Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Szabados Ádám

Két akarat van Istenben?

2010. december 21. | , , , | 9 Hozzászólások

Pál apostol azt mondja a Timóteusnak írt első levelében, hogy Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2,4). Most tegyük félre azt az értelmezési lehetőséget, hogy a „minden ember” mindenféle embert jelent (visszautalva a Pál által korábban említett királyokra és feljebbvalókra, akikért rendszeresen imádkoznunk kell). Feltételezzük, hogy a mondat helyes olvasata az, hogy Isten minden egyes ember üdvösségét akarja. Ez tökéletesen egybevágna azzal, amit Ezékiel mondott évszázadokkal korábban: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így...

bővebben

„Isten volt az Ige”: határozatlan, határozott vagy kvalitatív jelentés?

2010. december 20. | , , | 10 Hozzászólások

János evangéliuma prológusában Jézus Krisztusról mint Igéről (Logoszról) beszél. Azt állítja, hogy a Logosz kezdetben, mikor minden létrejött (ἐγένετο), már volt (ἦν). Nem is akárhol, hanem Istennél (πρὸς τὸν θεόν). Ezután váratlan fordulattal hozzáteszi: „és Isten volt a Logosz” (καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος). Erről a mondatról fog szólni ez a bejegyzés. A görög nyelv egyik nehézsége a főnevek és a névelő kapcsolata. A magyarhoz hasonlóan a görög sem teszi ki mindig a névelőt. A névelő nélküli főnév lehet határozatlan, határozott vagy kvalitatív. A magyar nyelvben az „alma” szó jelentése akkor...

bővebben

Jónak látszó, de rossz érvek?

2010. december 18. | , , | 2 Hozzászólások

Kevin DeYoung remek cikkben összegyűjtött retorikai fogásokat, melyeket gyakran alkalmazunk annak érdekében, hogy egy vitában erősnek lássák az érvelésünket. Ha nem figyelünk, bennünket is csőbe húznak mások ugyanezekkel a fogásokkal. Nem mindig rosszak az érvek, melyeket ezekkel az eszközökkel tálalnak, de legyünk óvatosak, mert ügyes retorikán keresztül időnként slampos, lusta, átgondolatlan vagy akár becstelen érvek tűnnek fel jó színben, és mi az ügyes tálalás miatt mégis gyanútlanul elfogadjuk azokat. DeYoung hat példáját megpróbálom most a magyar keresztény kultúrába adaptálni....

bővebben

Hogyan vitatkozzunk, és hogyan ne?

2010. december 17. | , , | 3 Hozzászólások

A vitatkozás művészetét mindannyiunknak tanulnunk kell. Nekem is. Első számú szabályként paradox módon azt kell elsajátítanunk, hogy ne szeressük a vitatkozást. Az öreg Pál apostol arra figyelmeztette Timóteust – és rajta keresztül bennünket is –, hogy térjen ki az ostoba és éretlen vitatkozások elől, mert azok viszálykodást szülnek. Aki az Urat szolgálja, az „ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez” (2Tim 2,23-24). Vannak emberek, akik a „vitatkozás és a szóharc betegségében” szenvednek, „amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik” (1Tim 6,4)....

bővebben

Logikai rendszer vagy az igazság morzsái?

2010. december 16. | , , , | 2 Hozzászólások

A kegyelmi kiválasztásról szóló cikkeimhez érkezett hozzászólások arra a bölcsességre emlékeztetettek, hogy nem lehet mindent egyetlen mondatban elmondani, minden gondolat elmondásához minimum még egy mondatra van szükségünk. Ez a téma pedig annyira szerteágazó és annyira mély, hogy úgy látszik, sok-sok mondatra van szükségem, míg koherens módon ki tudom fejteni, mit is gondolok a predesztinációról. Az a tapasztalatom, hogy különböző emberek különböző módon tudtak behatolni a kegyelem doktrínáiba. Spurgeon számára a hívők örök biztonsága volt a kapu. Piper inkább az ellenállhatatlan kegyelem...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK