Bibliai teodícea egyetlen mondatban

2018 szept. 3. | Divinity, Elmélkedések, Exegézis, Filozófia, Rendszeres teológia | 7 hozzászólás

A gonosz problémájának leegyszerűbb megfogalmazása így szól: ha Isten jó és mindenható, hogyan lehet gonosz a világban? Az egyik hagyományos feloldása a problémának pedig az, hogy Isten valamilyen nagyobb jó érdekében engedi meg, hogy legyen gonosz a világban. „Felix culpa” teodiceának is nevezik ezt, mert az érv szerint nem jöhetett volna létre valami nagyobb jó (pl. Krisztus megváltóként való megdicsőülése, Isten kegyelme gazdagságának megmutatása), ha nem következik be a bűnbeesés (ó, boldog bűn!). A molinisták által alkalmazott szabadakarati védelemmel szemben augusztiniánus vagy kálvinista teológusok általában ezt a teodiceát alkalmazzák a gonosz problémája kapcsán. Erre van precedens a Szentírásban is. A bibliai József egyetlen mondatban foglalja össze ezt az érvet, amikor testvérei vétkének az értelmére mutat rá: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” (1Móz 50,20) Ha jól értjük a mondatot, a „felix culpa” érv minden fontos eleme benne van.

József története, amely Thomas Mannt és Andrew Lloyd Webbert is megihlette, egy kamasz fiú drámáját beszéli el, akit a testvérei féltékenységből és gyűlöletből eladtak rabszolgának. József Egyiptomba kerül, ahol eleinte gazdája bizalmát élvezi, egy igazságtalan vád miatt mégis bebörtönzik. Hosszú éveket tölt börtönben, ahonnan egy isteni fordulat eredményeként úgy szabadul ki, hogy azonnal a fáraó utáni első ember lesz a birodalomban. Végül egy éhínség idején a testvérei is eljönnek Egyiptomba, és néhány fordulatokkal teljes találkozást követően József felfedi magát előttük. Atyjuk, Jákób, ezután minden jószágával együtt Egyiptomba költözik, és ott is hal meg. Halála után viszont a testvérek attól tartanak, hogy József bosszút áll rajtuk korábbi bűnük miatt. József ekkor mondja nekik a híres mondatot: „Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket!”

A magyar fordítás szerint a testvérek rosszat terveztek ellene, de Isten „jóra fordította azt”. Az eredeti héber mondat azonban nem egészen így hangzik. A héber mondatban nincs szó arról, hogy Isten jóra fordítaná a rosszat. A mondat pontosan így hangzik: „Ti rosszat terveztetek ellenem (וְאַתֶּ֕ם חֲשַׁבְתֶּ֥ם עָלַ֖י רָעָ֑ה), de Isten jónak tervezte azt (אֱלֹהִים֙ חֲשָׁבָ֣הּ לְטֹבָ֔ה). Mindkét mondatrészben ugyanaz az ige szerepel (חָשַׁב), qal alakban. Az ige jelentése: tervez, szándékozik, gondol. József azt mondja, hogy amit a testvérek rossznak terveztek, azt Isten jónak tervezte. Vagyis kétfajta tervezés, kétfajta elgondolás, kétfajta szándék húzódott ugyanamögött a cselekedet mögött. Melyik cselekedetről van szó? József eladásáról Egyiptomba. József eladása – a vele történt igazságtalan és kegyetlen cselekedet – mögött ott volt a testvérek rossz szándéka, és ott volt Isten jó szándéka is. Nem arról van tehát szó, hogy a testvérek valami rosszat tettek Józseffel, de Isten végül azt jóra fordította. Arról van szó, hogy a testvérek rossz szándéka egy másik szándékot juttatott érvényre, amely viszont jó volt.

Nagyon fontos ez a kettős szándék, amikor a gonosz problémájáról gondolkodunk. A gonosz problémájával kapcsolatos teodícea magában foglalja az összes motívumot, ami József mondatában van. A rossz valóságosan rossz. Emberek rosszat terveznek, és a rossz, amit terveznek, Isten szemében is rossz. Isten nem nevezi egy pillanatig sem jónak az ő szándékukat. A rossz mögött ugyanakkor Isten szuverén akarata áll. Isten nem reagál, nem utólag korrigál, hanem mindenben titkos akarata valósul meg, az emberek rossz szándékában is. Isten akarata azonban nem rossz. Isten szándéka tiszta, szent és jó. Viszont ez a szándék nem áll kívül a rosszon, hanem éppen az által is valósul meg. A jó szándék felülírja és magába építi a rosszat, ami önmagában valóságosan rossz, Isten tervében azonban jó. És ami a legfontosabb: Isten ezt eleve így tervezte el. „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten jónak tervezte azt.”

Ez a felix culpa teodícea egyetlen mondatban.

7 hozzászólás

  1. Gergely Erzsébet

    Úgy gondolom József drámájához hasonló, hogy „rosszat terveztek ellene, de
    Isten jónak tervezte azt”, számtalan Istenhívő tapasztalata. Én magam is
    többször átéltem hasonlót. Volt, hogy saját magam voltam a rossz tervezője,
    melyről nem tudtam, hogy az. Isten engedte megvalósulásuk, melyek sokszor fáj-
    dalmas történései között valami nagyszerű bontakozott ki. Egyet megosztok.
    Olyat, mikor valaki más volt a rossz tervezője, de Isten jónak tervezte azt.

    A múltban érdekelt a méhészkedés. Megboldogult férjemet ez is ösztönözte arra,
    hogy belevágjon. Együtt építettük a kaptárak és egyebeket. Gondoltam, hasznos
    lenne egy méhész tanfolyam elvégzése, mivel férjemnek ilyen irányú képzettsé –
    ge nem volt. Sajnos nem engedte, sőt, még a méhek közelébe sem engedett. Fáj –
    dalmas volt látni, mikor alkalmi munkásokkal, vagy barátaival indultak a mé –
    hekkel. Még némi kárörömet is érzékeltem részükről,

    Viszont férjem hozzájárult egy éves angol – számítástechnikai tanfolyamhoz,
    ahol a tanárok előre megmondták: – Erzsi, vért fogsz izzadni! 54 éves voltam,
    0 angol és számtechnikai ismerettel, nehéz tanulási képességgel. Minden tanu –
    lótársamnak volt előképzettsége. Miközben sóvárogtam a méhészettel járó gyö –
    nyörű életforma után, iskolapadban kellett ülnöm.

    Akkor még nem tudtam, hogy ennek köszönhetően fogok kijutni Angliába, és hasz-
    nálhatom majd az internetet, ami számomra mai napig egy csoda. Ez teszi lehe –
    tővé többek között azt is, hogy föntebbi tapasztalatom most leírhatom.
    Esetem is igazolja, „rosszat terveztek ellenem, de Isten jónak tervezte azt.”

  2. Szabados Ádám

    Köszönöm ezt a bizonyságtételt!

  3. Steve

    Szia Ádám,

    a fentihez hasonló példát ír le egy korábbi írásod utolsó blokkja („A gonosz hangja egy népszámlálásban”). Mindkettő szerintem nagyon érdekes és elgondolkodtató példa.

    Az elmúlt időszak kálvinizmus körüli vitája során elhangzott pro-kontra érvek alapján be kell valljam, jelenleg arra hajlok, hogy nem tudok bölcsebb dolgot mondani annál, amit Te mondasz – az isteni választás/eleve elrendelés, valamint az emberi szabadság egyaránt valóságos, koncepciók szintjén ugyan egymásnak feszülő, de valahogy Isten titkos terve/tevékenysége és bölcsessége folytán mégis egymásba simuló dolgok, és a bűn valóságos létezése ellenére a világot teremtő és fenntartó Isten maga mégis érintetlen a bűntől és gonosztól. Mindez ráadásul nem megmagyarázható emberi elmélkedések útján, hanem igazi misztérium, amit bizalom talaján állva lehet elfogadni.

    Jobban kifejtve: úgy vélem (illetve talán pontosabb azt mondani, hogy úgy hiszem), hogy ha képesek lennénk minden valaha létezett és most létező problémás esetet megvizsgálni minden részlet teljes ismerte mellett, akkor kimutatható lenne (József ill. Dávid példáihoz hasonlóan), hogy Isten tökéletesen igaz (tisztázódik a bűnben való érintettség minden hamis vádja alól), miközben tökéletesen ura is a helyzetnek, a tervei pedig hiánytalanul megvalósulnak. Viszont az emberi elme végessége és felfogóképességének korlátai miatt a valóság teljessége törvényszerűen megérthetetlen és feltárhatatlan, túl bonyolult ahhoz, hogy az összképet és minden részletet ismerve leellenőrizzük ezt a dolgot. Ezért az összkép szintjén csak paradoxonként/misztériumként tudjuk kezelni az ige által elénk tárt képet.

    Emiatt az ellenőrizhetetlenség miatt az egyetlen lehetséges irány az, hogy bizalom alapján viszonyulunk Istenhez, az ő tetteihez, és az igén keresztül kinyilatkoztatott igazsághoz – a bizalom iránti igényt pedig pont a helyzet teljes megérthetetlensége igényli, és a személyének szeretetén ill. a Szellem belső bizonyságtételén kell, hogy alapuljon, nem pedig azon, hogy tökéletesen sikerült-e megértenünk és elemeztük a helyzetet (ez utóbbi is létre tudna hozni ugyan bizalmat, de ez másfajta bizalom lenne – az esetben mi uralkodnánk Istenen, és nem Ő uralkodna rajtunk).

    A másik lehetőség az örök bizalmatlanság és ellenőrzési vágy, vagy pedig az igében látható kép csorbítása különféle, a megérthetetlent megmagyarázni próbáló teóriák által. Egyik út sem tűnik jónak, bár az első rosszabb, mint a második, mert ez utóbbit lehet jóhiszeműen is művelni. Így bár továbbra is szívesen gondolkodok ezekről (és persze továbbra is próbálok magyarázatot találni a magyarázhatatlanra és kikutatni amit lehet, hiszen az elmének ez csak jót tesz), de alapvetően a bizalmat (hitet) választom.

  4. Szabados Ádám

    Steve, egyetértek.

  5. dzsaszper

    Steve,

    ott a pont 🙂
    A magam részéről különösen is az Isten üdvtervével kapcsolatos formális logikai következtetési rendszerekkel és következtetéseivel lennék óvatos.
    Nem feltétlen szerencsés egy véges modellt ráhúzni a végtelenre, ld. pl. a halmazok halmaza és naív halmazelmélet bukása c. fejezeteket a matematikában…

  6. Illés

    Végre tudom, mit jelent a Felix Culpa.
    Kb. egyetlen olyan dicsőítő zenekar van, akiket szeretek, a Kings Kaleidoscope (Driscoll gyülijéhez kötődtek anno) nekik van egy ilyen daluk: https://www.youtube.com/watch?v=1nmFovPbZBk

  7. Cypriánus

    Felix Culpa, mint ének : a latin katolikus húsvéti liturgia része, az Exultet himnuszban.

    Mondjuk teológiailag vitatható, de költői az Exultet.

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK