Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Divinity

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (32) – A sodródás bűne

„Majd ezt kérdezte Mózes Árontól: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket?! Áron így felelt: Ne lobbanjon haragra az én uram! Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból. Erre azt mondtam nekik: Akinek van aranya, szedje le magáról! Ők ide is adták nekem, én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle.” (2Móz 32,21-24)

Ahhoz, hogy a nép bálványimádóvá váljon és Isten ítélete alá kerüljön, Áronnak – a leendő főpapnak – elég volt akarattalanul sodródni az ő akaratukkal. A tragédiához csak annyi kellett, hogy Áron nem állt ellen gonosz törekvéseiknek. A meghatározó pillanatban ernyedt volt. Konfliktuskerülése miatt született az aranyborjú.

bővebben

Gondolatok a foci EB margójára

Eltelt egy hét, kicsit lehiggadtam, úgyhogy utólag leírom néhány gondolatomat a foci Európa Bajnoksággal kapcsolatban. Amióta az eszemet tudom, szeretem a focit – nézni is, csinálni is –, de rég volt, hogy belülről ennyire megmozgatott volna, ami a pályán és azon kívül történt. Azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Az elmúlt hetekben sokan rámutattak – Bohár Dánieltől Puzsér Róbertig – hogy ez az EB több volt, mint egy szimpla EB, de még mindig nehéz pontosan megítélni a jelentőségét annak, ami ténylegesen történt. Nem akartam első indulatból írni, ezért vártam eddig ezzel a poszttal, most meg azt remélem, hogy a várakozás közben nem zápult meg a téma. Ha Jósa Bálint nem nyilatkozott volna, talán hagynám is. Így viszont kezdem az elején.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (31) – Szent és profán

„Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára, hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, kövek vésésére és berakására, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére.” (2Móz 31,2-5)

Az egész Szentírás világképét meghatározó mozzanat, amikor Isten betölti Becalélt a lelkével, hogy a szentély kellékeit elkészíthesse. Ebben a mozzanatban ugyanis találkozik egymással a szent és a profán, az anyagi és a spirituális, a hétköznapi és az ünnepi, a földi és a mennyei, vagyis mindaz, ami Isten világát – és benne az ember létezését – alkotja.

bővebben

Megtalálták a vallásosságért felelős agyterületet?

Időnként megdöbbent, hogy magasan képzett természettudósok mennyire naiv filozófiai elképzelésekkel értelmezik saját tudományos eredményeiket. Erre egy friss példa az a kutatás, amelyről az Index így adott hírt: „Megtalálták a vallásosságért felelős agyterületet”. A kutatás a Harvard Egyetem orvosi karának egyik intézetében készült, és a Biological Psychiatry nevű szaklapban jelent meg. Tudománynépszerűsítő újságírók persze mindig a szenzációs tálalást részesítik előnyben, ebben nincs semmi különös, de most mintha a kutatás vezetője, Michael Ferguson sem venné észre, hogy saját szakterületét átlépve metafizikai megállapításokat tesz, amikor így összegzi a kutatást: „Eredményeink arra mutatnak, hogy a spiritualitás és vallásosság alapja egy mélyen az idegrendszerbe szőtt neurobiológiai dinamika. (…) Megdöbbenésünkre a spiritualitás központját az evolúció során egyik leginkább megőrzött agyi struktúrában találtuk meg.”

bővebben

A világ grádicsai az egyházban?

A fenti kép egy izlandi templom frissen festett kerti lépcsője. Ha jól látom, az Isten házába ott csak a szivárványos grádicsokon lehet feljutni, az egyetlen alternatíva a sziklamászás, ami idősebbeknek nyilván nem opció. Jegyezzük meg: ez nem egy tarkára kivilágított stadion, nem egy városházára politikusok által kitett szivárványos zászló, nem egy piactéren elhelyezett LMBTQ-szimbólum, hanem egy keresztény templom, amelynek 21. századi jelképe, üzenete és hitvallása a szexuális forradalom ideológiája. Az egyház a történelemnek pont azon az oldalán menetel, ahol a világ, maga is a hátán cipeli a zászlót, amit a környezete lenget és a magasba emel. Hite a világ hite, reménysége a világ reménysége, szeretete a világ szeretete. Egy másik történelmi kor másik zászlaja jutott erről az eszembe.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK