Nolan Odüsszeiáiában van egy rövid jelenet, amely kulcsfontosságú a történetszál megértésében. Amikor Télemakhosz Mentórral vív, Odüsszeusz szolgája, a félig vak Eumaiosz arra figyelmezteti a fiút, hogy túl gyors. „Próbáld újra, kevésbé kapkodva és pontosabban.” Aztán egy tippet is ad neki, amit még Odüsszeusztól tanult: „Csald ki a támadást. Tárd fel a hasadat az ellenfeled pengéje előtt. A támadása a te támadásoddá válik.” Ez a tanács kicsiben összefoglalja az Odüsszeiát, de jóval azon is túlmutat.
Odüsszeusz szinte minden győzelme arról szól, hogy miután sebezhetővé tette magát az ellenfél előtt, az ellenfél támadását a saját támadásává teszi. A trójai faló ajándék a várost védő Pallas Athénének, de cselként Trója vesztét okozza. A „felkínált has” óvatlanná teszi az ellenfelet és amikor gyanútlanul bekebelezik az ajándékot, Odüsszeuszék akkor tudják bevinni a végzetes szúrást.
A történet végén Odüsszeusz koldusként tér haza, kiszolgáltatva az emberek kényének-kedvének. A kérők bántják, megalázzák őt, megütik, beleköpnek a tányérjába, ő meg tűri. Hiszen épp ebben a pózban tud bosszút állni rajtuk. A kérők már-már célhoz érnek, Pénelopé, aki addig kijátszotta őket, látszólag beadja derekát, hogy egyikük felesége legyen, de épp e pillanatban éri őket a végzet. Egyedül a „koldus” tudja felhúrozni az íjat, egyedül ő tud átlőni a fejszék fokán. A „feltárt has” az ellenfelet szúrásra ingerli, de az ő támadásuk válik Odüsszeusz támadásává.
Bár a filmben nincs benne, Odüsszeusz a küklopszot is azért győzhette le, mert hős neve helyett úgy mutatkozott be: Senkise. Kevésnek mutatta magát. Mikor a többi küklopsz a megvakított Polüphémosz segítségére siet, a küklopsz így kiált: „Társak, Senkise öl meg csellel, senki erővel” – s a küklopszok megnyugodva hazatérnek, hogy akkor Zeusztól van társuk nyavalyája, ők nem tudnak segíteni rajta. Odüsszeuszt színlelt senkisége teszi győztessé. Csak mikor végül hirtelen önérzettől indítva visszakiáltja a nevét, akkor követ el fatális hibát, Poszeidónt, a küklopsz nemzőatyját magára haragítva, ami aztán az évtizedes bolyongását okozza.
Eumaiosz tanácsa a sebezhetőség trükkje, amely a gyanútlan ellenfélt ösztönzi végzetes meggondolatlanságra. Az egyházatyák időnként az evangélium győzelmében is ezt látták.
Nüsszai Gergely szerint az isteni természet „emberségünk függönye mögé rejtőzött, hogy az értünk váltságdíjat követelő könnyen megkaparinthatónak vélje, falánk halként a test csalétkével együtt az istenség horgát is bekapja, hogy így élet költözzék a halálba, fény gyulladjon a sötétségben, semmisüljön meg mindaz, ami a fénnyel és az élettel ellentétes.” (Vanyó L. /szerk./: A kappadókiai atyák, Szent István Társulat, Budapest, 1983, 542) Szent Ágoston az egérfogó metaforáját használta a csel szemléltetésére: a keresztfára szegezett Krisztus magára húzta ellenfelét, de ez lett annak a veszte. C. S. Lewis Narniájában Aslan olyannyira „feltárja hasát” a gonosz boszorkánynak, olyan mértékben kiszolgáltatja magát, hogy ellenfelei megkínozzák és meg is ölik őt, de Aslan éppen az ő támadásukat teszi saját támadásává: halálával széttöri a Kőtáblát, megváltja az árulót, kiszabadítja a foglyokat, legyőzi a boszorkányt.
Eumaiosz tanácsa tehát az evangéliumban mutatkozik meg teljes erővel. Ha a világ fejedelmei felismerték volna Krisztusban az Isten bölcsességét, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg (vö. 1Kor 2,8). A kereszt erőtlensége az Isten ereje, és aki ismeri az evangélium Krisztusának paradox hatalmát, az maga sem fog félni az erőtlenségtől. „Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni” (2Kor 11,30) – mondja Pál. „Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt Isten hatalmából közöttetek.” (2Kor 13,4) Ennél mi se legyünk gyorsabbak. Az erőtlenség csele része a győzelemnek.
Annak okáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős. (2Kor 12:10)