Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Kultúra

Steiner Kristóf morális univerzuma

A minap a Google algoritmusa elém dobta Steiner Kristóf egyik facebook bejegyzését, ami a nyilvános meztelenségről szólt. Azt hiszem, azért talált meg ez a poszt, mert egyszer korábban olvastam a szerző cikkét arról, hogy hogyan gyászolta el az édesanyját. Megrázó írás volt egy jó tollú újságírótól, aki érezhetően egy másik morális univerzumban él, mint ahol én. A megértés szándékával közeledtem ehhez az írásához is, és néhány dolgot talán meg is értettem belőle. Elgondolkodtatott, mennyire logikusan érvel a maga észszerűsége mentén, most például amellett, hogy nyilvános helyeken is engedni kellene az embereknek, hogy meztelenül sétáljanak. Ezt írja: „ha normalizáljuk az intimitást, sokkal kevesebb nyomorult lelkű, öngyűlölő gyerek és felnőtt végez majd roncsként az élet iskolájában”. Vagy ezt: „Ha az ember természetes kíváncsisággal és elfogadással tudja kezelni a pőreséget, nem lesz szüksége nőket lealacsonyító, férfiakat tárgyiasító, valóságtól elrugaszkodott pornófilmeket nézni.”

bővebben

Bunyanról beszélgetni mindig érdekes

John Bunyan megérdemli, hogy a huszonegyedik században is beszéljünk róla. Sok könyve közül A zarándok útja c. allegorikus regénye a legismertebb; annak ellenére adják ki még ma is számos nyelven újra és újra, hogy az allegória műfaját a mai ember már kevésbé szereti és érti, mint néhány évszázaddal ezelőtt. Bunyan örökzöld, és a műve is az. Mi mindenesetre leültünk, hogy beszélgessünk róla. Meg persze magáról az irodalomról és az allegóriáról is, bibliai nézőpontból. A beszélgetés résztvevői: Földesi Barnabás, Hamar Dávid, Tóth Krisztián és én. A beszélgetést itt tudjátok megnézni.

bővebben

Hadd öntsek tiszta vizet a pohárba!

Az elmúlt hónapokban érzékeltem, hogy az olvasóim egy részét zavarta, némelyeket kifejezetten irritálta, hogy a teológia mellett társadalmi és kulturális kérdésekről írtam. Volt, aki ezt személyesen szóvá is tette, volt, aki leírta, volt, aki csak másoknak puffogott. Ez a feszültség különösen az LMBTQ-ügyekben írt cikkeim kapcsán jött elő, amelyek jelenleg a politikai idegszálakat is telibe találják. Azok a keresztény testvéreim, akik alapvetően rossz véleménnyel vannak a mostani kormányról, sőt talán egyébként is inkább liberális vagy baloldali elveket vallanak, nagyon nehezen élték meg, hogy a megszólalásaim időnként rímeltek a kormányoldalon lévők megszólalásaira. Megértem, hogy az állásfoglalásom nehéz annak, aki a kormány ezirányú politikája mögött nem helyes társadalompolitikai víziót, inkább ravasz szándékot feltételez. Viszont volt, aki arra figyelmeztetett, hogy nem is dolgom a társadalmi kérdésekben való megszólalás, és volt, aki egyenesen azzal vádolt, hogy kormánypropagandát folytatok. Na ezt meg én éltem meg nehezen, mert aki ezzel vádol, teljesen félreismer engem és a motivációimat. Úgyhogy megpróbálok néhány dolgot a helyére tenni.

bővebben

Ószövetség: a 3000 éves Netflix – Hamar Dávid vendégposztja

A Szabados Ádám és Sytka (Sitku Tibor) között folyó vita az elmúlt napok érdekes eszmecseréje volt. Azóta is azon gondolkodom, hogy hol a helye a pszichológiának egy lelkész szolgálatában. Van azonban egy gondolat, amivel magam is vitába szállnék. Olyan emberként írok, aki maga is részesült terápiás segítségben, vagyis megtapasztalta a pszichológiai tudásban rejlő erőt. Az Ószövetség viszont a szívem csücske, és ezzel a könyvvel kapcsolatban véleményem szerint óvatlan túlzásokba esett Sytka az egyik cikkében.

bővebben

A Biblia nagyobb világosságot gyújt – viszontválasz Sitku Tibornak

Nem akarok hosszú pingpongozásba kezdeni, de egy viszontválasszal a magam részéről még élni szeretnék. Mindenekelőtt hadd jegyezzem meg, hogy megszólítottként reagáltam Sitku Tibor (Sytka) cikkére, tehát nem én dobtam fel neki egy labdát, csupán visszadobtam azt a labdát, ami tőle hullott az ölembe. Eddig az történt, hogy egy cikkemben azt állítottam, hogy A, mire Sytka írt egy blogbejegyzést, hogy Szabados Ádám szerint B, pedig a helyes a C, mire én írtam egy választ, amiben elmondtam, hogy C szerintem hibás, én pedig egyébként A-t mondtam, nem B-t. Nem tudom, hogy Sytka megértette-e a válaszomból, hol ment félre a cikkemre adott bírálata, mert a válaszában most úgy érvel tovább C (sőt, mintha inkább D) mellett, hogy egy szó nem esik már A-ról és B-ről. Ez így olyan, mintha folyton azért késnék le a közös kávézásról, amire meghívott, mert mindig módosul a helyszín, amit megbeszéltünk. A mozgó céltábla hasonlatát most azért nem használom, mert eszemben sem volt lőni.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK