Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
A Tűzfal podcast tizenkettedik részében az Asbury-ébredés apropóján az evangéliumi ébredésekről beszélgetünk, és az azokkal kapcsolatos görcsökről is. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Micsoda groteszk, totális félreértése az evangéliumnak az a felvetés, hogy Isten a Vádlónak (a Sátánnak) fizette ki értünk az árat! Igen, a Vádló az életünkre tör. Azt akarja bizonyítani, hogy nincs békességünk Istennel, nincs megigazulásunk, nincs üdvösségünk. A szenteket vádolja éjjel-nappal, hogy így is megrabolhassa Isten dicsőségét. De miért tud az életünkre törni és vádolni? Azért, mert Istent is vádolja, Ádám vétke óta pedig mi is lázadók vagyunk, és tudja, Isten ítélete végre lesz hajtva, ha nincs kegyelem. Isten az igaz Bíró, és lesz napja az ítéletnek, amikor ő majd igazságosan ítél felettünk (Jel 20,11-14). Nem az utolsó ítélet ténye a kérdés, hanem az, hogy ki menekül meg azon a napon (Zsid 10,26-31). Aki nem hiszi, kezdje olvasni a Bibliát, ott van benne az első laptól az utolsóig, megszámlálhatatlan helyen. A Sátán kihasználja, hogy a vétkeink miatt halálos veszélyben vagyunk (Zsid 2,14-15), és a hazugság atyjaként azokat is kárhoztatja, akik viszont már a Közbenjáró által megmenekültek a bűn és a halál fogságából (Jel 12,10).
Nem, az evangélium nem az, hogy nincs velünk semmi baj, csak fogadjuk el Isten feltétel nélküli szeretetét. Ez a hiperkegyelem üzenete, amely különbözik az igazi kegyelem evangéliumától. A kegyelem igazi evangéliuma az, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk engesztelő áldozatul, hogy ne kelljen a bűneinkben örökre elvesznünk, hanem bűnbocsánatot és életet kapjunk, és békességünk legyen ővele. Isten valóban szeret, de igaz is, velünk meg baj van, halált érdemlünk, ezért adta a Fiát értünk engesztelésül. A hiperkegyelem evangéliuma az önmegerősítésről szól, Istent is annak teszi a foglyává. A kegyelem valódi evangéliuma Krisztusról szól, aki a bűn és a halál fogságából vált meg bennünket.
Az imádság könnyű és magától értetődő, amikor valamilyen külső vagy belső nyomorúság miatt kétségbeesetten kiáltunk Istenhez, vagy amikor a szívünk tele van Isten dicséretével. Sokszor viszont nincs bennünk ehhez hasonló belső sürgetés vagy tűz, egyszerűen csak imádkozni szeretnénk, de a gondolataink elkalandoznak, a szavaink elfogynak, a szívünk nem hangolódik Isten jelenlétére, vagy esetleg bűntudat gyötör és nem vagyunk biztosak abban sem, hogy Isten meghallgat, ha hozzá kiáltunk. Ilyen esetekben segítséget jelent, ha van egy vezérfonalunk az imádsághoz. De tulajdonképpen mindig hasznos lehet valamiféle liturgia, ami terel bennünket Isten jelenlétébe. Valami séma vagy sablon, ami nem fojtja el a spontaneitást, de ha akarjuk, vezeti, keretbe foglalja az Istennel való beszélgetéseinket. Hadd mutassak öt vezérfonalat, amit én gyakran használok, amikor imádkozom.
A Tűzfal podcast nyolcadik részben átbeszéljük Dreher stratégiáját, azokat a lépéseket, amelyeket a Budapesten élő amerikai szerző a keresztények túléléséhez javasol egy posztkeresztény korban. Nem jutottunk a végére, de így is elég nagy területet bejártunk. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK