A Tűzfal podcast negyedik részében az „áldozat” szót igyekszünk megmenteni az elkárhozástól. Megbeszéljük, hogy mi a probléma az áldozatkultúrával, és rámutatunk az alternatívára. Vagyis ez az epizód megint egyszerre szól a kereszténységről és a kultúráról, a kultúrakritikáról és az evangéliumról. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Egyén
A Találkozás Sátrában (8) – A szövetség ládája
„Ott jelenek meg neked…” (2Móz 25,22)
Uram, ez a szentek szentje, a legeslegszentebb hely. A rézoltár áldozatának vérével, a mosdómedencében megmosva, a kenyérrel táplálva, fényeddel megvilágosítva, az illatáldozat füstjébe burkolva, a megnyílt kárpiton keresztül jövök. Krisztus által. Itt van e helyen a szövetség ládája, benne a manna, a kőtáblák és Áron vesszeje. Annak jelei, hogy a szövetséget Te kezdeményezted. Ott van a láda fölött a két kerúb, amelyek elzárták az élet fájához vezető utat, és most is őrzik szentséged helyét. De ott van a kegyelem fedele is, amelyre az engesztelő vér hull. Ezen a fedélen nyugszik a szemem, ott van a békességem. Semmi nem nyugtatja meg vádló lelkiismeretemet, csak a tudat, hogy a vér ott van a fedélen. Csak a kiáltás, hogy elvégeztetett! Elvégeztetett, ezért megbékéltetett! Itt, ezen a helyen a békesség. Te vagy a békesség. Ő a békesség. Ha Isten vele, ki lehet ellenem? Ha Krisztus velem, ki lehet ellenem? Te biztosan nem. És a Sátán sem. Ez a hely az Éden, és a visszanyert Paradicsom. A Te jelenléted. Egy vagyok veled. Ámen.
A Találkozás Sátrában (7) – A kárpitfüggöny
„…a kárpit válassza el a szentélyt a szentek szentjétől!” (2Móz 26,33)
Uram, ha most egyszerű pap lennék a régi szövetség idején, meg kellene állnom a függönynél. A függöny mögé, ahol a bizonyság ládája van, csak a főpap mehetne be. Ez a kárpitfüggöny jelzi, hogy te szent vagy. Mérhetetlenül szent. Nem joga az embernek, hogy eléd járuljon, és az a veszély fenyegeti, hogy szent jelenlétedben meghal, mint Nádáb és Abihú. A függöny közbeiktatás: a szentet védi az illetéktelentől, és az illetéktelent védi a szenttől. Ha a régi szövetség lenne érvényben, legfeljebb a füstölőoltár jelezné számomra, hogy az imám a főpap által eljut a trónterembe. De már új szövetség van! A főpap – a szentély igazi, nagy főpapja – bement a szentek szentjébe a saját vérével, és amikor bement, a kárpitfüggöny fölülről lefelé kettéhasadt! Megnyílt az út számomra, hogy általa bemenjek a legszentebb helyre, oda, ahol a bizonyság ládája és a kegyelem fedele van. A kettéhasadt kárpitfüggöny mutatja, hogy nagy volt az elválasztás, a kettéhasadása jelzi, hogy megnyílt az út. Jézus Krisztus által belépek a trónterembe. Légy irgalmas hozzám, bűnöshöz! Ámen.
A Találkozás Sátrában (6) – Az illatáldozati oltár
„Állandó illatáldozat legyen ez az ÚR színe előtt nemzedékről nemzedékre!” (2Móz 30,8)
Uram, odamegyek most az illatáldozati oltárhoz, amely a függöny előtt áll. Ezen az oltáron papjaid reggel és este illatáldozatot mutatnak be. Nem égőáldozatot, nem étel- és italáldozatot, hanem hozzád felfelé szálló jóillatú áldozatot. Ezt az oltárt is évente egyszer megkenik az engesztelő áldozat vérével, mert mindent vér tisztít meg, de itt az illat dominál. Az oltár tiszta, hogy a rá kerülő illatáldozat is tisztán szállhasson fölfelé. Szeretném, ha az én imáim is jóillatú áldozatként szállnának hozzád reggel és este. Minden áldott nap. Tudod, hogy az imádságaim időnként zavarosak, máskor hidegek, és gyakran tisztátalan indulatok keverednek hozzájuk. De ha felteszem őket az oltárra, ott átlényegülhetnek illóolajod fölfelé szálló füstjében. Így bátran léphetek a kegyelem trónusához, dicsőséged véres fedeléhez. Ez az oltár már a szentek szentjéhez tartozik, noha a függöny előtt van. Szenesserpenyőjével innen viszi be a főpap a parazsat, hogy a legszentebb helyet illatos füstfelhő takarja be. Amikor eléd járulok, a Főpap felhője takar be, mint jóillatú áldozat. Ez is kegyelem. Ámen.
A Találkozás Sátrában (5) – A kenyerek asztala
„Tégy elém az asztalra mindenkor szent kenyeret!” (2Móz 25,30)
Uram, ha jobbra nézek, a lámpásod megvilágítja az asztalt, rajta a kenyerekkel. A kenyér most is friss. Érzem az illatát. Bele akarok harapni, hogy a számban ízlelgessem. Le akarom nyelni, hogy eggyé váljak vele. Te vagy, Uram a táplálék. Tizenkét kenyér van az asztalon, mint Izráel tizenkét törzse. Hiszen te, Uram, Izráel lettél! Én meg azonosulok veled, ezért megeszem a kenyeret. Azt eszem, aki vagy, és azt, amit mondasz. A menóra fényében látom a kenyeret, mert világosságod által látok világosságot. Azt is, hogy az asztalnak aranyszegélye van, hogy a kenyér ne eshessen le róla. Az asztal aranybevonatú, de akáciafából készült, mint az égőáldozati oltár. Ez is egyszerű anyag, de megszentelt. Az élet Kenyerét hordozza. Szeretnék ilyen asztal lenni igéd számára én is! Asztal, amelyről nem hull le morzsa a földre! Ilyen asztal szeretnék lenni számodra, Krisztus! Krisztoforosz: krisztushordozó, aranyszegéllyel. Enni akarom a kenyeret, és felkínálni azt másoknak. Pap akarok lenni és asztal. Izráel, aki Krisztusban egyesül, és Krisztust kínálja a világnak. A te fényedben. Ámen.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK