A terveim időnként megszüntethetetlen akadályokba ütköznek. Tavaly például egy térdprobléma miatt egyetlen métert sem tudtam mankó nélkül megtenni, ezért le kellett mondanom egy külföldi konferencián való részvételemet, az összes ott tartandó előadásomat, de a rég várt válogatott mérkőzésre szóló jegyemet is másra írattam át, pedig nagyon vártam az élményt a Puskásban. Nyolc éve egy Indonéziába szóló repülőjegyemet (és az egész utat) kellett lemondanom, valamint az egész missziós programot, mert a feleségem édesapja váratlanul meghalt, egyszerűen nem lehettem távol a gyász napjaiban. Az elmúlt héten épp egy vesekő tett bizonytalanná mindent, amit terveztem, és a görcsök között Jakab híres mondása jutott eszembe: „Most tehát, akik azt mondjátok: »Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk«, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,13-15)
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Elmélkedések
Szájkosarak
Néhány hónapja meghallgattam egy pódiumbeszélgetést, ahol egy ismert, ellenzéki érzelmű keresztény értelmiségi azt mondta: „Nem tudunk a politikumról szabadon beszélni, mert a politika kitartottjai vagyunk.” Bár a kegyelmi ügy sajátos fénytörésbe helyezte a mondatot, és én magam is fontosnak tartom az egyház politikától való függetlenségét, saját szuverén küldetésének őrzését, sőt, kifejezetten küzdök a túlzott közelség ellen (főképp pont a prófétai szabadság érdekében), a fenti mondattól annak igazságtartalma ellenére befeszültem és felállt a hátamon a szőr. Az illető értelmiségi (akinek a személye most lényegtelen, de akit egyébként tisztelek) valószínűleg nem magára értette a többes számot, hanem más keresztényekre (vagy keresztyénekre), vagyis a többes szám inkább csak retorikai eszköz volt. Viszont éppen ez a furcsa kiterjesztés piszkálta meg az igazságérzetemet, és bár egyet is érthettem volna vele, nem tudtam mit kezdeni az állítással, csendben inkább ezt a cikket kezdtem fogalmazni magamban.
Szardeszi Melitón homíliája a húsvétról (részlet)
Szárdeszi Melitón második századi püspök Niszán hó 14-én mondta el az egyháztörténet egyik legszebb homíliáját. A zsidó páska napjára időzített igehirdetésben Krisztus halálát és feltámadását szinte poétikus, himnikus formában ünnepli. Bemásolom a homília utolsó hat (100-105.) strófáját, melyeket egy utószó is követ: „Béke az írónak és a felolvasónak, s mindazoknak, akik a szív egyszerűségében szeretik az Urat.” Olvassuk mi is így Melitón püspök szavait és ünnepeljük vele azt, aki meghalt és feltámadott!
Egy másik botrányos kegyelmi ügy
A média figyelmét nagyrészt elkerülte egy régebbi botrányos kegyelmi ügy, amelynek főszereplője egy vidéki mezőgazdasági vállalkozó. A neve most nem fontos. Az illető vállalkozó a saját környékéről szerződtetett idénymunkásokat, hogy egy gyümölcsösben végezzenek mezőgazdasági munkát. A szerződésben kikötött összeg a munkavégzés egész idejére vonatkozott, ezt az idénymunkások is aláírták. Közben viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a szerződtetett munkaerő nem lesz elég a teljes munka elvégzéséhez, ezért a vállalkozó újabb idénymunkásokat szerződtetett, akikkel szintén előre megállapodott a munkadíjról. Később ők is kevésnek bizonyultak, ezért a gyümölcsszedés utolsó fázisára is hozatott munkásokat, akikkel külön szerződést kötött. A botrány a fizetés napján robbant ki.
Az elmúlt hetek néhány tanulsága
A kegyelmi kérvény körüli drámának még nincs vége, erjedő következményei hosszú ideig velünk maradnak az egyházban, de a zeniten azt hiszem, már túl vagyunk, és néhány tanulságot leszűrhetünk az elmúlt hetek vitáiból. Sokan, sokfélét gondoltunk, a véleményemet én sem hallgattam el, sőt, időnként az érzéseimet sem. Ahhoz még túl korán van, hogy megfelelően rálássunk a történtekre, ezért a mostani gondolataim sem végső összegzések, csak egyfajta pillanatfelvétel. Ahhoz viszont szerintem eleget láttunk már, hogy őszintén, kritikusan belenézzünk az események tükrébe.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK