Ha van stílus, amit nagyon nem szeretek, az a barokk. A barokk számomra a felesleges burjánzás, a levegőtlenség, a túlmagyarázás, a letisztultság hiánya, a nyomasztó, fullasztó zsúfoltság, meg egy csomó ezekhez kapcsolódó kellemetlen asszociáció. A barokk templomokból menekülök, legmegengedőbb pillanataimban sem tudom szépnek látni őket. Biztos van embertársam, akinek a barokk a leggyönyörűbb, legcsodálatosabb, legfelemelőbb stílus, és ugye de gustibus non est disputandum, de engem vallásos kisugárzása ellenére taszít ez a mozgalmas, erőszakos kifejezésmód, mely rámenősségével egykor Európa...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Elmélkedések
Miért és hogyan moderálom a kommenteket?
Meggyőződésem, hogy nincs jó blog moderálás nélkül. Ahogy a nyilvános vitákhoz elengedhetetlen a moderátor, a blogok sem tudnak jól működni a hozzászólások valamiféle moderálása nélkül. Sokszor éppen azok miatt van egyébként szükség moderálásra, akik a véleménynyilvánítás korlátozása kapcsán azonnal cenzúrát kiáltanak. Aki tapasztalta már, hogyan teszik tönkre trollok és egyéb összeférhetetlen vagy értelmes párbeszédre képtelen emberek mások értelmes és tartalmas vitáit, tudja, hogy a moderálás alapvető szükséglet. Csak a trollok és az értelmes párbeszédre képtelen emberek nem tudják ezt,...
Fájdalom és derű: R. C. Sproul Jr. felesége és lánya haláláról
Két területe van a keresztény életnek, melyről ritkán és csak nagy félelemmel beszélek. Az egyik a gyermeknevelés, a másik a szenvedés. A félelmem mindkét esetben ugyanaz: félek, nem tudok a témához hitelesen hozzászólni. Ez más kérdéseknél is gátolhatna, de valahogy ez a két terület az, ahol a hiteltelenségtől félve az átlagosnál bátortalanabb vagyok. Ha a gyermeknevelésről beszélek, azt kockáztatom, hogy saját gyermekeim lesznek élő cáfolatai annak, amit képviselek. Nagyszerű fiaim vannak, de ezt a terhelést nem biztos, hogy elbírják. Mármint nem ők, hanem az én nevelésem, amit a valóság...
Ereklyék a Nílus mélyéről?
Kedves barátaim egy doboz ereklyét hoztak nekem Amerikából. Az impozáns gyűjtemény huszonhét darabból áll, és nem más, mint Keil és Delitzsch teljes angol nyelvű kommentársorozata az Ószövetségről, az 1959-es kiadás. Igen, ez egy protestáns ereklye. A két német teológus bibliamagyarázatai önmagukban is nagy értéket jelentenek, az orientalista Carl Friedrich Keil és a zsidó származású Franz Delitzsch filológiai-teológiai munkája a 19. századi konzervatív bibliakutatás egyik legszebb gyöngyszeme. Régóta vágytam rá, nagy öröm, hogy a kezemben tarthatom. Ezek a könyvek azonban különös emlékeket...
Magyarország mediterrán…
Bár az előbb Sytkával még elkommentelgettem, ebben a pokoli hőségben sem további kommentelésre, sem egy normális cikk megírására nincs több agyi kapacitásom. Olvadnak az agytekervényeim, az időeltolódással is küszködöm (apropó, hazajöttem végre Amerikából), a lakásunk hőcsapdaként funkcionál, embertelen itt a meleg. Az egyetlen menedék most a TESCO és a Penny, de nem vásárolhatok egész álló nap, úgyhogy irány a Balaton! (Szerencsére az is közel van, ilyenkor jó veszpréminek lenni.) Minden olvasómnak azt kívánom, hogy valahogy élje túl ezt a hetet, aztán néhány nap múlva újra...

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK