Christopher Hitchens meghalt…

2011 dec. 16. | Divinity, Elmélkedések, Filozófia, Társadalom, Tudomány | 35 hozzászólás

Tegnapelőtt arról olvastam, hogy a rák megtámadta Christopher Hitchens végtagjait is, és könnyen lehet, soha többet nem tud már írni. Hitchens azt mondta, ha ez bekövetkezik, nem biztos, hogy lesz kedve tovább élni, bár vonzódik ahhoz a kemény, harcos életszemlélethez, melyet Nietsche a stärker, a jiddis nyelv pedig a shtarker szóval jelölt, és nem adja fel a küzdelmet. Ma reggel arról olvastam, hogy Hitchens meghalt. Nem szeretnék szó nélkül elmenni emellett a szomorú, tragikus esemény mellett. Nem Hitchens írásai fognak hiányozni. Nem is Hitchens. Azért tragikus a halála, mert olyan ember halt meg, akiről semmi okunk feltételezni, hogy az örökkévalóságot jó helyen tölti.

Christopher Hitchens Richard Dawkins mellett a harcos ateizmus egyik legismertebb képviselője volt. Önmagát nem is ateistának, inkább antiteistának nevezte: „Egy ateista még kívánhatja, bárcsak igaz lenne az isten létezéséről szóló hit”, „egy antiteista azonban megkönnyebbül, hogy ilyesmire semmilyen bizonyíték sincs”. Ahogy megkönnyebbült Peter Hitchens, Christopher testvére, vagy A. N. Wilson, az ismert brit író is, amikor Hitchens nagy örömére egy időre ateistává váltak. Csak míg ők ketten végül kigyógyultak az ateizmusból, és megvallották a hitüket (Peter Hitchens The Rage Against God: How Atheism Led Me to Faith c. könyvében számol be intellektuális utazásáról az ateizmustól a kereszténységig, Wilson „pálforgásáról” pedig itt írtam), Christopher Hitchens esetében semmi jel nem mutat arra, hogy akár az utolsó pillanatban megállította volna valami a damaszkuszi úton.

Sőt. Hitchens kifejezetten tartott attól, hogy halála után majd olyan pletykák indulnak meg, hogy a halálos ágyán „megtért”. Ennél még jobban félt attól, hogy betegsége előrehaladtával tényleg bekövetkezik valami hasonló. Korábban nyilatkozta: „Ha a hangomat el is veszítem, írni akkor is fogok a vallási megtévesztés ellen, legalábbis addig, amíg le nem száll a sötétség (hello darkness my old friend). Ez lehet akár agydaganat is. Félig beszámítható, megrettent idiótaként a véghez közeledve talán papért kiáltok majd, hogy rendezzem a dolgaimat, de most, amíg még tisztán gondolkodom kijelentem, hogy az a valami, ami így megalázza magát, valójában nem ’én’ leszek. (Erre emlékezzenek, ha esetleg kitalált pletykákat hallanak majd rólam.)”

Ez nem túl bíztató. És az még kevésbé, hogy Hitchensre ráillik mindaz, amit Pál apostol a Római levél első részében magyaráz: „Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük,  hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.” (Róm 1,19-21) Sajnálom ezt az embert. Sajnálom ezt az elvesztegetett tálentumot. Őszintén sajnálom.

Van remény a számára? Nem tudom. Richard Dawkins és Christopher Hitchens között volt egy apró különbség, melyet Hitchens fogalmazott meg egy beszélgetés során. „Azt mondtam Dawkinsnak: ’Ha sikerülne mindenkit megtérítenem – illetve meggyőznöm arról, hogy a vallás tévedés –, és már csak egyetlen embert kellene meggyőznöm ahhoz, hogy a vallás (deizmus, teizmus) végleg eltűnjön a világból, inkább nem győzném őt meg.’ Dawkins rám nézett: ’Hogyhogy nem győznéd meg?!’ Azt válaszoltam: ’Nem tudom, miért, de nem. Nem csak azért nem, mert akkor nem maradna semmi, amivel vitába szállhatnék, és senki, akivel vitatkozhatnék. Erről is szó van, de nem csak erről. Ha tehetném, valahogy mégsem akarnám teljesen kiűzni a vallást a világból.’ Dawkins hitetlen arckifejezését, ahogy akkor rám nézett, bevallom, azóta sem tudom elfelejteni.”

Szeretném ez alapján azt gondolni, hogy Hitchens a szíve mélyén hívő volt. Szerintem az volt. Valahol mindenki az, hiszen a sensus divinitatis, amiről Kálvin beszélt, egy teremtmény esetében kiirthatatlan életérzés, legfeljebb elfojtani tudjuk magunkban. Hitchens vallomása mintha éppen erről szólna. Csakhogy Isten az istenkáromlót jogosan ítéli kárhozatra, és ne szépítsük, Hitchens istenkáromló volt, abból is az egyik legkiválóbb, leggonoszabb. Mert a legnagyobb gonoszság nem egy gyermek megkínzása, hanem a hétfejű tündér megölése. Istennek joga van kegyelmezni egy istenkáromlónak, ahogy ezt Pállal is megtette (1Tim 1,13). Hitchens esetében azonban nincs okunk utolsó pillanatos megtérést feltételezni, és ha ilyen pletykák el is jutnak majd hozzánk, maga Hitchens kérte, hogy ne higgyünk nekik. Hitchens halála szomorú és tragikus halál. Nem tudok mást mondani.

35 hozzászólás

  1. SzaLaci

    A mi hitünk többek között annyival is több, mint az övék, hogy nem mondunk le a reményről.
    Tessék kijavítani, ha rosszul gondolom. Júdásnak is kellett lennie, és el kellett végeznie a dolgát, különben nem lennénk megváltva. Isten pedig mindenható.

  2. Mythosev

    Nincs annál gusztustalanabb, mikor egy vallásos ember cinikus módon sajnálkozik egy haldokló vagy halott ateista miatt. Ahogy Hitchens mondta: hogy reagálnátok, hogyha a halálos ágyatokon odamennénk hozzátok, és könyörögnénk, hogy lássátok be, hogy a vallás baromság, és megtévesztettetek titeket? Na az ateista reakciója is nagyjából ugyanolyan lenne. Amikor azon morfondírozol, hogy szegény Hitchensnek van-e reménye arra, hogy az örökkévalóságot jó helyen fogja tölteni, akkor az egy ateista számára körülbelül olyan súlyú és realitású kérdésnek tűnik, mint hogy például szegény Jancsi és Juliska ki tud-e szabadulni a gonosz boszorkány karmai közül.

  3. L.Nazo

    Hát igen, ő talán legharciasabb ateista olt.
    Néhány hónappal ezelőtt olvastam róla, hogy gége rákos és a betegsége előrehaladtával semmit nem változott, sőt, mégjobban támadott minden „isteni téveszmét”.
    Ez a modern, vagy új ateizmus nagyon kemény.
    Úgy beszélnek az ateistává válásukról mint valami örömteli megtérésről.

  4. Mythosev

    Egy ateista sem mond le a reményről – reméli, hogy a világ irányítása nem egy jó sajtójú de szadista népírtó elmebeteg kezében van.

  5. Csaba

    az ateizmus szerintem a legszánalmasabb vallás a világon

    arra teszi fel az ateista az életét, hogy váltig tagadja annak létezését, ami szerinte nincs!

    a hite szerint Isten nem létezik, tehát hisz abban, hogy Isten nincs

    szóval van valami, Valaki, aki nincs?
    ez sokkal nagyobb agymenés, mint titokban, magunkban (akár kétkedve is kicsit) feltegyük a kérdést annak a Valakinek, hogy „Te tényleg létezel? Kérlek mutasd meg Magad nekem és én nyitott akarok lenni a válaszra, s majd utána döntök – szabad akaratomból -, hogy szerintem létezel-e vagy sem!”

    az ateista (így feltehetőleg Hitchens is) túl gyáva ahhoz, hogy azt megtegye…

  6. Mythosev

    Csaba: Az ateizmus nem vallás. Fantasztikus érvelésed analógiájaként ennyi erővel azt is mondhatnád, hogy aki nem hisz a télapóban, az abban hisz, hogy nincs télapó, ergo mégis csak kell lennie ott valami télapófélének… Az ateizmus igazát természetesen nem lehet bizonyítani, de nincs is rá szüksége. Nem állít semmit. (Persze erre lehet azt válaszolni, hogy azt állítja, hogy nincs isten, de ez nem válasz, hanem hülyeség.) Ha valaki azt állítja hogy létezik az egyszarvú, akkor nem az aunikornistának a dolga, hogy bebizonyítsa a nemlétezését. Nincs olyan valami, amiről be lehetne bizonyítani, hogy nem létezik, így a bizonyítás terhe az „állítón” van. Ha állítunk valamit, akkor pedig mutassunk valami bizonyítékot, mert úgy tisztességes.

  7. Szabados Ádám

    Kedves Mythosev! Azt értem, hogy számodra a vallásos ember megközelítése, világlátása idegen. Ez fordítva is igaz. De melyik mondatomban éreztél cinizmust?

  8. Csaba

    Kedves Mythosev!

    az ateizmust vallásnak minősíteni, természetesen némi cinizmussal tettem, de azért szemantikai értelemben is használtam kicsit, miszerint az ateista azt vallja, hogy nincs Isten 🙂
    egyébként elképesztőnek azt tartom, hogy valaki egy élet energiáját beleöli abba, hogy bizonygassa és ezáltal gúnyolódjon azon, hogy Isten nem létezik
    ha én valamiben nem hiszek, amiben mások igen, akkor egész egyszerűen nem foglalkozom vele és csinálok inkább valami hasznos dolgot

    amíg nem voltam hívő (bocs, nem vallásos!), addig teljes mértékben hidegen hagyott a dolog és nem kezdtem el soha nagy vitákba belemenni, hogy de akkor sincs…! (Figyeld meg Ádám blog bejegyzésében, hogy lejön belőle, Hitchens mennyire rettegett attól, hogy esetleg mégis van Isten, aki megszólítja őt a halálos ágyán, s akkor romba dől minden, amit addig épített. Ez tipikus struccpolitika, bedugom a fejem a homokba, hogy semmiképpen se lássak.)

    a télapót most hagyjuk, mert az a logikai vonalvezetésed picit megbicsaklott, és nem hiszem, hogy volna ember, aki attól rettegne még életében, hogy halálos ágyán majd esetleg tényleg eljön a télapó
    de tudod, szerintem azért nem értjük egymást, mert ezek szerint mindeddig még nem voltál elég erős őszintén feltenni azt a kérdést (kérést), hogy ha Isten létezik, mutassa meg magát Neked!
    Jó szívvel tudom ezt javasolni neked, s hidd el, ebben nincs semmi cinizmus, pláne rosszakarat…

    Isten áldjon!

  9. Mythosev

    Egy „hivatásos” ateista nem csak passzióból öl energiát abba, hogy bizonygassa Isten/Allah/Zeusz/Thor stb.,stb.,stb. nem létezését, hanem azért mert reméli, hogy ezzel észhez tudja téríteni az embereket. Mert reméli, hogy felnőttünk már, a vallásosság elég bajt okozott, ideje felhagyni a többezer éves tündérmesékbe vetett hittel (melyeknek hatalmas részét már kíméletlenül megcáfolt a tudomány – évről évre csökkennek a hézagok – ilyesztő mi?), és meg van győződve róla, hogy a vallásos világkép jóval több szenvedést okozott, mint jót.

    Ha Ádám blogbejegyzéséből az jön le, hogy Hitchens a halálos ágyán attól rettegett, hogy mégis van isten, akkor Ádám oltári baromságokat ír. Nekem van személyes tapasztalatom halál előtt álló ateistáról, ez meg sem fordult a fejében. Mint ahogy a boszorkányoktól vagy a bákászoktól sem kezdett el rettegni – egyszerűen nem-hitt-bennük – nem lázadásból, hanem észérvek miatt. Ha egy egyszerű ateista sem teszi ezt, akkor ne feltételezzük már, hogy Hitchens, az ateizmus lovagja így tett volna.

    Nyilván nem fogom Istenntől megkérni, hogy mutassa meg nekem magát, mert – 1. nem hiszek benne, így nem lenne értelme. 2. ha véletlenül meg is mutatná nekem magát, akkor sem tudnék mit kezdeni a dologgal, mert a rajtunk kívül álló, de nem bizonyítható objektumokra (pl. isten, télapó, hétfejű sárkány) utaló tapasztalatok egyszerűen értelmetlenek. Skizofréneknek is sok minden megjelenik a fejükben, de természetesen nem tudják bizonyítani a létezésüket. Márpedig ha nincs mások számára is leellenőrizhető bizonyíték, akkor a tapasztalat a többiek számára nem ér és nem visz előbbre semmit. Így ha Isten, vagy Jézus megmutatná nekem magát, és ezt másoknak nem tudnám bizonyítani, akkor azon nyomban felkeresnék egy elmegyógyászati központot.

    Ádámnak pedig a válaszom: a cinizmusod ott jelenik meg, hogy sajnálkozol azon, hogy szegény Hitchens halála tragikus, mert az örökkévalóságot rossz helyen fogja tölteni (gyakorlatilag a pokolban fog rohadni mindrökkön örökké). Na most ez egy ateista számára vicc kategória és SÉRTŐEN baromság. Ott van a cinizmus, hogy úgy teszel, mintha sajnálnál valakit (aki egyébként sajnos már nem tud porig alázni páratlan vitabeli tehetségével), de közben sértegeted.

  10. Szabados Ádám

    Szerintem te vagy cinikus. A cinikus a látszat mögött mindig valami alantasabb indítékot feltételez (azt mondja: „úgy teszel, mintha”). Próbáltam Hitchens személyes döntéséhez aszerint viszonyulni, ahogy kérte, és a helyzete így megrendítő a számomra, így élem meg, mert nekem Isten valóság, és az ítélete is az, meg a szeretete is. Egyébként nem én sértegettem Hitchenst, hanem ő sértegette Istent, akit szeretek. Hitchenst ennek ellenére – és részben éppen emiatt – őszintén sajnálom. Ezek az érzéseim, ne keress mögöttük mélyebb indítékot.

    Döbbenetesen nagy a különbség a Mikulás-hit és a Teremtőbe vetett hit között. Remélem, nem bántódsz meg, de primitív analógiának tartom. A tudomány és az istenhit kapcsolatáról szerintem olvass más forrásokból is (javaslom pl. Polányi Mihály vagy Alasdair McIntyre tudományfilozófiai írásait), mert a nézeteid (pl. a hézagok csökkenéséről) egy régebbi kor scientizmusát tükrözik, elavultak. Középszerű tudósok hiszik, hogy a tudomány megcáfolja a vallást, meg néhány elvakult antiteista, de a legkiválóbb tudósok (pl. Einstein, Polányi, Heisenberg) ennél mélyebben és igényesebben gondolkodtak.

  11. Sytka

    Kedves Mythosev, nem az a baj, hogy ateista meggyőződésű vagy, hanem az hogy ex-cathedra kijelentéseket teszel, például ezt:

    „Mert reméli, hogy felnőttünk már, a vallásosság elég bajt okozott, ideje felhagyni a többezer éves tündérmesékbe vetett hittel… (a tudomény) meg van győződve róla, hogy a vallásos világkép jóval több szenvedést okozott, mint jót.”

    Ez érdekes. Ha megtennéd, írd már le nekem, hogyan győződött meg erről a tudomány? Készültek erről mértékadó kutatások? A tudomány a „vallásos világkép” szenvedést okozó hatásait vizsgálta valamilyen elfogulatlan módszerrel? Tényleg kíváncsi vagyok!
    Mert bevallom őszintén, inkább azt sejtem mögötte, hogy te itt a saját meglátásodat osztod meg velünk (illetve az olyan harcos ateistákét, mint Hitchens, Dawkins, Harris), csak a tudomány nevével akarod hitelessé tenni azt. Nos, ha már tudomány, akkor szerintem érdemesebb a vallástudomány felé fordulni, ha már tudományos eszközökkel szeretnéd tanulmányozni a vallásokat és azok hatásmechanizmusait. Úgy tűnik azonban, a vallástudomány nem arra jut, amire te, hanem az ember vallásos képességeit természetesnek, sőt alapvetőnek tartja, ami hozzá tartozik az életünkhöz. Ha ez igaz, akkor az ateizmus épp olyat tesz – a tudományra hivatkozva -, amiről a (vallás)tudomány az ellenkezőjét állítja. Vagyis kárt okoz.
    Erről írtam most a blogomban egy rövidet, ha nem haragszotok, be is linkelem:

    http://megmondoka.blogspot.com/2011/12/az-ember-vallasos-kepessegei-es-harcos.html

    Lehet, hogy a vallást mégsem kell eltüntetni? Lehet, hogy a megvalósult ateista társadalom nem is olyan jó és működőképes?

  12. Mythosev

    Érdekes dolog ez az isten létezéséről folytatott vita (istenről, mint filozófiai fogalomról beszélek, nem a keresztény Istenről vagy Allahról, akiknél nem látok distinkciót a Télapóhoz képest). Teljesen meddő dolog, mivel mindig eredménytelen lesz, mindaddig természetesen, amíg isten meg nem mutatja magát mindenki számára, méghozzá teljesen AZONOS és félreérthetetlen módon (arról ne beszéljünk, hogy mindenkinek megmutathatja magát aki keresi, mert ez először is nem biztos hogy igaz, másodszor nem azonos módon történik, harmadrészt pedig az alap vitához nincs köze). Mivel viszont ez ellenkezik a világ működéséről alkotott tudományos ismereteinkkel, kétlem, hogy valaha bekövetkezne.

    Azért be kell valljuk, a vallásosságnak van egy előnye az ateizmushoz képest: a vallásos embernek van reménye, hogy végül megbizonyosodik az igazáról (már ha hisz a túlvilágban, ami nem minden vallásos emberre igaz). Egy ateistának nincs ilyen reménye, ami valamelyest frusztráló, de hát ez a csomag logikailag elengedhetetlen része. Egy a lényeg: amíg élünk 100%-osan egyikünk sem lehet biztos az igazában, ami elég nagy kicseszés 🙂

  13. Mythosev

    Sytka – Én olyat nem írtam, hogy a tudomány meg van győződve róla, hogy a vallásos világkép jóval több szenvedést okozott, mint jót. Értelmezhetetlenségén kívül hatalmas baromság lett volna – a tudomány ilyesmit nem vizsgál. A tudományt te raktad oda, nem is értem miért. Én Hitchensre írtam ezt. A tündérmesékkel kapcsolatban hoztam fel, ezért raktam zárójelbe (egy csúnya helyesírási hibával együtt, de hát késő volt és iszogattam is 🙂

  14. Sytka

    „Egy a lényeg: amíg élünk 100%-osan egyikünk sem lehet biztos az igazában, ami elég nagy kicseszés :)”

    Ha itt bizonyítást értünk, ezt tényleg igaz. Amúgy a legtöbb dologgal így vagyunk szerintem. Abszolút bizonyosság nagyon kevés van, inkább valószínűségekről beszélhetünk. Még abban sem lehetek 100% biztos, hogy az úton velem szemben autózó nem fog nekem jönni. Hihetek ebben, mert a tapasztalataim általában megerősítik, hogy ez így van. Valami ilyesmi szerintem a vallásos hit is: az embert saját tapasztalatai arra vezetik, hogy Istenben higgyen, de hogy ez helyes, ezt teljesen bizonyítani nem képes.

    „Én olyat nem írtam, hogy a tudomány meg van győződve róla, hogy a vallásos világkép jóval több szenvedést okozott, mint jót.”

    Igazad van, ezt benéztem, pedig ma még nem is ittam. 😛 Sorry.

  15. Mythosev

    Itt mondja el a már haldokló Hitchens amit korábban idéztem tőle (a halálos ágyukon vallásosok által megközelített ateistákról és fordítva.)

    http://www.youtube.com/watch?v=q2320vx8SvU

    Ez pedig a teljes, másfél órás vita, amiből a fenti videó származik. Az a címe, hogy „Van-e túlvilág?”

    http://www.jewishtvnetwork.com/?bcpid=533363107&bctid=802338105001

    Hitchens és Sam Harris beszélget benne David Wolpeval és Bradley Shavit Artsonnal, két rabbival. Öröm volt nézni minden percét, a rabbik is mondtak benne okosságokat. Ajánlom figyelmetekbe, nektek is tetszeni fog.

  16. Szabados Ádám

    Köszi, Mythosev. Én is belinkelek egy vitát, ahol Hitchens a keresztény filozófus William Lane Craiggel lép a „szorítóba”: http://www.youtube.com/watch?v=4KBx4vvlbZ8.

  17. Szabados Ádám

    Belinkelem egy korábbi cikkemet is Antony Flew brit filozófusról, akit Dawkins és Hitchens előtt joggal neveztek az ateista érvrendszer egyik (ha nem a) legkiválóbb szószólójának: https://szabadosadam.hu/?p=1534. Flew 2007-ben There Is a God: How the World’s Most Notorious Atheist Changed His Mind című könyvével lepte meg a világot.

  18. Mythosev

    Ezt pont múltkor néztem meg, nagyon jó volt, csak hát akkora különbség van a két ember temperamentuma között, hogy kicsit furcsára sikeredett. Látszott, hogy Craig hetekig készült a dologra, pontokba, alpontokba és azok alpontjaiba szedte a mondandóját (amit nem rosszból mondok, sőt), Hitchens meg két üveg viszki között fölugrott a színpadra és mondta. De mindenesetre tetszett.

  19. Szabados Ádám

    Ebben most végre teljesen egyetértünk. 🙂

  20. Csaba

    Kedves Mythosev!

    Néhány gondolat még és én engedelmeddel befejezem:

    Blaise Pascal (1623-1662}
    „Ha hiszel Istenben, és nincsen Isten, nem vesztettél semmit. De ha van Isten, és nem hiszel benne, mindent elvesztettél.”

    Zsid 11:1
    A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

    A Bibliáról – amely Isten igéje – javaslom, soha ne is nyilváníts addig véleményt, amíg nem vetted a fáradtságot, hogy megismerd (sok meglepetés érne, ezt hidd el).

    Végül, s utolsósorban, kérlek fogadj el tőlem egy jó szándékú véleményt (teológusok vitáznának ezen, de nem nekik írom):

    A Bibliát megismerni általános műveltség kérdése is, Isten igéjét megtapasztalni, megélni azonban már „világ-nézet”!

    Minden jót kívánok Neked!
    Csaba

  21. Mythosev

    Csaba: Természetesen ismerem a Pascal idézetet. Azt hiszem egyértelmű mi vele a probléma, ezért nem is ecsetelem. Egy vallásos embernek redundáns, az ateistának szánva kontra-produktív. Lehet, hogy néhány vacillálót meg lehet vele ijeszteni, nem tudom.

    A másodikhoz nem tudok hozzászólni, mivel nem hiszek.

    A Biblia hozzátartozik az általános műveltséghez? Maximálisan egyetértek. Ezért is forgatom sokat – igencsak elengedhetetlen az elmúlt kétezer év irodalmának pontos megértéséhez.

    Szintén minden jót!

  22. Miklósi H. Csaba

    Miközben irgalmatlan igazságainkkal ítéljük meg a világot, ebben az adventi időben se feledkezzünk meg arról a valóságról, hogy Jézus mindenekelőtt az irgalmas Istent hozta közénk. Ha nem akadt senki ember, aki elvezette volna Hitchenst Jézushoz, bízzunk abban, hogy az irgalmas Isten türelemmel, gyöngédséggel együtt érzett véle, és végül is megbocsátott.

  23. Szabados Ádám

    Kedves Csaba, nem tudom, hogy az „irgalmatlan igazságainkkal ítéljük meg a világot” mondat a cikkemre is vonatkozott-e, de a hozzáállásomat talán egy kicsit érthetőbbé teszi a Felmenthetjük? c. bejegyzésem: https://szabadosadam.hu/?p=4320. Meggyőződésem, hogy egy igazságos Isten soha nem irgalmatlan, az irgalma viszont mindig szabad.

    Egyetértek egyébként azzal, hogy adventkor Isten irgalmára emlékezzünk. A cikkem apropóját sajnos Hitchens halála adta. Hitchens a Fiát értünk a világba küldő Istent unos-untalan gonosz diktátornak nevezte, akinek a létét „szerencsére semmi nem igazolja”. Szomorú, de az adventhez tartozik az is, amire a János 3,18-19 irányítja a figyelmünket.

  24. Miklósi H. Csaba

    Miután beírtam, olvastam a ‘felmenthetjüket’, ami kissé árnyalja az előbbi bejegyzésed.
    A Biblia egyik nagy tanúsága, hogy Isten és az ember között a szeretet a közös nevező. Isten változó szeretettel (ha megfigyeljük, akkor először örömmel szeret, aztán láttán az ember bukását, szomorúan szeret, és végül irgalmasságában szenvedve szeret)ugyan, de mindig szereti az embert.
    Pál korintusiakhoz írt első levelében (6. rész első fele) igen érdekes és megrendítő módon kérdve int: tudjátok, hogy mi a világot fogjuk megítélni? Sőt, az angyalok felett is ítélkezni fogunk? Azt sejtem, mélyebb értelme van Pál ezen mondatainak, mint ha csak földi peres dolgokra vonatkoztatnánk. Hiszen kevéssel tetted őt [az embert] kisebbé Istennél (Zsolt 8,6)—> Jézusra nézve mindent elfogadunk, de mindig(!!) szeretünk: ez Isten ajándéka, karácsony üzenete. Ha Isten szenvedő szeretetből irgalmas hozzánk, akkor minékünk mi a teendőnk – kérdem.

  25. Szabados Ádám

    Azt reméltem, hogy a cikkemből átjön a Hitchens iránti szeretet. Lehet, hogy ügyetlenül fogalmaztam. Azért tartom tragikusnak – és nem komikusnak – a halálát, mert valódi szánalmat érzek iránta is, és azok iránt is, akiknek még van lehetőségük kilépni a lázadás állapotából. Én is lázadó voltam, tudom, miről beszélek. Márk evangélista azt mondja egy alkalommal Jézusról: „haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt” (3,5). Bennem nem volt harag Hitchens iránt, csak sajnálat, de Jézusban még a harag sem ütközik a szánalommal. Isten haragja „búsult” harag (Jel 19,15). A Biblia arra tanít, hogy a szeretet legyen bennünk képmutatás nélküli (pl. 1Tim 1,5). Ha Hitchens halála kapcsán más hangot ütöttem volna meg, félek, a szeretetem képmutató lett volna. Ami végső soron nem szeretet, hanem valami más, valami hazug és álszent érzés, amiből senkinek semmi haszna nincsen.

  26. Mythosev

    Na ez a másik kedvencem: szeresd felebarátodat! Még akkor is ha csecsemőket erőszakol meg, vagy elvágja a torkodat! NEM! Bizonyos emberek megérdemlik, hogy utáljuk őket. Hitchenst nem azért lehetett szeretni, mert a felebarátunk volt, hanem azért mert páratlan szónok volt páratlan intelligenciával és műveltséggel. Persze nem kell vele egyetérteni sőt szeretni sem kell, de ha szeretjük, akkor azt azért tegyük amiért megérdemelte, ne azért, mert szimplán megszületett, ami nem egy nagy teljesítmény.

  27. Miklósi H. Csaba

    Nekem meg ez a kedvencem: mert megérdemlik.
    Nem érdem szerint szeretünk vagy utálunk.
    Csak halkan jegyzem meg, azt se tudom ki volt ez a Hitchens, és nem is érdekel sem a szónoki képessége, sem az intelligenciája, sem a műveltsége. Önmagában semmit nem nem ér. Viszont ez a mondata: „Ha tehetném, valahogy mégsem akarnám teljesen kiűzni a vallást a világból” arra enged következtetni, hogy szíve mégsem volt oly kemény.
    Ami a csecsemők meggyilkolását/torkok elvágását illeti, a kérdés sosem az, hogy hol volt/van Isten, hanemhogy hol lesz Isten.

  28. Mythosev

    Értem, szóval semmilyen emberi érték nem ér önmagában semmit. És akkor mi ér? Hogy ki mennyire szenteli az életét a Kedves Vezetőnek? Micsoda érdekesség, hogy a földi megfelelője Hitchens után egy nappal halt meg! Fetrengenek is a beetetett milliók a tereken pszichotikus gyász-transzban. Ha hinnék Istenben, akkor csettintenék, hogy micsoda jó humorérzék!

  29. Szabados Ádám

    Mythosev, Hitchens szerint a vallás okozza milliók szenvedését. Ha már iróniáról beszélünk: Észak-Korea történetesen egy ateista ideológia nevében tartja (például) keresztények tízezreit koncentrációs táborokban. Az éhező koreai nép szenvedését a Biblia Istene nevében dél-koreai keresztények, illetve a Szenczi Sándor vezette magyar Baptista Szeretetszolgálat igyekszik enyhíteni. Mert a Jézust valóban követő keresztények hisznek az emberi élet értékében, akkor is, ha az illető még beszélni, járni vagy gondolkodni sem tud.

  30. Miklósi H. Csaba

    @Mythosev: „És akkor mi ér?”

    Hogy ne mind Jézussal hozakodjak elő, íme egy válasz: „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.” (József Attila)

  31. L.Nazo

    Tévedés a vallásba keresni a nyomor okát.
    A XX. század ateista ideológiáiban visszafogott becslések szerint is kb 100millió embert irtottak ki.
    Ez persze nem mentsége a vallási fanatizmusnak. de jól mutatja, hogy a vallástól megszabadult ember egyáltalán nem válik jobbá.

  32. bányász

    iszteletem!
    Adám, újfent érdemes volt a fehér lapot picit „befeketíteni”! Mindenképp érdekfeszítő, ahogy a gondolatok itt ide – oda pattognak. Nem gondolom, az egyik vagy másik oldal felül tudná múlni ellenét. Aztán meg Sytka, valahogy érzékenyen fogékony vagyok az általad képviselt gondolatokra.
    Mythosev, ön igen felkészült elme, valahogy átjön egyfajta fogékony gondolkodás a soraiból. A lehetőség, miszerint „létezhet” egy Teremtő, láthatóan nem fogja megzavarni a világhoz való viszonyát.
    De a lényeg nem ez (pontosabban a lényeg mégis ez), mert a tárgyban foglalat elme, aki meghalt, gondolataival nyomot hagyott nekünk, akik MÉG élünk.
    Szerintem (és mivel én hiszem a Teremtő létezését és a megváltás lehetőségének elfogadását, engedtessék meg nekem, hogy ennek árnyékában nyilatkozhassam) ő, aki meghalt, mindenképp a szuverén gondolatok talaján élte és harcolta életét, nem alkudott. Nekem Friedrich N is egyike azon briliáns elméknek, akik LÁTTÁK mi a világ körülöttük és ez az eredmény kiábrándító (főleg, ha hozzávesszük, hogy nekünk mi jutott ahhoz a világhoz képest, nem a technikai és egzisztenciális lehetőségeinkre gondolok, inkább a kultúra és a kulturáltság, ami elenyészett azóta). Valljuk be, nem sugárzik „fényt” az emberiség, valahogy nekem inkább salaknak tűnik nagyrészt az egész bagázs. Szerintem Nietzsche írásaiban sem igazán az tükröződik, nincs Isten, inkább az ugye, hogy nincs jelen.
    Szerintem Istent nem tagadjátok ( mármint ateista társaink), mert tagadni azt lehet, amit megtapasztalt az ember legalább egyszer az életében, vagy legalábbis a maga részéről 100% biztos a tárggyal kapcsolatban. Amit NEM tapasztalt meg, azt tagadni sem tudja, mert nincs mit tagadnia. Ellenben a bizonyítás, mármint hogy Isten létezik e vagy sem, igen, ez egy érdekes helyzet, ha komolyan vesszük. Kételyetek nem alaptalan, kérdéseitekre pedig nem fogtok választ kapni írott formában ( kérlek benneteket, senki ne hozakodjon elő a Bibliával, vagy szent szöveggel). Az anyag nem él, tehát ti sem éltek és mi sem, csupán vagytok egy ideig, de mivel ez is relatív ….?!?
    Mythosev, drága Mythosev.
    „És akkor mi ér? Hogy ki mennyire szenteli az életét a Kedves Vezetőnek?”
    Nem, sőt még az sem fontos igazán, vallásos vagyok e vagy sem. Egyetlen dolog számít, mégpedig az, hogy halad, vagy nem halad, a világ általam, és ha mozdul, húzom előre vagy fékezem a haladását, életét. Nézd, én úgy gondolom, ha Hitchens nem írja meg a gondolatait, talán néhányan nem gondolkodnak el a dolgok állásáról, mert szarul állunk ám ( nem mint Isten hívő írom ezt, hanem mint egy, a 7 milliárdból). Mondhatnám, az ateista emberek nagy része, Istent szolgálja, nem kicsit, bár ez a kör nem túl tág… (ugyebár nem a hóhérokra és tömeggyilkos őrültekre, diktatúrákra stb gondolok!!!, de ők sem tették a dolgukat „felsőbb beleegyezés” nélkül). Ha te és a veled együtt gondolkodók, nem vágjátok a világ arcába a vádjaitokat, a rózsaszínködös -illuminált állapotú –vallásosságban létezők nem fogják felkapni a fejüket (sajnos sok a süket (nem fizikai) … agyontanított, de nem gondolkodó ”juh”, a csecsemőkorban tartott és agyilag vegetáló vallásos ember). Általánosan elfogadott beetetések tarkítják a hívő emberek gondolatvilágát, hasonlóan a történelemben ismertnek vélt téveszmékhez. Mivel pedig az igazság így el van rejtve sokak elől, nem hiányzik nekik. De nekem Igen!!!! éééééés ez borzasztó!
    Úgy gondolom hogy:
    Minden Hitchens kvalitású ember kihaladása ebből a világból hiányt hordoz, amit remélem hamar be fog tölteni egy újabb érett- élet, a világ noszogatására s ébrentartására.
    üdv, Gábor

  33. bányász

    T!!!

  34. andriska

    Úrvacsorát vittem egy kisvárosban élő beteg nővéremnek.Az egész családjuk gyakorló ref,kivéve a sógort,aki kath.,régész lévén felém megvallottan(nem gyónás)hit-nélküli.Régebbi beszélgetéskor rámkérdezett,tudván,hogy kövület keresgélő,gyűjtögető is vagyok.Milyen érzés egy tappintható kövólettel egy asztalon nézni a Mózes első könyvét,az első oldalakat?Vidám.-mondtam,-Mert Isten megteremtett mindent a szemnek,a hitnek csak szavakat adott,érzéseket,s nagy adag humort.Ha valaki bizonyitani akar akármit e Földön,ami materia és a lizmusa,három Szentpéterbazilikát tölthet fel a katalogizálható,de elporló corpus delictikkel,s egy hivőnek pedig épp az üres keze a bizönyiték arra,hogy hisz.A fenti liturgia a szuszogni-alig-lehet-sok-könyvvel teli lakás zeg-zugai között talált meg mindannyiónkat.Sógorom elébb szinte kérlelőn mondta:de te tudod,hogy..Na és?Jézus nem tudja,hanem szereti Zsófinkat,meg te is,aztán most szeress jobban az eszednél.S a nővérkém,a négy felnőtt gyerek s a sógor beállt ebbe a szeretet-sodrásba.Nekem még csak egy,-nem rokon-,ateista ismerősöm van.Mindig értékes az az udvarias .s tiszteletadó viszonyulás egymást bátoritani az emberségben,igyekszünk is nem elkerülni egymást.Elhiszem,hogy akik csak ismerték a fentnevezettet igazán érzik a hiányát.Becsület-sértődést azonban már az is okozott,amikor egy teológiai tanár halálakor egy hasonló hangvételű,szimpátiától áthatott cikk jelent meg s a cime ez volt Hazaérkezett egészen a tékozló fiú…

  35. Mythosev

    Kedves Bányász!

    Gyakorlatilag egyetértek az utolsó bötűig. Ha minden vallásos ember ilyen lenne, akkor azt mondanám, hogy ez így teljesen rendben is van. Egyszerűen nem kell senkit az örök kárhozattal fenyegetni (pláne a gyerekeket), illetve fantasztikus jutalmakkal kecsegtetni, és akkor a harcos ateizmus se lesz olyan harcos.

    Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, ami mellesleg az ateisták számára is kedvenc ünnep. Tudjátok: család, barátok, töltött káposzta. Talán ez nem hangzik olyan fennkölten, de mi beérjük ennyivel is 🙂

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK