Félidőben?

2013 jún. 6. | Divinity, Elmélkedések, Spiritualitás | 16 hozzászólás

Mózes, Isten embere szerint „életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő” (Zsolt 90,10). Ízlelgetem ezt a két számot, ugyanis éppen ma hagyom hátra a harmincas éveimet. Amennyiben a „vagy ha több” igaz lesz rám, életem felét ezennel akkor is eltöltöttem. Legfeljebb annyi van hátra, amennyit már éltem, és ez is csak engedménnyel. Persze nem kizárt, hogy tovább is élek, de azzal Mózes már nem kecsegtet. Ha a nyolcvannal számolok, pont félúton vagyok. Lehet az éveim száma kevesebb is, mondjuk hatvan, akkor viszont már az út kétharmadát megtettem. Ez furcsa, de egyáltalán nem rossz érzés.

Azt hiszem, megelégedett vagyok. Egyáltalán nem mennék vissza az időben. Nem siratom a fiatalságomat, nem akarom visszaforgatni az idő kerekét. Hálás vagyok az első negyvenért. Voltak pocsék éveim, de még azok is valahogy a javamra váltak. Kíváncsi vagyok a második negyvenre, és növekvő reménységgel várom, ami utána jön. Nem voltam mindig ilyen. Régen nagyon nyomasztott az elmúlás, elviselhetetlennek tartottam. Krisztus szeretete és a feltámadás örömhíre gyógyított ki ebből.

Van bennem némi szorongás, ha az öregkorra gondolok, a leépülésre, betegségekre, félek, hogyan fogom megélni a fiaim kirepülését, a szüleim és Dóra szülei elvesztését, mi lesz, ha esetleg tovább élek, mint Dóra, és milyen lesz egy számomra már érthetetlen és ismeretlen világban élni, ahol elszalad mellettem a következő két-három generáció. Nyugtalanítanak ezek a gondolatok, de nem tesznek depresszióssá. Inkább várakozás van bennem. Vajon mit bíz még rám Isten? Mi lesz a feladatom? Milyenné akar formálni? Miért kell felelősséget vállalnom és hogyan lehetek hűséges sáfár?

Szeretem az életemet. Nincs bennem menekülési vágy, megtérésem óta kifejezetten szeretek a valóságban élni. Ezt megkönnyíti számomra, hogy nagyon várom a romolhatatlanságot Isten közelségében. Furcsa paradoxon ez, de így van. Az élet számomra edzőtábor; a felkészülést jól akarom csinálni. Erre talán van még negyven évem. Negyven év kevés, de sok is. Óriási, végtelen tért látok magam előtt, és ez felszabadít a jelen számára. Nem akarom görcsösen megragadni a mát, mégis a kezemben van. A halál számomra egy állomás, melyen áthalad a szerelvény. Az lesz a lényeg, ami utána jön.

Ez az évforduló arra jó, hogy odaálljak Mózes, az Isten embere mellé és bekapcsolódjak ősi imádságába: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (90,12) Ennél jobbat nem tudok kérni. Az imát pedig így fejezzük be, Isten embere és én: „Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá! Kezeink munkáját tedd maradandóvá!” (90,17) Ámen.

16 hozzászólás

  1. Zoli

    Kedves Ádám, én még 2x 40et kívánok neked, s hogy az Úr tanítson bennünket mindvégig Rajtad keresztül. 🙂

  2. Barbara

    Kedves Ádám!
    Isten éltessen ezen a kerek évfordulón. A sógornőm hívőként vévigbőgte a 30.-at, de ő nőből van, és társ nélkül volt akkor. Szóval siratta a hiányokat az életében. De a te megemlékezésed és visszatekintésed a teljes és megelégedett életet sugallja.
    És ez nekünk adatik Krisztusban. Milyen csoda úgy emlékezni, hogy nincs vádlás, lelkiismeret furdalás, elszalaszott lehetőségek hosszú listája.
    Hiszen nem maradtál le semmiről! És a folytatás még mennyi mindent hozhat. Ez akkor azt jelenti, hogy gazdag vagyok már most is, és még minden további nappal tovább nő a gazdagságom..
    És aztán pedig célba érhetek..
    Sok szeretettel,
    Barbara

  3. Villam

    Üdv Ádám!

    Boldog születésnapot! Még legalább 40 évet kívánok neked.:)

    Üdv Barbara!

    „De a te megemlékezésed és visszatekintésed a teljes és megelégedett életet sugallja.
    És ez nekünk adatik Krisztusban.”

    Azért nem mindenkinek adatik meg Krisztusban.:) Vannak akiknek hiányok sokaságával kell hogy együtt éljenek életük végéig vagy életük nagyobbik felében. Ő belőlük nehezebben buggyan ki a teljes megelégedett élet vallomása, hiszen a nehézségek nem átutazóként vannak jelen életükben,hanem úgy, mint ha társai lennének. Poligám kapcsolatban él sok nyűggel és hiánnyal, pedig egy is sok és nehéz teher nemhogy sok. Olyan nehézséggel bír, mint amilyen könnyűséggel a nehéz helyzetekben és időszakokban a társ, család, barátok, szolgálat léte egy ember életében.
    Bár a magyar ember pesszimista ember, aki baljósan tekint a mára a holnapra,de nem pesszimista látásból írtam amit írtam, hanem pusztán tényt állapítottam meg. Pál sok nyűggel nézett szembe,de sok támaszt, örömöt segítséget jelentettek számára a munkatársak, közösségek,barátok, szolgálata, MAGA ISTEN és bizonyára , ha lett volna társa akkor a társa is. Vedd el tőle ezeket és olyan nehézségekbe kerül, mint került Jézus a Gecsemáné kertben, vagy Illés, aki azt mondta, egyedül maradt,vagy Jeremiás , aki egy nép ellen beszélt és köztük élt, vagy Jób, aki mindent elveszített és semmije se maradt „csak a hite”. Egyesek úgy járnak,mint Jób,mások pedig nem.Én nehezen tudom elképzelni azt, hogy bizonyos dolgok hiánya vagy valami nem létének valóságos érzékelése Krisztusban szertefoszlik és ne okozna neki testileg, lelkileg komoly „fájdalmakat”,nehézségeket. Talán nemhiába sírdogált az a 30 éves nő, akit említettél, talán okkal tette. Azért sírt, amiért Sámuel anyja is siratta meddőségét,siratta a gyermek hiányát. Siratott egy hiányt, ami sokak fel se fognak, mert sosem szenvedtek e hiányban vagy alapvetően valamiféle hiányban. Olykor ezek a hiányok bármilyen furcsa is,de ha betöltetnek pozitívan hatnak az emberekre.
    Akár feleség, akár barátok, akár szolgálat, akár egy jó közösség léte,egy munka stb ha teljesül általában pozitívan hat az emberre és akiknek ez meg van, mind azt mondja pozitív az életében és pozitív hatást fejt ki nem csak magára , hanem mások életére is. Amikor visszaemlékezik a régi időkre, mikor ezek nem voltak meg neki szerintem ha őszinte akkor az akkori és a jelenkori állapota között különbséget fog felfedezni…Na de nem is szaporítom tovább a szót.

  4. Cypriánus

    Boldog szülinapot és sok áldást !!! 🙂

  5. panka

    Kedves Ádám!
    Isten éltessen még nagyon sokáig, erőben, egészségben! Örömel olvasgatom az írásaidat már jó ideje, sokat merítek belőlük minden téren.
    Ezúton is köszönöm!

    Kedves Villám, köszönöm a hozzászólásodat. Bár Krisztus meggyógyít és megvígasztal, azért bizonyos hegek ottmaradnak és a betöltetlen hiányok fájnak. És ismerhetjük a tényt, hogy „azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van” (Rm 8:28), ez vigasztalást ad, de amikor épp fáj, akkor még nem látjuk, hogy hogyan is fog ez megtörténni…

  6. Gábor

    Isten által megáldott boldog születésnapot kívánok én is! 🙂

  7. Viktor Barnabás

    Kedves Ádám!

    Boldogságot kívánok én is, azt a békét, amit Sálomnak is neveznek! Legyen részed benne és add tovább! Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.

    Sálom alechem!

    Viktor

  8. Ági

    KedVes Ádám, Isten éltessen!

  9. Spectator

    Kedves Villám!
    Hálásan köszönöm a hozzászólásodat!Azok a hívők közé tartozom akiknek
    életében sokkal több volt a veszteség mint a nyereség.Ezt nem azért
    mondom,hogy sajnálatot éreztessek magam felé,ez tény.Így jóval 50
    felett azt mondhatom,hogy átvezetett az ÚR habár gyakran nem értettem
    és értem a vezetését.Nem akarok előhozakodni személyes dolgokkal de
    nekem éppen a 40 évesen történt meg a legnehezebb és tragikus kimenetelű
    dolog.Az azóta eltelt 14 év sem volt könnyű,sőt,de az ÚR megtartott.
    Ez a mondatod nagyon sokat mondott nekem:”…hiszen a nehézségek nem
    átutazóként vannak jelen életünkben,hanem úgy mint ha társai lennének.”
    Könnyű hívőnek lenni amikor jól mennek a dolgaim,de megállni a vihar
    közepette…És Isten gyakran bevisz bennünket a viharba,sőt néha ez a
    vihar „tornádóvá”is válhat.Viszont vannak szép,békés és nyugodt napok.
    Ezekért és azokért is hálásaknak kell lenni.Egy dolog amit eddigi életem-
    ben megtanultam az pedig az,hogy értékeljem az ún.szürke hétköznapokat.
    Kedves Ádám!
    Nem vagyok egy gratuláló típus mindazáltal:boldog születésnapot kívánok
    és azt,hogy majd 80 évesen is el tudd mondani:”Azt hiszem megelégedett
    vagyok.”Ennél több nem is kell.
    Isten áldjon meg!

  10. Nászta Katalin

    Isten éltessen még sokáig, köztünk. Nagyon józan írásod ez, tetszik. Így lehet hozzáállni az életünkhöz, az idejéhez, itt a földön.

  11. feherdelfin

    Kedves Ádám!

    Köszönöm a mit írtál, „szárnyas szavaid szívemből szóltak”:-)
    Isten éltessen, őrizzen, tartson meg ebben a boldog állapotban.
    Amikor én ennyi lettem, inkább a reménytelenség szakadt rám, de Isten ezt hamar megváltoztatta, és örökké hálás vagyok -leszek neki ezért.
    Megmutatta, hogy az Ő közelségében valóban megtapasztalhatjuk a benne való gazdagság örömét, és hogy „tágas térre állította lábamat”. Megengedte meglátnom, hogy a „pocsék évek” is eszköz voltak az Ő kezében azért, hogy én Vele lehessek. Boldog vagyok, mert gazdagnak tudom magam benne, és azt adta feladatul, hogy mindezt a gazdagságot továbbadjam.
    Némi szorongással vegyes kíváncsiságot bennem is okoznak a jövő kérdései: főleg a szembenézés a szülők eljövendő elvesztésével, a test romlásának hordozása: fogom-e tudni Krisztushoz méltón megélni, úgy hogy még abból is épülhessenek mások. De ugyanakkor mindezeken átvilágít a csodálatos ígéret: „Nem hagylak titeket árvákul” és „bölccsé teszlek…szemeimmel tanácsollak téged”.
    Igen, mennyei hazám tudatában járok csodálkozó szemmel ebben a világban, gyönyörködve csodáiban.
    Néha azt gondolom, ezek a legjobb évek:-), már sok mindent tudunk, és még van erőnk teljes odaadással szolgálni másokat. Igen, nagyon hálás vagyok, hogy megadatott mindezt megérnem.
    Isten áldja minden munkádat! És üdv a boldog XXXX-ek klubjában:-)

  12. kéfás

    Nekem még ez az Ige jutott eszembe…

    „Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.” (Zsoltárok 143:8b)

  13. Szabados Ádám

    Mindenkinek nagyon köszönöm a kedves szavakat!

  14. Lacibá

    Kedves Ádám!

    Isten éltessen az ötödik iksz küszöbén!

    Meglepetve olvastam, hogy Mózes panaszát, kesernyés eszmefuttatását tényként veszed, hiszen meg van irva, hogy kezdetben az ember hosszú életű volt, majd a bűnesettől kezd csökkenni a földi sátor kihordási ideje, és végül annak tartósságát az Úr 120 évre állitja be:
    1Móz 6,3 – Akkor ezt mondta az ÚR: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test. Legyen az életkora százhúsz esztendő.

    Tehát ne légy kishitű, állj rá Isten igéjére, s mondd Neki: én eddig szeretnélek itt szolgálni, s nem mellékesen majd a nyugdijat is élvezni, egészségben, unokáim…. körében! 🙂

    Minden jót ehhez!

  15. Lacibá

    Egy kis biblikus köszöntés:

    „Hallgasson meg téged az Úr a gyötrelem napján,
    Jákob Istenének neve oltalmazzon!
    Ő küldjön neked segítséget szentélyéből,
    oltalmazzon Sionból téged!

    Emlékezzék minden áldozatodra,
    áldozataidat vegye szívesen!
    Töltse be szíved vágyait,
    és váltsa valóra minden tervedet!”

    (Zsolt 19-ből)

  16. Szabados Ádám

    Köszönöm, Lacibá! 🙂

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK