„Ekkor hívatta Mózes Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait. De azok ezt mondták: Nem megyünk! Nem elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem még zsarnokoskodni is akarsz rajtunk?!” (4Móz 16,12-13)
Eliáb fiai lázadásában a múlt és a jelen fölcserélése a leginkább meghökkentő elem. Dátán és Abirám tejjel és mézzel folyó földnek nevezik Egyiptomot. Azt a földet, ahol rabszolgákként sanyargatták őket. Azt a földet, ahonnan JHVH hatalmas kézzel szabadította ki Ábrahám és József gyermekeit. Azt a földet, ahol a zsarnok hajcsárokkal dolgoztatta őket, és ahol a gyermekek életét csak a bábák bátorsága mentette meg. Megszépült a múlt.
Dátán és Abirám most éppen azt az embert vádolják zsarnokoskodással, akit JHVH eszközként használt a zsarnoktól való megszabadításukban. A világ legszelídebb emberét: Mózest. A múlt megszépült, de csúnya jelenként velük maradt. Dátán és Abirám a lelkükben hozták a pusztába az egyiptomi zsarnokságot. Legrosszabb élményeiket a jelenbe vetítették: a fáraót legyőző Mózes lett számukra az új fáraó.
A zsarnokság a szívükben élt tovább. Ők maguk kiszabadultak, de a lelkük fogoly maradt. A múlt árnyéka elszakadt a múlttól és rátelepedett a jelenre. Összenőttek vele. Létük nem a megszerzett szabadságból, hanem a régi zsarnokság lenyomataiból táplálkozik.
Figyeljük meg, milyen kicsi reményt fűznek a jövőhöz, és milyen könnyen megszépült a szemükben a múlt! Nem látják hittel a Kánaánt, viszont Kánaánná szelídült számukra a régi zsarnokság. Dacosan követelik a jelenben a szabadságot, de Egyiptomba vágynak vissza.
Könnyű összetéveszteni a zsarnokság elleni küzdelmet a szabadságvággyal, holott gyakran több köze van a hitetlenséghez. Vajon nem ez a groteszk csere ismétlődik újra és újra a történelemben?
„Urunk, Te vagy a szívek vizsgálója! Jól ismered az ellened lázadókat. Ismered a szívük fonákságát. Ismered a gonosz természetét. Azt is, ami a szívben lakozik. De Urunk, Te meg tudod szelídíteni a lázadókat! Magad felé tudod fordítani azokat, akik dacosan ellenállnak szavadnak! Ismered az összes árnyat. Ismered a múltunk árnyait is. Előtted nincs rejtve semmilyen zsarnokság, az sem, ami a szívünkben létezik. Ne szolgáltass ki bennünket az árnyainknak! Bocsáss meg nekünk, ha a szelídeket neveztük zsarnokoknak, és a gonoszokat jóknak! Irgalmazz nekünk! És adj hitet, hogy be tudjunk menni a Kánaánba!”
Sundar Singh:
” Eldőlt a szívemben: követem Jézust. Nincs visszaút.
Ha nincs is társam itt, követem mégis Őt.
Mögöttem a világ, előttem a kereszt.
Előttem Jézus. Nincs visszaút!”