A Tűzfal podcast negyvenötödik részében egy nagy hatású esszé kapcsán az amerikai kultúra közelmúltbeli változásairól és az abban alkalmazott keresztény stratégiákról beszélgetünk. A végén egy csavarral. Igen, lesz szó Trumpról is, de ez majdhogynem lényegtelen, ha nem is teljesen az. A fókuszunk a kultúra és a kereszténység, mint mindig. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Amerika
A másik Amerika hangja
Anélkül, hogy mélyebb politikai elemzésekbe kezdenék, csak azt szeretném elmondani, hogy számomra teljesen érthető és nyilvánvaló annak az Amerikának az érzés- és gondolatvilága, amelyik tegnap újra pajzsra emelte Donald Trumpot. Ennek az érzésvilágnak van néhány könnyen beazonosítható pillére, amelyeknek legkevésbé sem Trump a lényege, még ha a 45. és leendő 47. elnök személye jelenleg megkerülhetetlen alkotóeleme is a pillérek architektúrájának. Miről van szó?
Tűzközelben
Úgy alakult, hogy pont a választások előtti hetekben, napokban vagyok újra itt, az Egyesült Államokban. Az apropó az, hogy egy texasi baptista gyülekezet konferenciáján tartok előadásokat Jeremiás próféta könyvéről, és ha már a tengerentúlon járok, St. Louisba is ellátogattam, hogy találkozzak régi barátokkal, volt tanáraimmal, és hogy a Covenant Seminary könyvtárában néhány teológiai témában egy kicsit kutassak, forrásokat gyűjtsek. Illetve prédikálásra is megkértek egy St. Louis-i gyülekezetben. Most pedig Dallas környékén épp abban a kisvárosban élvezem kedves barátok vendégszeretetét, ahol a Szerelem és halál című krimisorozat is játszódott. Megpróbálom megfogalmazni néhány benyomásomat.
Richard Jewell és a vidéki amerikaiak balladája
Ha van film, amit érdemes most megnézni, az a Richard Jewell balladája. Clint Eastwood megint olyan témához nyúlt, amelyhez a hatalmas amerikai filmipar nem hajlandó empátiával közeledni: “flyover” Amerika félreértett, vagy inkább félremagyarázott, a média és a hatalom által egyaránt megalázott kisemberéhez. Ahhoz a karakterhez, akit cinikus gúnnyal dobnak újból és újból abba a szemeteskosárba, amit Hillary Clinton úgy nevezett: “basket of deplorables” (szánalmas emberek kosara), és akit a média rendre a műveletlen, buta, naiv, rasszista, homofób, trumpista jelzőkkel címkéz fel.
Amikor a posztmodern tükörbe néz, és Donald Trump néz vissza
Meg se tudom számolni, hány vitám volt az elmúlt két évtizedben, amelyekben vitapartnereim figyelmeztettek, hogy az igazság mellett csak ne kardoskodjak, mert az köztudottan viszonylagos. Haladó szellemű keresztények is emlékeztettek, hogy a posztmodern korban már nem illik abszolút igazságról beszélni. Ahogy Chesterton mondta a jelenségről: „A régi korlátozás abban állt, hogy a vallásról csak az ortodoxok vitatkozhattak. A modern liberalizmus azt jelenti, hogy senki sem vitatkozhat róla." Aztán jött Donald Trump, és megpördült a világ a sarka körül. Hirtelen azok kezdtek kiáltani igazság...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK