Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

hit

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (43) – Nem én, hanem Isten!

„József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad választ a fáraó javára.” (1Móz 41,16) Amikor elkezdődik József felmagasztaltatása, József pontosan tudja már, hogy hol van a világban a helye. Isten uralma alatt. A főpohárnok beajánlja őt a fáraónak, mint olyan embert, aki meg tudja fejteni az álmokat. A fáraó senkit nem talált udvartartásában, aki képes lett volna megfejteni nyugtalanító álmait, ezért kapva kap az alkalmon és magához hívatja Józsefet. Azután, amit neki a főpohárnok a börtönben történtekről mesélt, a fáraói bizalma rendkívül nagy a héber rabszolga iránt. „Rólad azt...

bővebben

Kálvin mint kegyelem-tanító

Kálvin Jánost a szó legklasszikusabb értelmében nyugodtan nevezhetjünk kegyelem-tanítónak. Ez különösen hangsúlyos, amikor a reformátor a hit alapjáról ír. Az Institutióban (III.2) Kálvin hosszasan időzik a hit témájánál, és azt kutatja, mi teszi a hitet valódi hitté. Szerinte a hit mindig Isten szavába kapaszkodik, arra felel, arra reagál. „Mivel azonban Istennek nem minden szavára támad hit az emberi szívben” – írja –, „meg kell vizsgálnunk, hogy tulajdonképpen mire is tekint a hit az igében” (III.2.7). Kálvin szerint a hit feladata, hogy Isten bármely szavát elfogadja, azt is, amely...

bővebben

Az érettség a bizonyosságban való növekedés vagy a bizonytalanságban való megnyugvás?

Kierkegaard szerint nem hisz igazán, aki még nem kételkedett. Egész pontosan úgy fogalmaz, hogy „másként senki nem juthat el a hithez, mint a botránkozás lehetősége felől”. A valódi hit az Istenemberben való megbotránkozás lehetőségén túl van, mondja Kierkegaard, hiszen a Jézus Krisztus személyéről és szenvedéséről szóló keresztény tanítás felfoghatatlan botránykő az emberi értelem számára, amit csak a kereszténységnek az az igénye múl felül, hogy mindent rendeljünk is alá ennek a tanításnak. Ha a keresztény tanítást anélkül fogadjuk el, hogy belegondolnánk az üzenet bolondságába,...

bővebben

Az egyedülálló keresztények hitpróbája

Az egyedülálló keresztények fontos üzenetet közvetítenek a világ felé, amikor hitben és önmegtartóztatásban élnek, mert az egész életük példájává válik annak az evangéliumi igazságnak, hogy „nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14). Egyedülálló kereszténynek lenni ugyanakkor a hit folyamatos próbája. Nehéz egyedülállónak lenni egy olyan korban, amikor minden a szexualitásról szól, és egy egész kultúra harsogja, hogy a vágyaink elfojtása megbetegít bennünket. Nehéz egyedülállónak lenni, amikor az egyházban kiemelt értékként védik a házasságot és a családot,...

bővebben

Sola fide

A sola fide szavak a megigazulásra vonatkoznak: a reformátorok szerint Isten egyedül hit által fogad el bennünket igaznak. A szent Isten felmentő ítéletet hoz azokról, akik Jézus Krisztusban hisznek, mert a hitükért az ő igazságát tulajdonítja nekik. Luther szerint az egyház ezen a hittételen áll vagy bukik (articulus stantis et cadentis ecclesiae). Jézus példázatában (Lk 18,9-14) a vámszedő nem mert felnézni, de irgalomért és bocsánatért könyörgött, miközben a farizeus hálát adott azért, hogy nem olyan, mint a vámszedő, hiszen istenfélő cselekedeteket hajt végre a hét minden napján. Jézus...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK