Jézus Archives - Oldal 7 a 7-ből

Csodálók vagy követők?

2010. november 4. | Divinity, Egyén, Filozófia, Közösség, Társadalom | 20 Hozzászólások

Kierkegaard-tól származik az a szenvedélyes megállapítás, hogy „szigorú értelemben a csodáló nem igaz keresztény, hiszen csakis a követő az.” Kierkegaard idejében Dánia keresztény országnak számított, az emberek többsége Jézus személyének csodálója volt, aki „ünnepélyesen bizonygatja keresztény meggyőződését”. A dán filozófus azonban különbséget tett a kereszténység illúziója és a valódi krisztushit között. A valódi krisztushit Kierkegaard szerint nem csodálat, hanem követés. „A követő fogalma legyen a rosta, ha igazán a krisztushitről van szó, a követő a valódi, igaz keresztény.” Egy...

bővebben

Akkor Jézus is egy metafora?

2010. november 2. | Bibliai teológia, Divinity, Hermeneutika, Művészet, Rendszeres teológia | 1 Hozzászólás

Október 30-án A kereszténység és a művészetek címmel tartottam két előadást, és a szünetben az egyik hallgató váratlan kérdéssel lepett meg: „Akkor Jézus is egy metafora?”A kérdés előzménye az volt, hogy az első előadásomban a művészet lényegét a mimézisben és a metaforában foglaltam össze. A művészet az, amikor az ember Isten képmásaként utánzás és névadás által felfedezi a világot. Hangsúlyoztam, hogy amikor a művészet nevet ad a világnak, mindig a valóság egy másik darabját használja eszközként, tehát a mimézis minden esetben metaforikus. Valamit valami mással mond el. Azt is állítottam,...

bővebben

Pálforgás – A. N. Wilson: egy hívőből lett ateistából lett hívő

2010. október 23. | Divinity, Filozófia, Művészet, Társadalom, Tudomány | 5 Hozzászólások

Nem sokan járják be mindkét irányban – oda és vissza is – azt a bizonyos damaszkuszi utat, ezért különösen érdekes a ma hatvanadik születésnapját ünneplő brit író, életrajzíró és publicista, A. N. Wilson kétszeres pálfordulása. Wilson negyvenéves korára meggyőződéses ateista, hatvan évesen hitvalló keresztény lett. A brit író akkor vált istentagadóvá, amikor Magyarországon az akadémiai helyesírás éppen újra elismerte, hogy Isten neve nagy kezdőbetűvel írható. Írásaiban gyakran azt a hitet veszi célba, melynek a nyolcvanas évek végén tudatosan és örömmel fordított hátat. „A hittől való...

bővebben

Mi az a jó hír, amit a keresztények annyira el akarnak mondani a világnak?

2010. október 20. | Divinity, Egyén, Elmélkedések, Közösség, Rendszeres teológia | 137 Hozzászólások

Időnként az a kívülállók benyomása rólunk, keresztényekről, hogy nem férünk a bőrünkbe. Olyanok vagyunk, mint a hajnalban az arcba szálló legyek: szemtelenül és hivatlanul a képükbe tolakodunk, és újra és újra elmondjuk nekik azt, amire ők egyáltalán nem kiváncsiak. A mondanivalónk érdektelen ugyan a számukra, viszont a nyugalmuk megzavarására tökéletesen alkalmasak vagyunk. Nem akarok mentséggel szolgálni az alkalmatlan, bölcstelen és rosszul értelmezett keresztény tanúskodás számára. Inkább azt szeretném megválaszolni, miért érzik közülünk sokan azt, hogy joguk van a határátlépésre, akár...

bővebben

Mi a tét?

2010. október 18. | Divinity, Egyén, Elmélkedések | 13 Hozzászólások

Az ATV A tét című beszélgetős műsorában Bánó András minden alkalommal elmondja: „A tét az, hogy mi lesz ezzel az országgal.” Ebben a blogban én is szeretnék tétről beszélni, és már az elején tisztázni akarom, hogy szerintem mi az. A tét az, hogy részünk lesz-e Isten eljövendő örök országában. Tudom, sokaknak ez nem valódi tét, inkább rózsaszín álom, melyre nem érdemes sok szót vesztegetni. Örök életet ígér a Kétfarkú Kutya Párt is. Annakidején középiskolában filozófiaórán be kellett magolnom a vallás definícióját: „A vallás a világ torz visszatükrözése.” Tóta W. Árpád kendőzetlenül a...

bővebben