Túl vagyunk a választásokon, talán most már kicsit higgadtabban tudunk beszélni néhány dologról. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egy-egy választás bináris helyzet (vagy jól, vagy rosszul döntünk), holott az isteni bölcsességnek sokkal több köze van szívbeli indulatokhoz, attitűdökhöz, viselkedésmintákhoz, mint egy iksz berajzolásához egy szavazólapon. A közéletben való helyes forgolódás ugyanúgy része a megszentelődésnek, mint a gyülekezeti élet, és ugyanúgy ügyelnünk kell a szívünkre, mint a családban. Hadd mutassak egyetlen fejezetet a Bibliából, amit majdnem véletlenszerűen választottam ki erre a célra. Menjünk végig mondjuk a Példabeszédek könyve 16. fejezetén, ahol több tucat egyszerű bölcsességgel találkozunk, amelyeknek köze van a közéletben való forgolódáshoz is.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Példabeszédek könyve
A példabeszédek bölcsességek, nem törvények
A Példabeszédek könyvét olvasva könnyen abba a hibába eshetünk, hogy a bölcs mondásokat nem bölcs mondásokként, hanem valamiféle abszolút lelki törvényekként kezeljük. Ott van például ez: „Az ÚR félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek.” Ha ezt abszolút törvényként vesszük, akkor azt jelenti, hogy aki féli Istent, hosszú életű lesz, a bűnös viszont hamar meghal. De mindnyájan tudjuk, hogy a valóságban ez nem mindig van így. Ismerünk istenfélő embereket, akik életük virágjában mentek el, és vannak gonosz emberek, akik nagyon sokáig élnek. Sokszor éppen az istenfélőket ölik meg a hitükért, és az istentelenek szállnak öregkorban a sírba. Akkor a példabeszéd nem igaz? De, igaz, csak nem abszolút törvényként. Az istenfélelem bölccsé tesz, ami többnyire jobb és hosszabb életet eredményez, hiszen a bölcs ember számos veszélyes csapdát elkerül, amelybe a bolond beleszalad. Ez az üzenet, nem több. A példabeszédek nem törvények, hanem efféle életbölcsességek.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK