Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

szabadság

Liberalizmus vagy demokrácia?

T. S. Eliot és Benedetto Croce egy-egy könyvét egymás után olvasva gondolkodtam el korunk egyik feloldhatatlannak tűnő dilemmájáról. „A Nyugat két eszmét tekint szentnek és sérthetetlennek” – írta T. S. Eliot 1939-ben –, „a liberalizmust és a demokráciát. A két kifejezés nem azonos, és nem is elválaszthatatlan.” (Egy keresztény társadalom eszméje, 37) Amikor Eliot ezt megfogalmazta, két totalitárius rendszer nézett farkasszemet a keresztény eszmékre alapozó demokráciákkal, amelyek meg paradox módon épp keresztény eszmei alapjaik felszámolásával bíbelődtek. A felszámolás egyik fő motorja a liberalizmus volt, amely a szabadság kiteljesedését a kereszténységhez kapcsolódó normák levetkőzésétől várta.

bővebben

Pszichopolitika?

A Különvélemény 15. epizódjában Somody Imrével ismét Byung-Chul Han egyik könyvéről beszélgetünk. A koreai filozófus Pszichopolitika c. kötete a hatalomgyakorlás új módozatairól szól, amelyek lényege, hogy immár nem a kard megfélemlítése képezi a hatalom lényegét, nem is a test mint eszköz birtoklása, hanem a lélek manipulálása, a Big Data mátrixai, amelyek úgy tesznek bennünket alattvalókká, hogy észre sem vesszük. Most is kritikusan, a saját kérdéseinkkel (és válaszainkkal) közelítünk egy meghatározó gondolkodó gondolataihoz. Bennem most több volt az ellenvetés, mint az előző könyve kapcsán. Szerintem Han marxista hatalomfelfogással és egzisztencialista szabadságfelfogással dolgozik, Imre szerint nem. De együtt igyekszünk ebben most is Krisztusra mutatni.

bővebben

Mi áll az LMBTQ-ideológia győzelme mögött? (1)

Tőlünk nyugatra a Pride lélektani nehézsége paradox módon már nem a társadalom ellenállása, hanem a hatalom szövetsége. Az LMBTQ-ideológia mainstreammé vált. A kormányok, intézmények, médiumok és vállalatok a közösségi platformokkal versengve jelzik hangos támogatásukat. A Pride hónapja olyan vallási ünnep lett (annak minden giccsével, kegytárgyával és fogyasztói kacatjával együtt), amit jelentőségében leginkább a zsidó pészachhoz vagy a keresztény ádventhez hasonlíthatnánk. Az ellentüntetők már nem tojásokkal dobálják a felvonulókat, hanem épp a szexuális forradalom eredeti lendületét...

bővebben

Kegyetlen ajánlat

A szexuális forradalom utáni nyugati kultúra úgy köti az identitásunkat a szexuális vágyainkhoz, hogy közben deszakralizálja a szexualitást. Ez – mondják – hozzájárul majd ahhoz, hogy beteljesedett életet élhessünk, és szabaddá váljunk a megnyomorító, külső elvárásoktól. (Elvileg azoknak különösen jó hír ez, akik korábban nem vállalhatták fel „valódi önazonosságukat”.) Mindannyian szeretnénk boldogok lenni, ezért a kultúránk sikeresen medializált ajánlata felkelti a figyelmünket. A boldogság vágya egykorú az emberiséggel (ezt Erósz klasszikus mítosza is bizonyítja), de talán nem volt még...

bővebben

Még egyszer a hajadonokról – és rólunk

Elmondom egyszerűbben, érthetőbben és személyesebben is azt, amit az előző bejegyzésben teológusul írtam. Vajon miért tanácsolta Pál a korinthusi hajadonoknak, hogy a súlyos nehézségek és a vég „közelsége” fényében fontolják meg a függetlenséget? Azért, mert tévesen azt hitte, Krisztus még az ő idejükben el fog jönni? Ha igen, akkor Pál félrevezette ezeket a szerencsétlen lányokat, ráadásul egy olyan kérdésben, ami mélyen a húsukba vágott. Ez nem csak miattuk lenne baj, de miattunk is, akik ezek után hogyan hihetnénk Pálnak, amikor más területeken ad apostoli tanácsokat és rendelkezéseket?...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK