Igen, Charlie Kirk meggyilkolásával egy kicsit megállt az idő ezen a blogon is. Különös, de legtöbbször érezzük, amikor egy pillanat történelmi jelentőségű. A Charlie Kirk nyakából kibuggyanó vér ugyanúgy megállította az időt, mint az ikertornyok leomlása 2001. szeptember 11-én, vagy J. F. Kennedy hátracsukló feje C. S. Lewis halálának napján. Amikor 1968. április 4-én meglőtték Martin Luther King polgárjogi harcost, az emberek szintén tudták, hogy kizökkent az idő, és más vágányon fog továbbhaladni.
Viszont most azt is pontosan lehetett tudni, hogy a nyilvános kivégzés értelmezése néhány napon (vagy talán csak néhány órán belül) be lesz tolva a politikai elköteleződések haszonelvű ágyúcsöveibe. Ezért is írtam meg még csütörtök hajnalban a Charlie Kirk haláláról szóló cikket. Meg akartam előzni a konzervreakciókat. Ha úgy tetszik: prepolitikai megszólalásra törekedtem.
Tudomásul veszem, hogy ez a mostani megszólalásom már a politikai térben tett állásfoglalásként csapódik le. Igazából pont erre reagálok. Aki akarja, elhiszi, hogy létezik prepolitikai tér, léteznek prepolitikai meggyőződések, és hogy politikai meggyőződéseket előzetes hitbeli meggyőződések is formálhatnak. Aki nem akarja, rólam se hiszi ezt el. De ez most őszintén szólva nem érdekel.
Viszont érdekel maga a jelenség. Az, hogy Charlie Kirk meggyilkolása kapcsán milyen iszonyatos közönnyel kezdett még keresztény testvéreim némelyike is jogászkodni, egyrészt-másrésztezni, méricskélni, relativizálni, a felelősséget szétkenni, vagy akár meg is fordítani. Eltartott kisujjal emlékeztettek az amerikai hitvédő vitatható mondataira, és villámgyorsan ott voltunk a „tömeggyilkos” Donald Trumpnál. Ennél még a csend is jobb.
Nagyon hamar megjöttek aztán hozzám a legyártott panelek is. Nem tudom, melyik médium volt az első, amelyik megtalálta a két idézetet, de pont ugyanazzal a két kiragadott mondattal házalt mindenki, akit irritált Kirk vértanúsága. Az egyik arról szólt, hogy a vitákban rendre a fegyvertartás alkotmányos joga mellett érvelő Charlie Kirk (megjegyzem: Amerikában abszolút mainstream álláspontot képviselt az ügyben) egy alkalommal azt mondta, hogy ez a jog még azon az áron is maradjon meg, ha időnként egy-egy ártatlan embert lelőnek. (Isten nem ver bottal.) A másik panel az volt, hogy Kirk az empátiát New Age-es fogalomnak nevezte. (Tehát nekünk sem kell átéreznünk a tragédiáját.) A konzervidézeteket használóknak a kontextus és a gondolat filozófiai mélysége, árnyaltsága (netalán igazsága) egyik esetben sem számított, csak az, hogy hiteltelenítsék Charlie Kirk mártíromságát. Mert Trump. Mert jobboldal. Mert Orbán.
Bár nem ért váratlanul, mégis nagyon megdöbbentett ez. Mert amikor ilyet keresztényektől látok, tudom, hogy a politikai identitás megelőzte a keresztény identitást. A szőrszálhasogatás, kekeckedés, relativizálás csak eltakarni próbálja ezt a tényt, de attól még látható. Az egyik legmélyebb problémának tartom ezt a keresztény világban. Nem a politizálást, nem a politikában kialakított meggyőződést, még csak nem is a politikai aktivizmust, hanem azt, hogy poltikai identitások alakítják a keresztény hitet, nem a keresztény hit alakítja a politikai identitást.
Egyik ismerősőm nemrég azt mondta, hogy a politikai érzületek mélyebbről jönnek, mint a hitbeli érzületek. Sajnos pont ezt tapasztalom sok keresztény ismerősömnél. A politikai érzület meghatározóbb, mint a hit. Ez nagy baj, és most is megmutatkozott. Elszomorító, hogy sem egy Krisztusban testvérünk meggyilkolása, sem az a tény, hogy ez a testvérünk lelkeket mentett, sem az, hogy hidakat épített, sem az, hogy keresztény meggyőződésből cselekedett, sem a bátorsága, sem az egyetemisták iránti szeretete, sem a gonosz hazugságok iránti gyűlölete, sem az őt gyűlölők iránti elképesztő türelme nem írhatta felül a botrányt, hogy Charlie Kirk Donald Trumpot támogatta. Mert Trump. Mert Orbán.
A prioritások ilyen felcserélése métely az egyházban, amit nem lenne szabad megtűrnünk a saját szívünkben sem. Mert ha keresztények vagyunk, azt valljuk, hogy Krisztus az úr! Az urak ura. Ezt valljuk meg hétről hétre az istentiszteleti énekekben, a keresztségben, az eucharisztiában, az imáinkban és hitvallásainkban. Neki van minden földi hatalom alárendelve. Mindegyik. Kivétel nélkül. A polisz összes hatalmi kérdése másodlagos Krisztus uralmához képest. Charlie Kirkkel nem kell mindenben egyetérteni (tényleg nem kell!), de az ő szívében a sorrend a helyén volt. Charlie Kirk mindenekelőtt és mindenek felett Krisztusé volt. Ez tette halált megvetően bátorrá. Ez tette egy fiatal generáció evangélistájává. Ez tette hitvédővé és aktivistává. Ez tette vértanúvá.
Nekünk pedig éppen ezt kell megtanulnunk tőle ebben a történelmi pillanatban, amikor megállt az idő! „Krisztus azért halt meg, hogy neked életet adjon” – írta Charlie Kirk egyik utolsó posztjában. Ez a hit és a szeretet hangja. A halál kultúrájában folyamatosan Krisztusra mutatott, aki életet ad, mert a Megváltó volt a szívében az első helyen. Fiatalok tömegeit nyerte meg az örökkévalóságnak. Mindent kockára tett, mert Krisztusban hitt, nem a politikában. A politikában is Krisztusért cselekedett. Még Donald Trumpot is Krisztusért támogatta, akármit is gondolnak erről azok, akik gyűlölik őt, vagy egyszerűen csak nem értenek vele egyet. A politikai térben az idő most egy pillanatra megállt. Charlie Kirk vesztett. Egy dühös golyó végzett vele. Ezt kapd el, te fasiszta! Bella ciao, ciao, ciao… Ó, mekkora győzelem ez, fel se tudjuk fogni!
Tegyük mi is az Úr Krisztust az első helyre, hogy a győztesek között lehessünk!
(Ja, és ezt a montázst feltétlenül nézzétek meg!)
Az utolsó linknél vagy valami félrement vagy csak arra szeretnéd felhívni a figyelmet, ki milyen rövid Facebook videókat néz meg?
Nekem kisbabás videóktól 444-en át fura prank videóig mindent dobott és mindig mást amikor kattintottam😅
A fegyvertartást nem is értem, hogy lehet ilyen laza szabályozással védeni. Ha jól tudom aznap mikor ez a tragédia történt volt egy iskolai lövöldözés is, csak annak már nincs is hírértéke.
Azt azért szerintem az otthoni példákból is jól láthatjuk milyen jól végződik ha a hitet megpróbáljuk a politikával elegyíteni. Gondolom a mai negatív példákat teljesen fölösleges lenne említeni de ha megnézzük Iványi helyzetét ő se jött ki túl jól az egykori jó barátságból. Németh Sándor munkásságát nem is említve. Vagy számomra a Felház nevezetű pár évvel ezelőtt végigsöprő karizmatikus hullám is ebbe a kategóriába sorolható.
Ádám, nagyon jó a montázs (meg az irásod is ) ! Köszönöm!
Kedves Random videó,
köszönöm a jelzést, javítottam a linket! A fegyvertartás körüli vitát csak az amerikai társadalmi felépítmény történelmét ismerve lehet megérteni. Egészen más a logikája, mint az európai társadalmaké. Okkal van ott az alkotmányban rögzítve (a Bill of Rights-ból átvéve 2. kiegészítésként) a fegyverviselés joga. Ami a hit és a politika kapcsolatát illeti: azt is így látod, amikor William Carey misszionáriusként Indiában a sati (özvegyek elégetése) ellen harcolt, William Wilberforce a hite miatt harcolt a rabszolga-kereskedelem ellen, Harriet Beecher-Stowe (a Tamás bátya kunyhója szerzője) a rabszolgaság intézménye ellen küzdött, Bonhoeffer a zsidók üldözése ellen, Martin Luther King a feketék jogfosztottsága ellen, vagy Richard Wurmbrandt a kommunista eszmék ellen? Abban egyetértünk, hogy a politikával való kapcsolat lehet rendkívül korrumpáló. Csak Charlie Kirk esetében szerintem egyáltalán nem erről van szó. Ahogy az általam felsorolt többi esetben sem.
Szia Ádám, köszönjük az írásod, tökéletesen összefoglaltad azt ahogy ma az emberek gondolkoznak. Alapvető rendező elv lett, hogy senkivel kapcsolatban nem akarunk jót feltételezni. A munkahelyi társalgások, az iskolai beszélgetések, baráti összejövetelek beszélgetései ritkán szólnak arról, hogy bárkit felemelnének, példának tennének maguk elé az emberek. Valakit szidni, rosszakat feltételezni, mondani bárkiről mágnesként hatnak a mai társadalomra és egyénekre..szoktam mondani amikor engem bántanak, hogy Jézus Krisztust a semmiért is kivégezték, erős tükröt tartott ,amibe nem akartak belenézni…”„Ha gyűlöl benneteket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.” Az Úr áldjon és irgalmazzon nekünk!
kedvelten nagyon Charlie Kirk egyenes , szeretettel teli, de útbaigazító válaszait, még a gyenge angolom is elég volt hozzá, hogy lássam a srác mélységét, az Úr adjon vigasztalást a családjának, és remélem, hogy egy határozottabb keresztény réteg megjelenését is elindítja végre ez a gonoszság ami történt..
Fernando, ha itt lehetne lájkolni kommenteket, már sok kommented mellé tettem volna lájkot. Ezúttal szóban megteszem.:)
nohejbal, úgy legyen!
Nagyon köszönöm ezt az írást, nagyon megrendített minket Charlie Kirk halála. Kicsit talán átérezhettük azt amikor az apostolok halálhírét megkapták az akkori gyülekezetek.
Isten áldja meg a szolgálatodat !
Kedves Ádám,
Köszönöm a válaszod, elfogadom az érvelésed és gondolkozom rajta és azon is miért vannak bennem kettős érzések Kirk halálával kapcsolatban!
Nem ismertem korábban Charlie Kirk munkásságát, de a videók alapján, amiket az elmúlt napokban láttam kifejezetten szimpatikusnak tűnik. Amiket kritikaként írtál, hogy egyes keresztények hogyan kommentálták a halálának a hírét, azzal is egyetértek teljes mértékben. Viszont ami engem még borzasztóan zavart az a jobboldali/konzervatív szereplők reakciója, akik hangsúlyozottan baloldali politikai erőszakról beszélnek (magyar politikusok ezt szubjektív megítélésem szerint erős belpolitikai motivációból teszik), azt sugallva, hogy erőszakos szereplők csakis a baloldalon vannak. Miközben láthatjuk, hogy a politikai erőszak pártállástól és ideológiáktól függetlenül minden oldalon előfordul: merényletek/merényletkísérletek célpontjai voltak Kirk, Trump, Melissa Hortman (minnesotai házelnök), John Hoffman (minnesotai szenátus tagja), Nancy Pelosi, Robert Fico, vagy itthoni példaként említhetjük Jeszenszky Géza elleni támadást is.
Abban, hogy idáig fajult a közhangulat, mindkét oldal szereplői és politikusai felelősek. Szerintem az, hogy Charlie Kirk halálát sokan politikai furkósbotként saját politikai céljaikra használják, ugyanolyan szégyenteljes viselkedés, mint a kekeckedés.
Szerintem a montázsvideó összehasonlítása félrevezető. Olyan, mintha almát és narancsot hasonlítanánk össze: mindkettő gyümölcs, de teljesen más. Charlie Kirk halála egy tragikus, célzott erőszakos cselekmény volt, amire a közösség gyásszal reagált. George Floyd halála viszont nemcsak egyéni tragédia volt, hanem egy egész társadalmi feszültség robbanásának szimbóluma, ezért indultak tömeges tiltakozások. A kettő összehasonlíthatatlan. Ha csak egymás mellé tesszük akkor eltorzítjuk a valóságot, és figyelmen kívül hagyjuk a teljesen eltérő hátteret és jelentést. Bízom benne hogy Hoppál Péter szándéka nem ez volt. Mert alma és narancs.
Igen, én is szomorúan tapasztalom, hogy a politikai törésvonalak sokszor erősebbnek tűnnek a hitbelieknél. Azon gondolkodom, hogy ez miért van így. Talán azért, mert a politika mindennapi szinten befolyásolja az életünket, míg a hit nagyobb távlatokban szemléli a világot. Ha valaki mást gondol Istenről, az az én életemet kevésbé befolyásolja, mint az, ha mást gondol egyes politikusokról.
Ami pedig Kirk-öt illleti: nem ismerem közelről a munkásságát, de az alapján, amit láttam tőle, megnyerő stílusú embernek és szenvedélyes vitázónak tűnik. Hihetetlen és érthetetlen, hogy megölték. (Ha egy főállású gyalázkodóval teszik ezt, az is rossz, persze, de legalább valahol érthető.) Az meg, hogy trumpista volt, hát Istenem. Trump egy alkalmatlan, felelőtlen és kártékony politikus, de lehet támogatni jóhiszeműen, merő naivitásból is (mint minden hozzá hasonlót). Csak egy teljesen cinikus ember relativizál és kisebbít emiatt egy gyilkosságot.
Trump egy alkalmatlan, felelőtlen és kártékony politikus, de lehet támogatni jóhiszeműen, merő naivitásból is (mint minden hozzá hasonlót).
Vagy akár átgondoltan. És azt se zárjuk ki, hogy mi tévedünk, amikor Trumpot alkalmatlan, felelőtlen és kártékony politikusnak tartjuk. Charlie Kirk éppen arra példa, hogy nem biztos, hogy igazunk van, amikor elfogadjuk az elénk rakott narratívákat. Lehet, hogy más az igazság. Nekem sok előítéletemet kellett felülvizsgálnom. Kirk mottója az volt: Prove Me Wrong. Győzzetek meg, ha tévedek. Biztos, hogy Kirk csak jóhiszemű vagy naív lehetett Trump kapcsán? Okos, felkészült, tájékozott fiatalok tömegeit győzték meg az érvei…
Azért ne haragudj Ádám, ha ez nem egy vicc, amit most írtál, akkor én most nem meggyőzni akarlak, hanem kérve-kérlek, h fordulj szakemberhez…
Kedves Korsós tina,
azt hiszem, a Charlie Kirk-merénylet egyik fontos tanulsága, hogy a politikai véleménykülönbséget nem jó sem úgy kezelni, hogy megöljük (vagy halállal fenyegetjük) a másikat, sem úgy, hogy elmebetegnek nevezzük. Jobb érvelni vagy egyszerűen csak elfogadni, hogy másképp látjuk a világot. Ezért nem engedtem például át egy olyan kommentet, amelyben valaki az első kommented után téged szidalmazott.
Trump első elnökségének jelentős nemzetközi eredményei pl. az Ábrahámi egyezmények vagy a Golán fennsik Izraeli annektálásának elismerése.
Korós tina, az érvelés tanulható, ahogy a szövegértés is, és a hidegvér is. Ha neked nem megy, az képességbeli probléma nálad, amit egy „argumentum ad hominem” nem ír felül. A mentális képességek kétségbe vonása a dehumanizálás tipikus tünete, ennek a folyamatnak a végén van az USA-ban a lövés. Tudom, hogy nehéz, de állj meg a lejtőn, nincsenek jó dolgok az alján!
(Én már itt le voltam tiltva egyébként néhányszor az elmúlt 10 évben, van néhány sarkalatos kérdés, amiben nem értek egyet a bloggerrel, másban viszont igen, nekem ez nem probléma, szerintem neki sem.)
Most nincs időm a témára, de jó olvasni a színvonalas vitát, most csak ezért a színvonalért szóltam.
Azért én egy kicsit haragszom rátok, mert eleve némi szarkazmussal írtam, amit írtam. Vagyis hát ez nem is az én véleményem, én is úgy hallottam valakitől. Pontosabban én soha nem is mondtam vagy írtam olyant, amit nekem tulajdonítotok …
(néha így védekezett Kirk, ha valami hazugságon kapták 🙂
Kedves Tina Korsós (Korsós tina, Poisson, Nagy Árpád, Pattantyús László, vagy éppen milyen néven jelentkezel be),
ez a blog nem neked való. Itt szeretünk értelmesen beszélgetni, Te viszont nem ezt teszed.
Kedves Adam,
Hogy lehet Trumpnak Krisztus neveben hiveket gyüjteni? Raadasul eppcsak 18 eves ,Amerikaban,ha jol tudom,22 a felnött erettseg kora…Rabeszelt fiatalokat,meggyözött…belehallgattam egy egyetemi „interaktivitasaba”,es nem szeretnem,h az en fiamat igy nyerjek meg Trumpnak…Krisztusrol szo Sem esett…Veszelyes keveredni a hatalommal… Szerintem a martir egy igaz,Szent ügyert harcol. Ezek köze a piszkos politikat nem sorolhato Oda. Meg akkor sem,ha a mottoja az Isten,csalad,haza…Isten Meg tudta volna vedeni,nem kerte töle ezt a buta hivalkoso,provokativ aldozatot. Lehet szemelyesebben Krisztusert szolni,mikrofonok,rivaldafeny,es Trumpi nelkül. Sajnos ovatlan Volt!!
Kedves Beatrix,
belehallgattál (!) egy (!) egyetemi interaktivitásába (nálad valamiért idézőjelek között van ez a szó), és megállapítottad, hogy Charlie Kirk Krisztusról egy szót sem ejtett. Nagyon messziről kellene kezdenem a válaszomat, és az az érzésem, túl kacskaringós és hosszú lenne az út ahhoz, hogy értelmesnek tűnjön a szemedben, ezért most nem kezdek bele. Viszont hadd ajánljam a figyelmedbe ezt a beszélgetésünket, illetve azt, amit Erika Kirk, Charlie Kirk felesége mondott két nappal a férje meggyilkolása után: itt. Nehéz butának, értelmetlennek, hivalkodónak látnom egy olyan szolgálatot, amelynek eredményeként fiatalok milliói (Amerikában és világszerte) elkerülik a marxista LMBTQ woke mozgalom gonosz csapdáját, és tömegekben térnek vissza Jézus Krisztus egyházába. Éppen ellenkezőleg: ezért érdemes meghalni.
Nehéz dolog az önkritika. Éppen ezért mély tiszteletet érzek ez iránt a fekete hölgy iránt:
https://youtu.be/uuyhOqU8UMU
Ádám! megvilágítanád nekem ezt a mondatodat:
„politikai identitások alakítják a keresztény hitet, nem a keresztény hit alakítja a politikai identitást.”
Ismerek újjászületett, eleven hitű kormánypárti és nem kormánypárti testvéreket, akik egymást is testvérüknek tekintik, akik nagyon jól tudják, kicsoda Krisztus és Ő számukra kicsoda, tudják, Krisztus honnan jött, hová megy, és ők is vele mennek stb – ebben az esetben a fenti mondatod nem ver éket közéjük?
Csabacz,
az egységünk Krisztusban van, az evangéliumban. A megszentelődésre viszont egymást is bátorítanunk kell. Tapasztalatom szerint a politikai érzelmek, indulatok, meggyőződések a leginkább megszenteletlen területek közé tartoznak hívők életében, és egy idő után zárványt képezve szétrepesztik a hitbeli meggyőződéseket is. Ennek egyik szomorú példája volt az, ahogy sok keresztény a Pride felvonuláshoz viszonyult (akár részt is vett rajta). A politikai harag (és a világnézeti cölöpök iránti vakság) a hit fundamentumait mállasztja szét. Az aktuális példa most az, ahogy sok hívő Charlie Kirk testvérünk meggyilkolásához viszonyul. Felkiáltójelet szerettem volna tenni ide, mert ezt súlyos, életveszélyes jelenségnek tartom.
„megszentelődésre viszont egymást is bátorítanunk kell”
Egytértek! Viszont a problémát abban látom, hogy rengeteg a határterület, ahol az ideológiai ide oda csúszkálás szinte észrevehetetlen, és könnyen feltűnik a hit ruhájában… és így a zárványok minden „oldalon” kialakulnak.
Tiszta lett amit írtál.
Egyetértek. Krisztust tegyük az első helyre, ne hagyjuk, hogy más felülírja az iránta való lojalitásunkat, a határterületeken pedig engedjük meg egymásnak a tévedés lehetőségét, és magunkkal szemben is legyünk kritikusak. Nekem sok gondolatomat és indulatomat kellett már felülbírálnom, és újra és újra Krisztusnak alárendelnem.
oké elismerem, hibáztam, teljesen igazatok van 🙂
köszönöm, hogy itt lehettem, de most tovább lépek
Találkozunk a Valhallában!!!
Kedves Ádám!
Az biztos, hogy a Kirk gyilkosság turning point, ahogy a Floyd gyilkosság is az volt. A szalonképes reakciók is (és itt csak és kizárólag ezekre gondolok) számomra kísérteties hasonlóságot mutatnak. Sokan nem értették, miért nem volt „egyértelmű”, hogy „rendszerszintű rasszizmusról” van szó? Miért nem volt világosabb a napnál is, mi motiválta a rendőröket? Hogy hogyan jött oda, hogy Floydot bolti lopáson kapták? Vagy az a videó, ahol fekete rendőrök lőttek le egy gyanúsnak vélt mozdulat miatt egy földön fekvő, magát megadó fehér férfit? Szerinted a Floyd gyilkosságról alkotott „hivatalos” narratívával egyet nem értőket nem ugyanaz motivál(hat)ta, ami most is történt Kirk halála kapcsán? Legyen szó akár hívőkről is?
Számomra idegen a fekete-fehér világ. A Kirkről való megemlékezés is közelebb állt volna, ha a hibái is megemlítődnek. (Bár jogos, hogy a halála okozta sokkban ez elvárható-e?) Nekem a Lutherről (akinek a habitusa szerintem hasonlított Kirkéhez) alkotott kép sem lenne teljes, ha kimaradna belőle, pl. mit gondolt (egy idő után) a zsidókról.
Röviden: ég és föld Floyd és Kirk esete. Most nem fejtem ki, miért. Egyébként a világ alapvetően tényleg nem fekete-fehér.
Nem az esetekről, hanem a reakciókról beszéltem. Az emberekben való érzések, reakciók lehetnek ugyanazok, függetlenül, hogy mi váltja azokat ki.
Köszönöm az újabb írást Ádám.
Egyre több videó kerül fel miszerint az egész megjátszott vagy összeesküvés az egész.
Ahogy egykor Rómában ujjongtak a keresztyének véréért úgy most is, csak most a cirkusz a képernyők mögül zajlik ahol el lehet bújni és névnélkülivé lehet válni.
Nemtudom, hogy az „idő” amiről írtál mit fog hozni a jövőben. Milyen változásokra gondolsz? A Jelenések 2 tanújának a holtteste három és fél napig fog az utcán fog lenni és az emberek ujjongani fognak majd ajándékokat adnak egymásnak. Ez megérni látszik, erre gondolsz amikor az idő változását írod?
Köszönöm Ádám, hogy nem maradtál csendben!
Csatlakozom CEÉ-hez. Nagyra értékelem Ádám cikkeit, rendszeresen olvasom a blogot és szinte mindenben egyetértek. Emiatt nem is nagyon szólok hozzá, mert redundáns lenne mindig egyetérteni és gratulálni :). De azért időnként megteszem, például most. 🙂
Steve.:)