Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Szabados Ádám

Hogyan lett Ádám bűne a miénk?

2011. február 18. | , , , | 3 Hozzászólások

Ezt a bejegyzést valójában a következő bejegyzés miatt írom, mert az érthetetlen lenne, ha előtte nem beszélnék ennek a bejegyzésnek a témájáról. A következő postban egy gondolatkísérletet szeretnék megosztani a teológiai kérdések egyik legnehezebbikéről, arról, hogy miért von Isten felelősségre bennünket, ha egyszer Ádám miatt születtünk bűnös természettel. Ahhoz, hogy a kérdés teljes súlyát érzékeljük, fontos összegezni előbb az eredendő bűnről szóló keresztény tanítást, és azt, hogy milyen teóriák léteznek annak megválaszolására, hogy Ádám bűne hogyan lett a miénk. Nem az lesz ebben az...

bővebben

A kötelesség mint hasznos pótmotiváció?

2011. február 16. | , , | 9 Hozzászólások

Tim Keller szerint az Istennek való engedelmességre két dolog motivál bennünket: a gyönyörködés és a kötelesség (beauty and duty). Egyetértek. Ha a szívünk teljesen a helyén lenne, az Istenben való gyönyörködés lenne engedelmességünk egyedüli motivációja. Isten szépsége, jósága, igazsága olyan erővel hatna ránk, hogy semmi mást nem akarnánk, mint megtenni, amit ő kér tőlünk. Sok esetben át is éljük ezt. Ahogy a Szentlélek fokozatosan formálja a szívünket, engedelmességünk alapja egyre inkább Isten lényének és akaratának vonzereje lesz. A lassú átalakítás munkája mellett Krisztus időnként meg...

bővebben

Egyszemélyes közönség előtt játszani?

2011. február 15. | , , | 4 Hozzászólások

Jézus újból és újból arra hívja fel a figyelmünket, hogy ha követői akarunk lenni, egyszemélyes közönség előtt kell játszanunk. Az embereknek való tetszeni akarás alkalmatlanná tesz a tanítványságra, Jézus követőiként nekünk egyedül Isten tetszése számíthat. A farizeusok az emberek tapsára vártak, azt akarták, hogy kegyességüket az emberek lássák, mesternek, atyának és tanítónak szólítsák őket, hogy megkapják a vendégségeken és a zsinagógában a főhelyet, a tereken pedig előre köszönjenek nekik. Jézus határozottan rámutat: a tanítvány élete más. Őt Isten fogja felmagasztalni, ha képes...

bővebben

Meg kell ölnie a lelket a lélekölő munkának?

2011. február 14. | , , | 8 Hozzászólások

Amikor Jézus elhív bennünket, minden reményünk, minden célunk, minden gondolatunk, minden cselekedetünk, az életünk minden része és zuga az övé lesz. A munkánk is. Spurgeon gyakran mondta, hogy ha egy cipész megtér, csináljon jobb cipőket, és ha egy pék megtér, süssön finomabb kenyeret. Világi munkánk automatikusan elhívásunk részévé válik. Lelkipásztorként azt figyeltem meg, hogy keresztények számára mégis az egyik legnehezebb feladat meglátni a kapcsolatot Jézus követése és a világi munka között. Amikor ez a munka ráadásul nem jelent semmiféle örömet, a hit és a megélhetés kényszere...

bővebben

Essentia, existentia és vocatio

2011. február 12. | , , | 6 Hozzászólások

Az egyik alapvető különbség a mi generációnk és dédszüleink generációja között az, hogy számunkra az identitás kérdése lényegesen bizonytalanabb, mint az ő számukra volt. Az akkori emberek jórészt kötött pályákon élték az életüket: a szüleik társadalmi státuszát és az abból fakadó lehetőségeket nagyrészt megörökölték. A férfiak nem gondolkodtak sokat pályaválasztáson, rendszerint apáik foglalkozását folytatták; a nők még ennél is szerényebb lehetőségekkel rendelkeztek önmaguk tudatos meghatározására. A társadalmi mobilitás – és a szabad önmeghatározás – reménye legfeljebb a polgárosodás...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK