Máté evangéliuma furcsa eseményekről számol be Jézus halála kapcsán. Mint mikor Az elveszett frigyláda fosztogatói c. filmben Indiana Jones leemeli a szobrot a tartókorongról, és elkezd összeomlani az egész barlangba vájt épület, Jézus halálakor is megindul a föld Jeruzsálemben és igencsak meglepő dolgok történnek. Az evangélium 27. részében ezt olvassuk: „És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: ’Bizony, Isten Fia volt ez!’” (51-54)
Máté beszámolóját olvasva azonnal számos kérdés ötlik az agyunkba. Milyen földrengés volt ez? A földrengés okozta a kárpit meghasadását és a sírok megnyílását? Kik ezek az elhunyt szentek, akik feltámadtak? Úgy támadtak fel, mint ahogy Jézus támadt fel húsvét hajnalán, vagy úgy, mint Lázár és a naini ifjú? Mi történt velük később? Újra meghaltak? Vagy Jézussal együtt a mennybe mentek? Miért csak Jézus feltámadása után mentek be a városba? Tényleg megtörtént ez az eset, vagy Máté beszámolója azt igazolja, hogy az evangélium megírásakor már javában zajlott a legendák gyártása Jézus személye körül?
Hadd kezdjem az utolsó kérdéssel. Egyetértek N. T. Wrighttal abban, hogy pusztán történettudományi szemszögből nem lehet eldönteni, vajon Máté itt legendás elemeket fűzött-e Jézus halálához vagy azt írta-e le, ami valóban megtörtént. Máté szemtanú volta és más szemtanúkkal való szoros kapcsolata a beszámoló hitelességet erősíti, de történész szemmel nem elképzelhetetlen az sem, hogy Máté olyan eseményekről számol itt be, melyek az emberek túlfűtött képzeletében játszódtak csak le. N. T. Wright a The Resurrection of the Son of God (Isten Fiának feltámadása) című könyvében négy lehetséges szándékot lát Máté beszámolója mögött. 1. Máté egy létező hagyományt ad tovább, hogy ezáltal az új kor eljövetelét, a halál birodalmának legyőzését hangsúlyozza. 2. Az események csak metaforái annak a hatalmas győzelemnek, amit Jézus a kereszten aratott. 3. Máté ugyanarra a hagyományra utal, amelyre a Péter evangéliuma c. apokrif irat, melyben három halott jön ki a sírból, és a kereszt követi őket. 4. Máté kitalált egy történetet, mely jól kapcsolható az Ez 37, Ézs 26, Zak 14, Dán 12 és hasonló ószövetségi szövegekhez.
Wright az első magyarázat mellett teszi le a voksát, részben azért, mert szerinte a római százados reakcióját csak az indokolja, ha az események Máté szerint valóban megtörténtek (632-636). Én sem gondolom, hogy Máté legendákról számolna be. Egyrészt túl közel volt még az eseményekhez, másrészt a korai keresztények egészséges józansággal utasították el a különböző apokrif evangéliumokban jelentkező legendagyártást. A kérdést végső soron nem a történészi szempont dönti el, hanem az újszövetségi kánonnal kapcsolatos meggyőződés. Hitem szerint Máté evangéliuma mögött az őt felhatalmazó Krisztus és az írás folyamatát mindvégig felügyelő és inspiráló Szentlélek állt, ezért minden, amit Máté leírt, igaz és megbízható – a halott szentek feltámadásáról szóló beszámoló is. De ha nem bizarr legendáról van szó, akkor vajon mi lehet a jelentősége Máté evangéliumában a földrengésnek és a sírok megnyílásának?
Leon Morris szerint Máté beszámolójának az volt a célja, hogy hangsúlyozza: Jézus halála kataklizmikus esemény volt (New Testament Theology, 135). Walter C. Kaiser is erre a következtetésre jut. Kaiser szerint a történet azt szemlélteti, hogy a zsidók királyának halála nem szörnyű igazságtalanság volt csupán, hanem Isten tervének a beteljesedése. A Messiás halála nem a vége, hanem a kezdete a beteljesedésnek. „Mintha Jézus halála felszabadítaná a feltámadás erőinek hullámait” (Hard Sayings of the Bible, 401). A hádész tartófalainak megroggyanása, a sírok megnyílása, a romolhatatlanba öltözött holtak megjelenése az eljövendő világ kezdetét jelöli.
Kaiser megpróbál választ adni a történettel kapcsolatos többi kérdésre is. Milyen értelemben támadtak fel az ószövetségi szentek? Kaiser úgy gondolja, hogy ezek az emberek nem csak életre keltek, hanem abban a feltámadásban részesültek, amelyben maga Jézus is. Nem haltak meg többé. „Mivel úgy tűnik, ők első zsengéi az igazak feltámadásának, nem valószínű, hogy Máté akár egy pillanatig is azt gondolta volna, hogy később visszatértek a sírba.” (402). N. T. Wright említi Theophülaktoszt, aki ezer évvel Jézus után arról számol be, hogy egyesek még az ő idejében is találkoztak ezekkel az szentekkel. Ez azonban már tényleg inkább legendának tűnik (Wright sem egyetértően utal erre a forrásra). Sokkal valószínűbb, mondja Kaiser, hogy a Jézus halálakor feltámadt ószövetségi szentek negyven nappal a feltámadás után Jézussal együtt a mennybe mentek.
Újabb kérdés, hogy vajon miért nem az összes ószövetségi szent támadt fel ekkor? Kaiser a „már igen” és a „még nem” eszkatológiai feszültségét látja a részleges feltámadásban. Ahogy Jézus eredményes szolgálata ellenére sok beteg nem gyógyult meg Palesztínában és sok megszállott nem szabadult meg, az ószövetségi szentek feltámadása is előíze volt csak az eljövendő világ erőinek. „Ez a feszültség nem csak az evangéliumokban látható, hanem végighúzódik az egész Újszövetségen.” (402) A végső feltámadás továbbra is reménység a számunkra – és a meghalt szentek többsége számára is.
Miért csak Jézus feltámadása után mentek be ezek a feltámadt szentek Jeruzsálembe? Kaiser szerint valószínűleg azért, mert nem előzhették meg Jézust. Ez nem volt feltétlenül tudatos döntés a részükről, lehet, hogy Isten egyszerűen nem adott nekik ehhez erőt húsvét reggeléig. A sírok érintetlenek maradtak addig, hiszen az ünnepek alatt egyetlen zsidó sem ment volna a sírok közelébe, nehogy rituálisan tisztátalanná váljék. Ha valaki észrevette volna is a nyitott sírokat, a szombat alatt valószínűleg nem tett volna velük semmit, vasárnap reggel pedig már késő volt: a feltámadt holtak szabadon bemehettek a városba. „Nem hallunk arról, hogy beszéltek volna Jézusról, vagy hogy hallottak volna egyáltalán róla. Annak azonban tudatában voltak, hogy Isten feltámasztotta őket, annak is, hogy ez mikor történt, s hogy egy ilyen feltámadás biztos jele a Messiás jelenlétének, vagy másképpen mondva: az eljövendő kor kezdetének.” (402)
Máté beszámolóját olvasva én azt látom a furcsa történés legfontosabb üzenetének, hogy miközben a zsidók királya teljes erőtlenségben és kiszolgáltatottságban kiadja a lelkét, miközben mindenki szemében abszurdnak tűnik a vád, hogy a kereszten szenvedő alak bármiféle király lehetne, a háttérben hatalmas erők mozdulnak meg, éppen Jézus erőtlensége csúcspontján, a halál pillanatában. Erőtlenségében Jézus a rómaiaknál sokkal nagyobb ellenfelet kényszerített térdre: magát a halált. A halál felett még Róma sem volt úr, Jézus azonban igen! A földrengés és a sírok megnyílása egy pillanatra azt a tényt világították meg, hogy a halál oszlopai nagypéntek nappali sötétjében végleg megroggyantak. Jézus győzött, és örökre győzni fog!
Jezuse minden dicsoseg! Hatalmas szabadito, dicso lovag aki nepet zsakmanyolt maganak! „Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen”
Az írás lényege számomra is a felemelő konklúzió, az utolsó mondat.
Az alábbi mondat a hitre vágyódó ember kételyeire nem biztos, hogy megnyugtató választ sugall:
„…de történész szemmel nem elképzelhetetlen az sem, hogy Máté olyan eseményekről számol itt be, melyek az emberek túlfűtött képzeletében játszódtak csak le.”
Valóban hit nélkül nem megy, és jön a „történészi” megmagyarázás plusz a fantáziálás. A Biblia hiteles és az elegendő ismeretet adja át az embereknek.
Kedves Ádám!
Örülök ennek a témának, mert régóta mocorog bennem ezzel kapcsolatban egy kérdés. Őszintén érdekel a válaszod:
Azt olvastuk itt: „Kaiser úgy gondolja, hogy ezek az emberek nem csak életre keltek, hanem abban a feltámadásban részesültek, amelyben maga Jézus is.”
Az 1 Kor 15,20-ban pedig ezt olvassuk:
„Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.”
Ha Jézus a zsenge, akkor hogyan lehet „olyan” értelemű (nem Lázár módján való)feltámadásról beszélni ezen szentek kapcsán, ahogyan azt a cikkben idézett kutató teszi?
Köszönöm előre is a válaszod.
Isten áldása legyen minden munkádon!
Kedves kado! Jó a kérdésed. Nyilván spekulálni tudunk csak, mert a bibliai szöveg nem ad egyértelmű útmutatást. Az általad felvetett szempont miatt hajlottam régebben arra, hogy Máté beszámolójában inkább olyan feltámadást lássak, mint Lázáré vagy a naini ifjúé. Mivel azonban ószövetségi szentekről van szó, akiknek ebben az időben már csak osszuáriumba összegyűjtött csontdarabjai voltak, ma már valószínűbbnek tartom, hogy a feltámadásuk a végső, eszkatológikus feltámadás részleges elővételezése.
De akkor valóban miért és hogyan előzhették meg Jézust, aki Pál szerint az első zsenge? Bizonyos értelemben nem előzték meg őt, hiszen a városba csak Jézus feltámadása után mentek be, és ezt Máté hangsúlyozza is. Másrészt viszont a feltámadásuk azt hangsúlyozza, hogy a megváltás döntő momentuma a kereszt, a feltámadás ebből következik. A kereszten Jézus elvégezte a megváltás munkáját, és az Atya elfogadta azt: az ószövetségi szentek feltámadása megkezdődhetett. A halál halála Jézus halálában történt meg (ahogy John Owen mondja), a feltámadás azt az elmúlhatatlan életet hozta világosságra, mely Jézus halálának pillanatában már biztosított volt. Az ószövetségi szentek feltámadása a kereszt mindent eldöntő szerepére mutat rá.
Jézus ettől még az első zsenge, az ő feltámadása nélkül az ószövetségi szentek a sírjaikban maradtak volna. Jézus indítja el a sírok kiürítését húsvét reggelén.
Ádám szeretném megkérdezni szerinted Máté 27:52 kapcsolható a Jel 20:5-6 hoz? Jel 20:5 A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Jel 20:6 Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.
Szerintem a Jel 20,5-6 azokra a szentekre vonatkozik, akiket Jézusért megöltek. Az első feltámadás a hívők halála. A Jel 20-ban az első feltámadás az első halállal van kapcsolatban, a második feltámadás a második halállal. Aki részesül az első feltámadásban – vagyis halálakor Jézus trónjára ül – az a második feltámadáskor (a test feltámadásakor) nem részesül a második halálban (a tűz tavában).
Ezt a földrengést, valamint a halottak feltámadását teljesen kitalált történetnek tartom. Célja az, amit a cikk írója pontosan fogalmazott meg: „Erőtlenségében Jézus a rómaiaknál sokkal nagyobb ellenfelet kényszerített térdre: magát a halált.” Ez csak akkor okoz problémát, amikor valaki megpróbálja ezt hiteles történetnek venni. Megoldhatatlan problémák kerülnek elő, hogy milyen jellegű is volt ez a feltámadás.
Ezek a részletek hiányoznak Márk és Lukács evangéliumából. Máté máshol is hozzáköltött Márk szövegéhez, amikor Pilátus felesége kéri Pilátust, hogy ne ítélje el Jézust. Ilyen hozzátoldás a zsidók „önátka” is, amely felerősíti a mind a négy evangéliumban meglevő tendenciát, ami Jézus haláláért a rómaiak helyett a zsidókat teszi felelőssé (pl. Jézus elbocsátásának felkínálása). Sőt, én még a háromórás sötétséget is legendának tartom, ez viszont mindhárom szinoptikus evangéliumban megtalálható, nem említi viszont egy kortárs leírás sem (Josephus, vagy valamelyik római író), és a zsidó hagyományban sem maradt semmi nyoma.
Elképesztően magas történeti mércét állítasz Máté elé, amikor azt várod, hogy más ókori beszámolók támasszák alá a szavait. Ez ókori dokumentumok esetében nonszensz. Inkább azt érdemes megvizsgálni, hogy Máté hiteles tanúja lehetett-e az eseményeknek. Szerintem igen.
Gondolom megjegyzésed a háromórás sötétséggel kapcsolatos megjegyzésemre vonatkozik. Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen az egész világra kiterjedő (akármit is jelentsen az, hogy „egész világ”) háromórás sötétséget senki sem vett észre. Márpedig egyetlen egy beszámolónk van róla, a Márk evangélium, mert a többi (Máté és Lukács nem Márktól független forrás). A sötétségről még a János-evangélium sem ír (a földrengésről sem). A legkézenfekvőbb, és a szövegkritika elveivel is összhangban levő magyarázat az, hogy nem volt sem háromórás sötétség, sem földrengés, szentek sem támadtak fel, mindez pusztán irodalmi eszköz, hogy Jézus halálát külsőségeiben is különleges eseményként mutassa be.
Nem, a legkézenfekvőbb magyarázat a szemtanú-beszámoló hitelesként való elfogadása. De ehhez el kell vetni a történeti-kritikai módszer kanti előfeltevéseit, melyek kizárják a természetfeletti okokat a magyarázatok sorából.
Hogy Máté és Lukács Márktól függő vagy független forrás-e, az nem lezárt kérdés. Éppen a német exegetikai hagyomány egyik jeles mai képviselője, Reiner Riesner érvel például amellett, hogy a szinoptikus evangéliumok mögött a rabbinikus oktatásra jellemző szájhagyomány, ezerszer elismételt „memoriter” jellegű tanulási folyamat állt. Nem biztos, hogy igaza van, de Márk forrás szerepe nem lezárt kérdés.
A legtöbb bibliakutató szerint a Máté-evangélium nem szemtanú beszámoló.
Ami a háromnapos sötétséget illeti, még ha Reiner Riesnernek igaza is van, a három szinoptikus evangélium akkor sem tekinthető független forrásnak, hiszen mindegyik mögött ugyanaz „a rabbinikus oktatásra jellemző szájhagyomány” áll.
Tehát egyetlen egy forrás (a szinoptikus evangéliumok közös forrása) állít egy önmagában abszolút valószínűtlen, csodás eseményt, amelyet emberek millióinak kellett volna észrevennie, és amely egész biztosan pánikot okozott volna. Mindennek semmi nyoma.
Ha nem akarunk erőszakot tenni az emberi értelmen és a logikán, ebből arra kell következtetnünk, hogy ez a háromórás sötétség Jézus halála előtt irodalmi kitaláció.
Kedves brabant89, nem tudom, milyen körökben mozogsz, de lehet, hogy nem hallottál még Richard Bauckham Jesus and the Eyewitnesses – The Gospels as Eyewitness Testimony c. monográfiájáról? Bauckham az egyik legjelentősebb angolszász újszövetséges teológus, a British Academy és a Royal Society tagja, a University of St. Andrews professzora. Könyvét olyan ismert bibliakutatók dicsérik és ajánlják, mint Martin Hengel, James Dunn vagy N. T. Wright. Bauckham véleménye nem egy elszigetelt kisebbség álláspontja, hanem a mai újszövetségi kutatások fő sodrának a része.
Ami a sötétséget illeti, miért gondolod, hogy az „egész föld” itt nem Júdeára vonatkozik? A Péter evangéliuma c. apokrif irat egyértelműen Júdeáról beszél („Dél volt, sötétség borult egész Júdeára”), és olyan ismert exegéták, mint R. T. France vagy a katolikus R. Pesch is Júdeára értik az „egész földön” kifejezést.
A http://www.earlychristianwritings.com oldalon ezt írják: „It is the near-universal position of scholarship that the Gospel of Matthew is dependent upon the Gospel of Mark. … That statement in Papias itself is considered to be unfounded because the Gospel of Matthew was written in Greek and relied largely upon Mark, not the author’s first-hand experience.” Bár nem mondja ki, de ez azt jelenti, hogy „a Máté-evangélium nem szemtanú-beszámoló.”
Bevallom, még nem hallottam Richard Bauckhamról, találtam egy vele folytatott interjút, amelynek a bevezetője ezt írja: „Richard Bauckham proposes a new (or, rather, an ancient) paradigm through which to view the Gospels: as the eyewitness testimony of trustworthy insiders.”
Miért nevezi Bauckham paradigmáját az interjú készítője újnak? Azért, mert „A legtöbb bibliakutató szerint a Máté-evangélium nem szemtanú beszámoló. (brabant89)”
Ezért úgy gondolom, véleménye (legalábbis jelenleg) nem része a kutatások fő sodrának.
Ami a sötétséget illeti. Miért gondolom, hogy az „egész föld” nem Júdeára vonatkozik? Mert mind a három szinoptikus „egész föld”-et ír. És te miért gondolod, hogy arra vonatkozik? Gondolom azért, mert te is érzed az állítás abszurd voltát, és így akarod menteni.
Állításom, miszerint „Tehát egyetlen egy forrás (a szinoptikus evangéliumok közös forrása) állít egy önmagában abszolút valószínűtlen, csodás eseményt, amelyet emberek millióinak kellett volna észrevennie, és amely egész biztosan pánikot okozott volna. Mindennek semmi nyoma.” azonban ekkor is érvényes, legfeljebb az emberek milliói helyett emberek százezreit kell írni. A kérdés azonban ugyanaz.
Bocsánat, hogy újra írok. Az általam említett interjúban (Christianity Today) a bevezető ezt is írja: „Wheaton professor Gary Burge asked the St. Andrews scholar how his approach diverges from mainstream New Testament scholarship”
1. Nem zárom ki én sem Márk elsőségét. Nem állítottam, hogy R. Riesner hipotézise a legelfogadottabb, csak azért utaltam rá, mert Márk forrás-szerepe egyáltalán nem bizonyított, a két-forrás elmélettel is problémák vannak. De ha a két-forrás elmélet igaz, az sem zárja ki, hogy Máté szemtanú volt. Miért ne használhatott volna egy általa megbízhatónak tartott szöveget a Jézus körüli események megírásához? Carson és Moo vagy Guthrie újszövetségi bevezetői a két-forrás elméletből indulnak ki, és Mátét szemtanúnak tekintik.
2. Nem jelölted meg az interjú forrását, amely Bauckhammel készült, ezért nem tudom, mennyire érdemes komolyan venni. Hogy Bauckham megkérdőjelezi az újszövetségi bibliakritika néhány korábban konszenzusosnak gondolt állítását, az tény. Hogy ma már a kutatások fő sodra nem a régi vágányon halad, az is tény. Ha egy művet N. T. Wright, James Dunn, Martin Hengel és Graham Stanton együtt ajánlja, az a kutatások fő sodrához tartozik. Hengel (csodálkoznék, ha a nevét nem ismernéd) többek között ezt írja Bauckham könyvéről: „Fascinating! …This book ought to be read by all theologians and historians working in the field of early Christianity. Further, Bauckham’s convincing historical method and broad learning will also help pastors and students to overcome widespread modern Jesus fantasies.” A Choice ezt írja: „It will be hard to take seriously future works on the origin of the Gospels that have not interacted with Bauckham.”
3. Az „egész föld” jelentése az, ami a kontextus szerinti jelentése. Ha azt mondom a teremben, hogy „mindenki álljon fel”, nyilván azokra gondolok, akik a teremben vannak. Az „egész föld” kontextus szerinti jelentése Máté evangéliuma végén Júdea egész földje. Ez tipikus bibliai nyelvhasználat, semmi új nincsen benne. A te értelmezésed tűnik zavarbaejtően szószerintinek. Az apokrif Péter evangéliumát azért idéztem, mert abból jól látszik, hogy a korabeliek hogyan érthették az „egész föld” kifejezést a sötétséggel kapcsolatban.
Látom, hogy miközben a válaszomat írtam, megjelölted az interjú forrását. A második pontom így is megáll. Új paradigma kezd kialakulni, amely hasonlít a kettővel régebbi felfogásra. Volt már ilyen a történelemben…
Tehát a végén csak eljutunk oda, hogy a jelenlegi paradigma szerint a Máté-evangélium nem szemtanú-beszámoló. :))
A Richard Bauckham-interjúból az derül ki a számomra (mivel a könyvet nem olvastam), hogy ő nem a szinoptikus evangéliumok szerzőit tartja szemtanúknak, hanem az általuk feldolgozott anyag forrását – az általa említett formakritikai iskola tanításával szemben – szemtanúktól származó, megbízható információnak tartja. Szerinte ezért „We don’t have to try to get behind the Gospels to „the historical Jesus,” as the Jesus Seminar tells us we must. Instead, we can find in the Gospels „the Jesus of testimony,” Jesus as he was understood by those in the best position to know him.”
Ez nem jelenti azt, hogy pl. a jelen cikk témája, a földrengés, az „elhunyt szentek” feltámadása is szemtanú beszámolón alapulna.
Tehát, ha elvetjük azt, hogy a Máté-evangélium szerzője szemtanúja volt az eseményeknek, mi szól a kérdéses részlet (Mt 27, 51-53) történeti valóság volta mellett?
Szerintem semmi.
Mi szól ellene?
1. Csak Máté említi, sem Márk, sem Lukács, sem János nem említi.
2. Abszolút valószínűtlen. Látható, hogy olyan megválaszolhatatlan kérdéseket vet fel, hogy miféle feltámadás volt ez (kb. az a színvonal, hogy volt-e Ádámnak köldöke). Ha irodalmi eszköznek gondoljuk, ez a probléma nem merül fel.
3. Mivel Márk leírása alapján nem érthető, miért gondolta a százados, hogy „ez az ember valóban Isten Fia volt”, (Lukácsnál nem is ezt mondja, hanem azt, hogy „ez az ember valóban igaz volt” !!!) Máté ezért tupírozta fel ezt a jelenetet csodákkal, hogy motiválja a százados kijelentését.
Ehhez csak azt kell elfogadni, hogy az evangéliumok szerzői a hatás kedvéért olyasmit is beleírtak a művükbe, ami valójában nem történt meg. Hogy aztán egy evangéliumi keresztény ezt el tudja-e fogadni, vagy inkább védi a védhetetlent, azt magának kell eldöntenie.
Legenda, vagy igazság? Legenda, vagy a totális győzelem igazsága?
De felvetődik ehhez kapcsolódóan egy sokkal húsbavágóbb kérdés:
Vajon maga Jézus igazmondó és igaz volt, vagy sem?
Hogyan vélekedtek Jézusról az akkori „kormány” vezetői?
Igazmondónak, igaznak nevezték:
Mt 22,16 És elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal együtt, és azok azt mondták: Mester, tudjuk, hogy te igazmondó ember vagy, és igazán tanítod az Isten útját, és senkinek vélekedésével nem törődsz, mert nem nézel az emberek személyére.
Mt 27,19 Még ott ült Pilátus a bírói székben, amikor felesége azt üzente néki: Ne avatkozzál annak az igaz embernek ügyébe; mert ma éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.
Mt 27,24 Mikor Pilátus látta, hogy semmire sem megy, sőt még nagyobb zavargás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság előtt és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek vérétől. Ti feleltek érte!
Hogyan vélekedett a római légió századosa, a kivégzőosztag parancsnoka?
Lk 23,47 Mikor pedig a százados látta, mi történt*, dicsőítette az Istent és ezt mondta Bizony, ez az ember igaz volt.
*mi történt: (Máté 27.45, Márk 15.33, is) és Lukács 23.44, Mikor pedig mintegy hat óra volt, sötétség lett az egész földön, egészen kilenc óráig. (Lukács még több mindent feljegyzett.)
Hogyan vélekedik Jézusról a kor igaznak nevezett vallási elöljárója?
Luk. 2,25-32 Volt Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon, és ez az ember igaz és istenfélő volt, aki várta Izrael vigasztalását… És kijelentetett neki a Szentlélek által, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. És a Szentlélek indításából a templomba ment, és mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy érette a törvény szokása szerint cselekedjenek, akkor ő karjaiba vette Őt, és áldotta az Istent, és mondta: Most bocsátod el, Uram, a Te szolgádat, a Te beszéded szerint, békességben, mert látták az én szemeim a Te üdvösségedet, amelyet készítettél minden népeknek szemeláttára, világosságul a pogányok megvilágosítására, és népednek, Izraelnek dicsőségére.
Hogyan vélekedik Jézusról a kortárs, az igaznak ismert próféta, Keresztelő János?
Mk 6,20 Mert Heródes félt (keresztelő) Jánostól, mivel igaz és szent embernek ismerte és védelmezte.
Jn 1,29 Másnap látta (keresztelő) János, amint Jézus őhozzá ment, és szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!
Jn 10,41 Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.
Végül nézzük – az egykori tanítványok – Péter és János apostol summás tanításait az IGAZ Jézus Krisztusról:
1Pt 3,18 Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy titeket Istenhez vezessen; megöletve ugyan test szerint, de megelevenítve Szentlélek szerint. Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén Szellem szerint;
1Jn 2,1 Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelés a mi bűneinkért …
1Jn 5,20 Tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük azt, aki igaz, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.
Ha ezek igazak, akkor valami rendkívüli értéke, örömhíre van ezeknek minden ember számára.
De nem csak örömhíre, hanem intése is van az igaz Jézus Krisztusnak:
Lk 6,49 Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult.”
Ezt pedig Jézus azoknak mondta, akik megütköztek rajta:
Jn 7,24 „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet.”
Kedves brabant89! Jézus feltámadása is valószerűtlen, és az is, hogy ő Isten volt emberi testben, mégis erre a következtetésre jutottak tanítványai, és én hiszek nekik. Máté beszámolóját igaznak fogadta el a második századi kereszténység, mert hiteles szemtanú-beszámolónak tartották. Én velük tartok. Elfogadom, hogy te nem.
Figyelemmel kísértem a három órás sötétséggel kapcsolatos polémiát, ami a közelmúltban zajlott a blogban. Ezzel kapcsolatban csak két megjegyzést tennék:
1. dr. Edwin Yamauchi, az ókori történelem professzora szintén foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ő említi dr. Gary Habermas-t, aki Thallushoz fordul (ókori történetíró). Thallus megírta Kr.u. 52-ben a mediterrán térség történetét a trójai háborútól kezdődően. Műve bár elveszett, de mások idéztek belőle: Julius Africanus például – s ebben az idézetben szó van a három órás sötétségről. Thallus eredetileg napfogyatkozásnak tekintette a jelenséget, de Africanus szerint nem az volt. Viszont mindketten tényként kezelték, hogy volt sötétség!
Paul Marier írt egy könyvet Poncius Pilátusról, melyben megemlíti: „Bizonyítékok állnak rendelkezésünkre arról, hogy ezt a jelenséget Rómában, Athénban és a mediterrán térség más városaiban is észlelték. Tertullianus szerint a jelenség „kozmikus”, azaz „világra szóló” esemény volt. Phlegon, egy kariai görög szerző beszámol arról, hogy a 202. olimpiai játékok negyedik évében (azaz Kr.u.33-ban) „soha nem látott napfogyatkozás következett be”, amikor „a nap hatodik órájában (azaz délben) olyan sötétség támadt, hogy még a csillagok is feltűntek az égen. Rengett a föld Bithiniában, és Nikaiában rengeteg dolog feldőlt vagy felborult”.
Úgy tűnik tehát, hogy a semmi helyett mégiscsak vannak utalások…
2. Pár héttel ezelőtt a munkahelyemen ültem, amikor iszonyatos vihar tört ki. Úgy elsötétedett, hogy lámpát kellett kapcsolni, mert nem láttunk semmit. Erről eszembe is jutott az itt zajló vita: mi van, ha ez a sötétség egy hosszú vihar volt, hiszen az evangéliumokból tudjuk, hogy rengett a föld is, a kárpit kettéhasadt, stb… Egy vihar során is simán elsötétülhet minden, ugyanakkor egy nagy viharról nem valószínű, hogy komoly feljegyzések maradnának fent… Az evangéliumban is azért szerepel, mert Jézus halálakor tört ki, ezért találta fontosnak a szerző megemlíteni.
Sytka, nagyon köszönöm a kutatómunkádat! Értékes kiegészítés!
A háromnapos sötétség, mint csoda lehetséges de napfogyatkozás nem volt, pláne nem 3 órás!
http://csillagaszattortenet.csillagaszat.hu/egyetemes_naptartortenet_es_kronologia/20061019_a_bibliai_kronologia
A bibliai kronológia nyomozója
..c. cikk vége…..
Csillagpontok Ponori Thewrewk Aurél munkásságából
Ponori Thewrewk Aurél – szintén Mahler Ede számításait folytatva – kísérletet tett Jézus Krisztus kereszthalála napjának pontos kiszámítására. Mahler egykori vizsgálódásával a mozgó ünnepként élő húsvét dátumának egyértelmű kijelölését próbálta elősegíteni. Az evangéliumi hagyományokon, a zsidó naptár beható és alapos vizsgálatán, valamint az akkoriban párhuzamosan futó külföldi kutatások eredményeinek az ötvözésén nyugvó számításai szerint Jézus kereszthalálának időpontja Kr. u. 33. április 3., péntek. Ponori kutatásai alapján ellenben ez a dátum Kr. u. 30. április 7-re tehető. A dátummeghatározás alapja ezúttal nem lehetett napfogyatkozás, hiszen a zsidó hónapok újholddal kezdődtek, így húsvét teleholdra esett. A szóban forgó esemény a Kr. u. 29. november 24-én bekövetkező fogyatkozással azonosítható, amelynek időpontjára az evangéliumok keletkezésekor valószínűleg már pontatlanul emlékeztek az egykori szemtanúk.
Az Evangélikus Élet 2006/18. számában megjelent cikk másodközlése