Pogrányi Lovas Miklós esszéista Molnár Tamás Európa zárójelben c. kötete kapcsán adott interjút a Ma7 felvidéki lapnak, és a következőt mondta: „Molnár világosan kimutatta, hogy maga a felvilágosodás a reformációban gyökeredzik. Egyfajta szemérmesség okán ezt az összefüggést ritkán hangsúlyozzuk. A katolikus konzervatívok nem akarják megsérteni protestáns barátaikat és ezért leértékelik Luther Márton gesztusának történelmi súlyát. […] Mi a reformáció lényege? Az, hogy én döntöm el, miként értelmezem a Szentírást – nem pedig a püspökök testülete. Az egyház intézményesülésének korai szakasza óta konszenzus volt arról, ki jogosult interpretálni az Írást. Egy egész intézményrendszer épült ki erre a célra. Aztán jött Luther, aki azt mondta, az én lelkiismeretem nem engedi, hogy neked igazat adjak. Ez egy rendkívül nagyhatású, forradalmi tett volt, mert ezzel az egyén hatáskörébe helyezi annak megítélését, mi helyes és mi nem, mi igaz és mi nem. A liberalizmusnak ugyanaz a lényege, autonómia. Auto nomos, saját magamnak adom a törvényt. Molnár szerint innen datálható az a szellemi fejlődés, amelynek egyik következménye a hagyományos társadalmat szétziláló liberalizmus.”
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Divinity
Tények és tényellenőrök
A posztmodern filozófusoktól évtizedeken át azt hallottuk, hogy nincsenek önmagukban tények és nincsen olyan, hogy igazság. Az igazságról és a tényekről csak birtokos szerkezetben beszélhetünk; a tények mindig valamely személy vagy közösség által értelmezett „tények”, és az igazság is mindig valakinek az igazsága, soha nem csupán „az igazság”. A posztmodernnek nevezett kor (már ha egyáltalán volt ilyen, és nem egy posztmarxista értelmiségi kör narratívateremtő szemfényvesztésének voltunk az elszenvedői, ahogy például Daniel von Wachter lichtensteini filozófus állítja) azonban legkésőbb 2016-ban – Donald Trump elnökké választásával – véget ért. Egy szempillantás alatt „kiderült”, hogy mégiscsak van igazság, vannak tények, sőt mindennél fontosabb az igazságért és a tényekért vívott harc. Orange Man lett az igazság utániság démoni szimbóluma, akit az „alternatív tények” ontológiai buborékjaiból objektív „tényellenőrök” parancsolnak vissza újból és újból az igazság szilárd platformjára, vagy épp onnan le. A posztmodern győzött önmaga felett és hangos nyüszítéssel ki is múlt.
Megjelent az Evangéliumi Fókusz új lapszáma, benne egy tanulmány tőlem is
Kisebb kihagyás után megjelent az Evangéliumi Fókusz – Teológia és Társadalom folyóirat új, ötödik száma, benne egy exegetikai tanulmány tőlem is „Az idő rövidre szabott”: Exegetikai megjegyzések az 1Kor 7,25-31-hez címmel. A tanulmányban azt a kérdést járom körül, hogy mit értett Pál az idő rövidsége alatt, milyen küszöbön álló megpróbáltatásokra gondolt, és hogy kapcsolódik össze ez a kettő a hajadonoknak adott tanácsában. A kérdések gyakorlati szempontból is fontosak, hiszen a hajadonoknak adott tanács egészen más megítélés alá kerül, ha az apostol tévedett a kronológia kérdésében. A tanulmány legfontosabb exegetikai következtetése az, hogy a szövegben „az idő rövidre szabott” teológiai alapállás, nem kronológiai becslés, ezért az alapelv alkalmazása sem függ az utóbbitól. A lap tartalmáról további részletek Baji Péter főszerkesztő bevezetőjéből:
A Tyndale House izgalmas ószövetségi projektje
A European Leadership Forum teológus műhelyében izgalmas, új tudományos projekt elindításáról számolt be Dr. Peter J. Williams, a cambridge-i Tyndale House vezetője. A projekt neve: The Tyndale House Onomatics Project. A tudományos programban résztvevő kutatók (Dr. Pete J. Williams, Dr. Caleb Howard, Dr. Kim Phillips, Dr. Kaspars Ozolins, Dr. George Heath-Whyte) nevek előfordulásainak katalogizálásával igyekeznek közelebb jutni az ószövetségi szövegek történetiségéhez. Jelenleg az amorita főváros, Alalakh ékírásos szövegemlékein dolgoznak. Az előforduló nevekből kereshető adatbázist készítenek, hogy mintázatokat figyelhessenek meg egy-egy évszázadokat felölelő nagyobb időszakban. A projekt ígéretes, új irány az ószövetségi kutatások területén.
A bűnbánat fakasztja ki a bűn tályogát
„Két nagy kegyelmi ajándék van, ami egy szentnek alapvető ebben az életben, a hit és a bűnbánat” – írja a nagyszerű puritán író, Thomas Watson A bűnbánat (Koinónia, 1999) című könyve bevezetőjében. A lélek a hit és a bűnbánat kettős kegyelmében él. „Ez az a két szárny, melyekkel a menny felé röpül. A hit és a bűnbánat táplálják a lelki életet, ahogy a meleg és a gyökér nedvessége a természetit.” (13) Majd így folytatja a bűnbánatról szóló elmélkedését: „Chrysostomus ezt találta a legjobb témának prédikációjához, amikor Arcadius császár előtt beszélt. Augustinus pedig azt kérte, hogy a bűnbánó zsoltárok előtte legyenek, amikor az ágyában fekszik, és gyakran tanulmányozta őket könnyek között. A bűnbánat soha nem múlja divatját: olyan gyakran élünk vele, mint a mesterember szerszámaival vagy a katona a fegyverével.” (13)

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK