Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Kultúra

Akkor most a diverzitás, egyenlőség és inkluzivitás nevében emlékezzünk meg a francia kultúra néhány kitakart hőséről is!

2024. július 31. | , , , , , | 6 Hozzászólások

A most következő személyek nem lesznek ott semmilyen haladó társaság asztalánál, legyen az utolsó vacsora kövér, nagymellű, leszbikus hölggyel Jézus helyén, vagy épp pogány bacchanália Dionüszosszal és szakállas nőkkel, herés törpékkel és bámész kislánnyal, esetleg ezek extravagáns, őrült keveréke, vagy csak egy baráti társaság elvárt luxushiedelmekkel. Nem lesznek ott még a két nappal ezelőttig ismeretlen holland Jan Hermansz van Bijlert mellett sem, aki váratlan sibbóletként kezdte elválasztani az úgynevezett művelt embereket a tőlük elmaradó műveletlenektől. Ettől még a következő tíz név része nemcsak a francia kultúrának, de a franciák által gazdagított egyetemes történelemnek is. Rövid, szubjektív válogatás következik a laicité zárófüggönyén túlról, a keresztény teológia no-go zónájából. Legyen ez az én ugrásom (l’appel du vide) a párizsi megnyitó program közepén tátongó ürességbe.

bővebben

Szabad-e megsértődniük a keresztényeknek, amikor Jézust gúnyolják?

2024. július 30. | , , , , | 34 Hozzászólások

Az olimpiai megnyitó blaszfém jelenetei világszerte kifejezetten meglepő, nem várt mértékű felháborodást szültek, viszont a metronóm mérhető pontosságával érkeztek rá azok a nagyon is várható reakciók, amelyek leszidták a keresztényeket ezért. Van, aki azon akadt ki, hogy más keresztények kiakadnak az istentelenségen, holott annak is örülhetnénk, hogy Jézus egyáltalán téma lett. Van, aki felháborodva arra emlékeztetett, hogy a valódi keresztényeknek nincs idejük felháborodni, mert a valódi keresztények a szegények etetésével és a gyengék felemelésével vannak elfoglalva. Van, aki szerint a keresztények reakciója bárdolatlan csődületet, hitbuzgalmi köpködést, sőt, homofób, már-már genocíd közhangulatot eredményezett. A központi motívum ezekben a megszólalásokban a felemelt ujj, amely arra emlékeztet, hogy a keresztényeknek nem lenne szabad megsértődniük, és kifejezetten ostobák, ha mégis megsértődnek. Látszik más közös szál is, de azt talán majd máskor elemzem.

bővebben

Az új vallás megnevezte fő riválisát

2024. július 29. | , | 17 Hozzászólások

Sokan elmondták már a véleményüket a párizsi olimpia megnyitójáról, pontosabban az abban látható blaszfém jelenetekről. Én mindössze két kérdést szeretnék a téma kapcsán feltenni. Az egyik kérdésem az, hogy vajon a franciák miért a szexuális sokféleség ünneplését tartották az olimpiai játékok legfontosabb üzenetének. A másik az, hogy vajon ezt miért éppen a kereszténység egyik ismert képi ábrázolásának kiforgatásával közvetítették. A két kérdés valójában egy, és a válasz pontosan abban az irányban található, ahova én is évek óta mutatok. Talán nem is baj, mert épp a tisztánlátást segíti, hogy a szándékok egészen pőrén (valóságos és átvitt értelemben egyaránt) láthatóvá váltak most a világ figyelő szeme előtt. De mielőtt a válaszomra rátérek, két akadályt szeretnék eltenni az útból. Az egyik a blaszfémia kérdése, a másik a szándékosságé.

bővebben

Kétféle módja annak, hogy ne legyünk önmagunk

2024. július 24. | , , , , | 16 Hozzászólások

Most egy olyan bekezdés következik, ami elsőre nem biztos, hogy érthető lesz, de ha kibontom, némelyeknek akár az életét is teljesen megváltoztathatja. A halálos betegség (Göncöl Kiadó, 1993) című könyvében Søren Kierkegaard ezt írja az Énről: „Az Én [Selv, Selbst] olyan viszony, amely önmagához viszonyul, vagy a viszonyban az, hogy a viszony önmagához viszonyul; az Én nem viszony, hanem az, hogy a viszony önmagához viszonyul. Az ember a végesség és a végtelenség, a mulandó és az örök, a szabadság és a szükségszerűség szintézise, röviden szintézis. A szintézis két dolog viszonya.” (19) Elmondom, miért fontos ez a néhány bonyolult mondat.

bővebben

Kierkegaard-ról beszélgetünk

2024. július 20. | , , , | 0 Hozzászólások

„Rövidesen győzedelmeskedem, az egész harc egyszerre véget ér, és én megpihenhetek a rózsák termében, ahol örökké beszélgethetek Jézusommal.” Ez Søren Kierkegaard maga választotta sírfelirata. Azé a Kierkegaardé, akinek a gondolatai egy egész filozófiai iskolát teremtettek, és a mai napig hatást gyakorolnak keresztényekre és nem keresztényekre egyaránt. Heller Ágnes a polgári társadalom kritikáját látta benne, amely Marx gyakorlati megoldásához képest nála még csak elméleti volt, a fenti idézetből látszik azonban, hogy Kierkegaard hívő keresztényként gondolkodott a társadalomról, és a kritikája sokkal mélyebb volt, mint pusztán a fennálló társadalmi rend kritikája. Kierkegaard a Jézusban való hitre akarta vezetni a kortársait, és az örök életben hitt.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK