Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Kultúra

Egy időszerű könyv: A gender-elmélet kritikája

Szilvay Gergely A gender-elmélet kritikája (Alapjogokért Központ, 2020) c. könyve kulturális szempontból az évtized egyik legfontosabb magyar nyelvű kiadványa. Ma már nemigen van olyan honfitársunk, aki valamilyen formában ne hallott volna a gendereszmékről. Talán a médiában olvasott az ikonikus témákról, vagy a munkahelyén érzékenyítették, esetleg a Netflix „ébresztette fel”, de az is lehet, hogy épp fordítva: a jobboldali sajtó szembesítette azokkal az ijesztő jelenségekkel, amelyeket ez az ideológiai trend tőlünk nyugatra produkál. Legtöbben azonban kevés valódi érvet és intellektuális kapaszkodót kapnak ahhoz, hogy mélységében megérthessék, mi is történik a világban a nemek körül. Szilvay Gergely könyve ebből a szempontból mérföldkő.

bővebben

Túl a renden?

A Különvélemény 16. epizódjában megint visszatértünk Jordan B. Petersonhoz, akiről már három alkalommal beszélgettünk a podcastünkben. Az apropót most az adta, hogy kijött Peterson új könyve, a Túl a renden: újabb 12 szabály az élethez. Mindketten elolvastuk a könyvet, és közben azt is fél szemmel követtük, hogy a kanadai pszichológus hogyan lábadozik másfél éve tartó súlyos betegségéből. Meghallgattunk néhány mostanában felvett beszélgetést is, amelyben a keresztény hithez való viszonyáról minden eddiginél őszintébben beszél. Ezekre is kitérünk ebben az epizódban. Kiválasztottunk a könyvből három szabályt, amelyekről külön is szó lesz, néhány kifejezetten izgalmas gondolattal. Szerintem érdekes lett a beszélgetés, fogadjátok szeretettel!

bővebben

Jézus lehetett ilyen

Zeffirelli után nem gondoltam, hogy a filmvilágban Jézus történetéről lehet még újat mondani. Az olasz rendező Názáreti Jézusa egyrészt magasra teszi a lécet minden későbbi alkotás számára, másrészt el is foglalja a teret, hiszen mit lehetne még hozzátenni egy négy és félórás produkció gigantikus tablójához? Ráadásul – ahogy a Ben-Hur újrarendezése, valamint Mel Gibson szenvedéstörténetét leszámítva szinte az összes azóta készült Jézus-film példája mutatja – egy alaposan elmesélt történetre akkor sem biztos, hogy másodszor is kíváncsiak az emberek, ha jobb technikával, modernebb igények szerint viszik vászonra. Félő, hogy inkább fordított a hatás. (A szándékosan evangélizációs céllal készült Campus Crusade Jézus-filmet most nem számítom ide, mert az simán csak elbeszéli Lukács evangéliumát, és akik szeretjük, éppen ezért szeretjük, nem másért.)

bővebben

Scruton esztétikai ítélete A zarándok útjáról

Amikor angol nyelv és irodalom szakos egyetemistaként a diplomadolgozatom témájául két allegorikus művet választottam, az Everyman középkori moralitásdrámát és John Bunyantól a The Pilgrim’s Progress (A zarándok útja) c. regényt, témavezetőm megkérdezte, nem tartom-e unalmasnak az utóbbit. Meglepett a kérdés, mert én már gyerekkoromtól a könyv hatása alatt voltam, és amikor megtértem, még elevenebben ragadtak magukkal a könyv képei és párbeszédei. Talán egy kis dac is volt bennem ezek után, hogy T. B. Macaulay-val értsek egyet, aki ezt írta: „Talán az egyetlen olyan könyv, amelyet illetően száz év elmúltával a művelt kisebbség fogadta el az egyszerű emberek véleményét.” Kitartottam tehát Bunyan mellett, megírtam a diplomadolgozatot, és azóta is kitartok mellette, sőt, A zarándok útját néhány évente újra elolvasom, és minden alkalommal közelebb kerül a szívemhez. Érthető tehát az örömöm, amikor Roger Scruton A szépről c. könyvében a következő idézetet találtam:

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK