Katolikus püspökök tiltakoznak, mert az új skót törvények értelmében Skóciában hamarosan át kellene írni a Bibliát és a keresztény kátékat, ha a hívők nem akarnak gyűlöletbeszéd miatt bíróság elé állni. A fenyegetés valós. A Biblia nem PC-konform könyv, tele van őszinte, nyers szavakkal, elborzasztó történetekkel, és bár az Isten emberszeretete, könyörülete és irgalmassága áll a középpontjában, a bűnt bűnként, a gonoszt gonoszként, a céltévesztést céltévesztésként kezeli, és ehhez nem a progresszív mércéket és ajánlásokat alkalmazza. A Biblia és a keresztény hitvallások makacsul ellenállnak a kötelező haladásnak, ezért az összeütközés régóta borítékolható. Ez a konfliktus viszont azért különösen nehéz, mert a posztkeresztény progresszió bibliai erényekkel hadakozik a Biblia ellen.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Kultúra
A transzneműség normalizálásával a romantika váratlanul célba ért
Az a különös jelenség, hogy a világ sok országában a transzneműség a társadalmi norma és a jogrend részévé vált, megbontva a nemek szilárd kettősségét, a romantika paradox és – a szó drámai értelmében vett –tragikus célba érése. Semmiképpen ne menjünk el a jelenség mellett, mert mindennél erőteljesebben mutatja, milyen mélyen átformálta a nyugati embert az a romantikus hiedelem, hogy amit belül érzünk, az az igaz. Tévedés ne essék, a romantika mint mozgalom maga is céltévesztett. Amikor Saint-Exupéry megfogalmazta, hogy „jól csak a szívével lát az ember”, nem úgy értette, hogy a szív érzései figyelmen kívül hagyhatnák a külső valóságot. Exupéry hitt a kötelességben („Felelős vagy rózsádért!”), egyszerűen csak a nyilvánvaló tényt mondta ki, hogy az ész és a megfigyelés kevés az észleléshez, a legbelső intuícióink nélkül vakok vagyunk a valóság lényegére. A romantika viszont ennél jóval messzebb ment, mert a szív vágyait olyan belső iránytűvé tette, amelyhez nincs hozzárendelve, hogy merre van a poláris észak.
Kutatók: tévedtünk, a nemváltó műtét mégsem csökkenti, inkább növeli a szorongást
Tavaly számos hírportál számolt be arról a kutatásról, amely szerint a nemváltó műtétek eredményeképpen javul a gender diszfóriában szenvedők mentális egészsége. Az American Journal of Psychiatry nevű szaklapban 2019. október 4-én megjelent tanulmány (“Reduction in Mental Health Treatment Utilization Among Transgender Individuals After Gender-Affirming Surgeries: A Total Population Study”) ismertetésekor az American Psychiatric Association, az ABC News, az NBC News, valamint más médiumok kiemelték, hogy a nemváltó műtétek bizonyítottan csökkentik a szorongást, a depressziót és az öngyilkossági kísérleteket.
Thomas Mann: József és testvérei 1.
Thomas Mann írt pörgős és izgalmas történeteket (gondoljunk csak a Márió és a varázslóra vagy az Elcserélt fejekre), de hosszabb lélegzetvételű művei – mint amilyen a Varázshegy vagy a József és testvérei – egyáltalán nem pörgősek és egyáltalán nem izgalmasak. Sőt, kifejezetten munkás az elolvasásuk. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy szép tavaszi reggelen valaki rászánja magát, hogy ősszel lefutja a maratont, és belekezd a fárasztó napi edzésmunkába. Tudja, hogy sokat kell a végeredményért dolgoznia, vannak napok, amikor a pokolba kívánja az egészet, mégis gyűri, kínozza magát, megküzd a kilométerekért, és akkor sem hagyja abba, amikor a teste minden porcikája azt kiáltja, hogy elég. A Varázshegy két kötete gyakorlatilag két ilyen maraton, a József és testvérei pedig három, mert a történet három vastag, ötszáz oldalas kötetből áll. Egyelőre csak az első „maratont” futottam le (a Varázshegy után), de leírom az élményeimet, mielőtt nekilátok a másik kettőnek is.
Jordan Peterson: Marx, gender és más mumusok
A Különvélemény podcast 6. részében Somody Imrével korunk egyik ikonikus gondolkodójáról, Jordan B. Petersonról kezdünk beszélgetni. A kanadai pszichológust ebben az epizódban elsősorban a transzneműséggel és a posztmodern baloldallal való kapcsolatában igyekszünk megérteni, keresztény nézőpontból. Közben olyan témákat érintünk, mint a könyörület és a sérelmi indulat, illetve a hatalom és az elnyomás közötti különbség, meg hogy van-e folytonosság a marxizmus és a posztmodern között, és hogy miért nem jó, ha nyulakként élünk. Imrével most sem értünk mindenben egyet, de formáljuk egymást, és a végén megint egy irányba nézünk. A beszélgetést itt vagy itt tudjátok meghallgatni.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK