Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Sok fejtöréstől óvhat meg bennünket, ha két dolgot minden politikai választáskor szem előtt tartunk. Az egyik az, hogy bármennyire is szeretnénk cizellálni a véleményünket, végül csak egy szavazatunk van, és abból a kínálatból kell választanunk, amit elénk tesznek. A másik az, hogy akárkire is szavazunk, mindig csomagok közül választunk.
A Különvélemény podcast legújabb (9.) epizódjában arról beszélgetünk, hogy lehetünk-e még szabadok egy olyan korban, amikor a nagy tech cégek (Google, Facebook, Apple, Amazon) szinte minden lépésünket figyelik, rögzítik – és befolyásolják. A probléma ijesztő nagyságát körüljárva Somody Imrével ezúttal is keressük a keresztény válaszokat. Itt vagy itt hallgatható.
Pszichológusok állásfoglalása a Meseország mindenkié c. mesekönyv kapcsán címmel jelent meg számos pszichológus nyilatkozata az ominózus mesekönyv mellett és dr. Bagdy Emőke pszichológus kollégájuk ellen. Bagdy Emőke korábban veszélyesnek nevezte a gendermeséket a gyermekek nemi identitásának kialakulására nézve. Az aláíró pszichológusok mostani állásfoglalása hangsúlyozza, hogy „LMBTQI+ embernek lenni nem deviancia”, és a mesekönyvvel kapcsolatban kijelenti: „az értékek közvetítésén és a helyzettel való megküzdési módok bemutatásán keresztül a mesék éppen abban tudnak segíteni, hogy az olvasó eljusson egy saját, belső rendig” (kiemelés tőlem).
Miután felvettük a Különvélemény 8. részét (Roger Scruton: Futóbolondok, csalók, agitátorok), az eddigiektől eltérően most erős hiányérzet maradt bennem. Úgy éreztem, cserben hagytam a brit filozófust, akinek a gondolatait rendkívül értékesnek tartom a különféle baloldali ideológiákkal áthatott – és gyakran megerőszakolt – civilizációs közegünkben. A felvétel után sokat töprengtem azon, hogy miért nem jött át a beszélgetésünkön Scruton sziporkázó bölcsessége. Ennek persze lehet egyszerűen az az oka, hogy én nem vagyok a beszédben olyan lírai és szellemes, mint ő, Imrét meg nem inspirálta Scruton annyira, mint engem. De azt hiszem, más is van az okok mögött.
Amerikában a progresszívek és konzervatívok között zajló ideológiai háború legfontosabb frontvonala a Legfelsőbb Bíróság (a SCOTUS) összetétele. Az abortusz lényegében korlátlan engedélyezéséről annak idején nem az államok döntöttek, nem is a szövetségi állam, hanem a SCOTUS. Arról, hogy az ún. „melegházasság” alkotmányos jog-e, szintén a SCOTUS (illetve annak szűk többsége) döntött 2015-ben. Azt is a SCOTUS döntötte el nemrégiben, hogy a nemi diszkrimináció tilalmába beleértendő a nemi orientáció, a „nem” (sex) szó pedig jelöli a transzgender identitást is. Arról is a SCOTUS döntött, hogy a halálbüntetés alkotmányos, és a fegyverviselés korlátozására tett törekvések is rendre a Legbelsőbb Bíróság előtt véreznek el. Hogy egy megüresedett alkotmánybírói székért mekkora vetélkedés folyik, azt 2018-ban láthattuk Brett Kavanaugh méltatlan meghurcolásakor, most pedig megint lélegzetünket visszafojtva várhatjuk, hogy zajlik a SCOTUS liberális ikonjának számító Ruth Bader Ginsburg helyének betöltése.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK