Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Társadalom

Szent Benedek válaszútján: a válság gyökerei

Folytatódik a Tűzfal podcast, és a mostani hetedik részben Rod Dreher (jelenleg Budapesten élő) amerikai publicista nagy visszhangot keltett kötetéről beszélgetünk, amely a keresztények túlélésére dolgoz ki stratégiát egy posztkeresztény korban. Azt beszéljük át Bolyki Lacival, hogy Dreher szerint hogy jutottunk ide és melyek a válság gyökerei. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!...

bővebben

Egyszerűen barbár

Aki még mindig nem fogja fel, hogy tőlünk nyugatra milyen ideológiai nyomás nehezedik a keresztényekre, annak a figyelmébe ajánlom a következő friss hírt. Néhány éve a magyar média is beszámolt Matthew Grech máltai férfiról, aki az X-Faktor tehetségkutatóban mondta el, hogy bár korábban homoszexuálisként élt, megtért, és új életet kezdett. Grech hátat fordított homoszexualitásának, és ma már nem identitásaként tekint rá, hanem egy helytelen életvitelként, amelyet megbánt és hátrahagyott, mert ellentétes a keresztény hitével. Arról is beszélt, hogy milyen lelki folyamatok vezettek oda, hogy élete egy pontján férfiakkal lépett szexuális kapcsolatra. Amikor az erről szóló beszámolókat a Facebookra feltették, a közösségi médium azonnal le is tiltotta azokat, mert szembemegy a hivatalos állásponttal, amely szerint a homoszexualitásból nincs gyógyulás, és minden ilyen hír súlyos károkat okoz az érintettek lelkében. Nos, az ügy nem állt meg a cenzúránál.

bővebben

„Tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére”

A keresztény hit két központi parancsa: szeresd Istent és szeresd felebarátodat.  Az első szoros kapcsolatban van az imádattal, a második a könyörülettel. E kettő által válhat az egész életünk istentiszteletté. Ami tökéletes ellentéte korunk jogokat követelő ego-pogányságának.

*

A kereszténység imádatról és könyörületről beszél. Korunk egyenlőségről és társadalmi igazságosságról. Így lesz a kegyelemből követelés, az emberből pedig isten.

bővebben

A szekularizmus hozna ébredést?

Van egy olyan érv, miszerint Európában az evangéliumi ébredés egyik gátja, hogy a kereszténység hosszú időn át társadalmi, kulturális, politikai tényezőként is viselkedett. Akik ezt hangsúlyozzák, előnyösebbnek vélik a szekuláris társadalmi berendezkedést, az állam és a kereszténység teljes, hermetikus elválasztását, és arra emlékeztetnek, hogy a korai évszázadokban is így állt a helyzet, ezért volt az akkori kereszténység erős és megnyerő. A Római birodalom ellenségesen, de legjobb esetben is közömbösen viseltetett a keresztények iránt, az evangélium mégis futótűzként terjedt és meghódította a lelkeket. Ha a keresztények befejeznék a kultúrharcot és teljesen kivonulnának a kultúra és az államigazgatás területéről, az evangélium megint olyan vonzóvá válhatna, hogy az emberek hinni akarnának benne. A Nyugat posztkeresztény kulturális forradalma tehát kifejezetten előnyös a misszió szempontjából, mondják, mert a keresztényeket visszakényszeríti a kiinduló alaphelyzetbe: a megtűrt, üldözött, marginalizált státuszba. Ebben a gondolatmenetben a kulturális kereszténység az evangelizáció akadálya, a szekularizáció kiteljesedése viszont a következő ébredés előszobája lehet.

bővebben

És akkor rátolták a Télapót a Karácsonyra

Gyerekkoromban Télapó-ügyben igazából csak azt kellett észben tartanunk, hogy a december 6-án érkező Télapó valójában a Mikulás. Mert ugye a kettő ugyanaz, de mégsem ugyanaz. Amikor Rossa Ernő megírta a „Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó” kezdetű éneket, eleinte mindenki tudta, hogy az egy kommunista nóta. Olyan, mint a Munkásőrinduló, a Dal a felszabadulásról, vagy más fülbemászó dallamú mozgalmi énekek, amelyeket szintén ő írt. A Télapó megalkotása is része volt a kultúra vallástalanításának, amit nem lehetett elég korán elkezdeni. Így már az óvodában énekeltük Donászy Magda versét is: „Télapó itt van, hó a subája / Jég a cipője, leng a szakálla…” Bennem ekkor vált ketté az otthon és a külvilág. Ekkor formálódott az az összekacsintós öntudat, amely tisztán érti, hogy a két szótár univerzumokat választ el egymástól. De ha meg tudtam őrizni a nyelvet, akkor azért minden rendben volt. Legalább december 6-án.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK