A keresztény hit két központi parancsa: szeresd Istent és szeresd felebarátodat. Az első szoros kapcsolatban van az imádattal, a második a könyörülettel. E kettő által válhat az egész életünk istentiszteletté. Ami tökéletes ellentéte korunk jogokat követelő ego-pogányságának.
*
A kereszténység imádatról és könyörületről beszél. Korunk egyenlőségről és társadalmi igazságosságról. Így lesz a kegyelemből követelés, az emberből pedig isten.
*
A kereszténység Istene szeretet, ezért tele van irgalommal. Korunk bálványa az önrendelkezés, ezért a jogok szaporodnak.
*
Korunk éthosza elutasít minden úr-szolga viszonyt. A keresztény hit közepén viszont éppen az van, hogy Jézus szolgává tette magát, ezért Isten Úrrá tette őt mindenek felett, hogy mi is szolgává tegyük magunkat, és Úrnak valljuk meg őt.
*
Az emberek közötti konfliktusok alapvetően nem az egyenlőtlenségek miatt vannak, hanem amiatt, mert azt választottuk, hogy istenné leszünk, és elszakadtunk a szeretet forrásától. A megoldás ezért nem az egyenlőségért vívott harc, amely rendre új elnyomásban végződik, hanem az Istennel való megbékélés a Messiásban, amelyből szeretet és szolgálat fakad.
*
A keresztény ezt imádkozza: Jöjjön el a Te országod, legyen meg a te akaratod, és hadd legyek részese annak! Korunk ezt tanítja: Jöjjön el az én országom, legyen meg az én akaratom, hiszen csak egyszer élek…
*
A keresztény reménység arról szól, hogy végül egy nagy menyegzői lakodalomba érkezünk, ahol annyian leszünk, mint az égen a csillag. Korunk szabadságmítosza megszámlálhatatlan magányos temetésben végződik, ahol önmagát sem választhatja többé senki.
*
Az evangélium nem a múlt viszonyainak a visszasírása, nem is a jelen viszonyainak az elfogadása, hanem a jövő meghódítása. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
*
A keresztény hit mélyen szubverzív a világ hitvallásaival szemben, és soha nem szorul arra, hogy a világ igazolja az érvényességét. A mi korunkban sem.
Nem is lehetne szebben megfogalmazni a keresztény világnézetet, a kereszténység ellentétét a modern világszemlélettel…
Kedves Miklós!
Őszinte érdeklődéssel kérdezem, hogy a modern világszemlélet, bármi is legyen az, hány emberre vonatkozik és hány évente cserélődik?
Kedves Benchmark! Nincs olyan, hogy modern világszemlélet… következésképpen nem is lehet választ adni erre a kérdésre. A modern világszemlélet csak Ádám és a keresztények fejében létezik, ahol összekeveredik minden, ami a kereszténységgel ellentétes, mindenki, aki azt hiszi, hogy nincs a dolgoknak, az értékeknek, az életnek egy Istentől meghatározott örök rendje. De attól, hogy az ember nem hisz ebben, lehet modern, lehet posztmodern, lehet ateista egzisztencialista, logikai pozitivista, marxista, mindenféle…
Amit én ebben a cikkben a keresztény hittel szembeállítok, az inkább olyasmi, amit a Zeitgeist szóval szoktak jelölni. Nem modern világnézet, hanem korszellem.
Kedves Miklós! Önmagától létező örök rendnek se füle se farka. A gondolkodó ember tudja, hogy önmagától semmi sem létezik.
Kedves Zoli!
Teljesen igazad van – nincs önmagától létező örök rend. Vagy Isten létezik, vagy pedig nincs a dolgoknak valamiféle „örök”, az ember helyét, hivatását kijelölő rendje… (természeti törvények persze attól még vannak, de azok nem adnak választ arra a kérdésre, hogy mi az ember „helye”, hivatása, mik az értékek – márpedig a vallásos ember pontosan ERRE a kérdésre ad választ a vallással). Kedves Ádám – igen, amiről te beszélsz itt, az nem annyira egy világnézet, inkább a „Zeitgeist”.
„„Tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére””
Haladva a hit útján egyre jobban értékelem mindazt, amit megértek Isten tervéből, életemet is érintő örök parancsaiból.
A fentebb idézett közel 2000 évvel ezelőtt íródott igeversrészletből (Róma 16:25-26) például megtudom, hogy a hitben való engedelmesség korokon keresztül titok volt, akkortól viszont megnyilvánul a prófétai írások által a mindenkori jelenben, aminek cselekvéséhez az evangélium, és Jézus Krisztus általi megerősítés szükséges.
Hálás vagyok, hogy „korunkban” ezen Isten általi parancs hozzám is eljutott, amit életemre vonatkozólag követendőnek tartok. Hálám fokozza azon nélkülözhetetlen ismeret, hogy a hit általi engedelmesség megcselekvéséhez az evangélium, és Jézus Krisztus általi erő áll rendelkezésemre.