Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Egyén

Mit üzen a kézfogás?

2012. június 21. | , , , , , | 2 Hozzászólások

A kézfogás kapcsolódás a másik emberhez. Lehet puszta formalitás, de lehet üzenetértéke is. A kézfogásom milyensége legtöbbször ösztönösen kifejez valamit abból, ahogyan a másikhoz kapcsolódok. A kézfogás részben persze kulturális kérdés, hiszen van, ahol öleléssel, csókkal (akár szájra is), orrösszeérintéssel, meghajlással vagy valami ehhez hasonlóval üdvözlik egymást az emberek. Valószínűleg az összes üdvözlési formáról el lehetne mondani hasonlót, mint a kézfogásról, de mivel a mi európai és magyar kultúránkban a kézfogás az általános – bár nem az egyetlen – üdvözlési forma, most ennek a...

bővebben

Ki megy fel a magas hegyre? Ki kel át a nagy tengeren?

2012. május 30. | , , , , , | 4 Hozzászólások

Bár a magyar kultúra pesszimista és cinikus kultúra, az emberek titokban reménykednek abban, hogy valahol mégiscsak van olyan tisztelhető életfelfogás, amit érdemes megvalósítani, és hogy ennek vannak fellelhető prototípusai köreinkben is. Vágyunk a példákra, bármilyen kritikusak is vagyunk egyébként azokkal szemben, akik kiemelkednek a szürke tömegből. Arról persze már régen lemondtunk, hogy a politikusok között keressük a követhető mintákat. A milliárdosokat sem tiszteljük, legfeljebb irigyeljük őket. A pedagógusi és orvosi pályák látványosan amortizálódtak. Sajnos a nagy keresztény...

bővebben

Önmagamhoz igazodni?!

2012. május 14. | , , , | 1 Hozzászólás

Az előző bejegyzésemben a blogolással kapcsolatos kételyeim megszellőztetése közben azt is megvallottam, hogy a műfajban ugyanakkor szeretem, hogy kizárólag önmagamhoz igazodhatok, önmagamat képviselhetem. Erre nincs mód sem a közös alkotás folyamatában, sem azoknak a nyomtatott termékeknek az esetében, melyeket szerkesztők őriznek félelmetes virtuális ollóikat csattogtatva. Belátom, hogy ezekre az ollókra szükség lehet (ahogy jó lelkületű, egészséges habitusú szerkesztőkre is), a szellemi műhelyek hasznát is látom, de nem rejtem véka alá, hogy szeretem az önálló munkát, szeretem azt, amikor...

bővebben

Az alvás morális kötelességünk?

2012. május 7. | , , | 8 Hozzászólások

Amikor az Úristen megteremtette az eget és a földet, és mindent, ami azt betölti, hat napon át dolgozott, a hetediken pedig megpihent. Ezt adta mintául a képmására teremtett alkotó embernek is: a képmás számára legyen az élet helyes ritmusa hat nap munka, egy nap pihenés. A szombatnap morális parancsát Krisztus óta a Lélek szabadságában éljük meg (Róm 14,5-6; Kol 2,16-17), de a parancs lényegét keresztényekként sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az alkotás és a pihenés egymást feltételezik. A teremtéstörténetben azonban van egy másik ritmus is, mely hasonlít a szombat elvére. Amikor az Úristen...

bővebben

Összeegyeztethető a szeretet az engedelmességgel?

2012. május 3. | , , , | 13 Hozzászólások

A huszonegyedik századi nyugati kultúra irtózik a hierarchikus szerepektől. Ez nem azt jelenti, hogy a nyugati társadalmakban nincsenek alá-fölérendelt viszonyok, de a nyugati ember zsigereiben, ösztöneiben, saját maga által választott szokásaiban ha lehet, kerüli a kapcsolataiban a hierarchiát, és nem is csak akkor, ha neki kell alul lennie. Ezen az életérzésen a gyakorlatban persze sokszor felülkerekedik a hatalom akarása, a nyugati kultúra egalitarizmusa mégis egészen nyilvánvaló, ha akár az iszlám világ patriarchális berendezkedésével, akár a Távol-Kelet erős tekintélytiszteletre és...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK