Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Spiritualitás

Meglepő kiállítás az evangélizációról (1)

Wheatoni tartózkodásom alatt háromszor mentem végig a Billy Graham Center múzeumán. Az állandó kiállítás rengeteg gondolatot indított el bennem. Maga a központ 1979-ben nyílt a Wheaton College területén, hogy elősegítse a világméretű evangélizáció ügyét; jelenleg kb. ötven szolgálaton keresztül látja el ezt a feladatát. Ezek egyike az épület földszintjén található múzeum, mely messze túlmutat önmagán – és minden más tárlaton, amit eddig láttam. A múzeumba lépve a gyanútlan látogató (mint én) azt gondolja, hogy objektív megfigyelőként végignéz egy érdekes kiállítást. Pedig nem, és csak a...

bővebben

A Wheaton College világméretű kisvárosa

Wheaton barátságos „evangelical” sziget Amerika egyik legszekulárisabb metropolisza tövében. Az itt élők számára védőburok, mely kicsiny burok globális hatása ugyanakkor megkérdőjelezhetetlen. Chicago – az amerikai Midwest New Yorkkal versengő központja – igazi multikulturális világváros, tele európai és ázsiai bevándorlókkal, akik részben beleolvadtak már az amerikai olvasztótégelybe, részben éppen maguk olvasztják még azt a bizonyos tégelyt új, sokféle kulturális tradíciót megjelenítő formává. Wheaton sajátos szín ebben a kavalkádban. Természetesen itt sem mindenki evangéliumi keresztény,...

bővebben

A Ruhásszekrény mögött

Áhítattal léptem az olvasóterembe, mint egy szentélybe, ahol néhány órát tölthetek egyik kedvenc íróm saját feljegyzéseivel. Regisztrálni kellett magamat, megjelölve a témát, ami érdekel. A könyvtáros hölgy megkérdezte, hogy mit szeretnék kutatni. Mivel éppen a Ruhásszekrénytől jöttem, nem volt semmi célom azon kívül, hogy hozzányúljak Lewis valamelyik könyvéhez. Olyan könyvhöz, amit ő is a kezében tartott és jegyzetekkel ellátott. Gyorsan kellett döntenem, ezért azt mondtam, hogy Lewis könyvtárából valamelyik George MacDonald kötet érdekel. Meg esetleg valami, ami relikviaként még érdekes...

bővebben

A megörökített pillanat elkárhozása

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik azzal rontják el az ünnepeket, hogy mindent lefényképeznek vagy videóra vesznek. Ezek az ismerőseink képtelenek elfogadni, hogy a pillanat nyomtalanul elmúljék vagy, hogy egyáltalán elmúljék. A jelent a maradandóság reményében a jövő emlékezetével helyettesítik, és így a pillanat számukra örökké elkárhozik. Soha nem képesek átélni az eseményeket, mert azonnal újra akarják élni azokat. Így a jelen is olyan az életükben, mintha már múlt lenne, és a pillanatban való részvételük folytonos fényképnézegetés. De ne becsüljük le ezeket az embereket, mert ők...

bővebben

Félidőben?

Mózes, Isten embere szerint „életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő” (Zsolt 90,10). Ízlelgetem ezt a két számot, ugyanis éppen ma hagyom hátra a harmincas éveimet. Amennyiben a „vagy ha több” igaz lesz rám, életem felét ezennel akkor is eltöltöttem. Legfeljebb annyi van hátra, amennyit már éltem, és ez is csak engedménnyel. Persze nem kizárt, hogy tovább is élek, de azzal Mózes már nem kecsegtet. Ha a nyolcvannal számolok, pont félúton vagyok. Lehet az éveim száma kevesebb is, mondjuk hatvan, akkor viszont már az út kétharmadát megtettem. Ez furcsa, de egyáltalán nem...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK