A Tűzfal podcast huszonnegyedik részében a művészet és a teológia kapcsolatát egy japán festőművész, Makoto Fujimura szemüvegén át vizsgáljuk meg – a Művészet és hit (Harmat, 2023) című könyv alapján –, és magunk is rácsodálkozunk, mennyi szépség és igazság van ebben a kalandban! Fujimura művészeti krédója bennünket is hitvallásra késztet, mégpedig olyan hitvallásra, amelyben az új teremtés játssza a főszerepet. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Teológia
Legjobb olvasmányaim 2023-ban
Olvasmányokban gazdag év volt az idei is, nagyon sok jó könyvet olvastam. Ezek ablakot nyitnak a világra és inspirálnak, gondolatokat, szándékokat ébresztenek bennem. Olyanok, mint egy külföldi utazás, vagy akár egy időutazás. Válogatás következik a legjobb olvasmányaimból a szokásos hármas felosztásban: teológia, spiritualitás, kultúra. Van, amit több kategóriába is tehetnék, de hát a kategorizálás mindig kicsit szubjektív tevékenység. Sokkal nehezebb döntés a legjobbakat kiválasztani.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (27) – Az ÚR parancsolt és betöltötte a parancsot
„Ezek azok a parancsolatok, amelyeket az ÚR parancsolt Mózes által Izráel fiainak a Sínai-hegyen.” (3Móz 27,34)
A Leviticus (Vajjikra) ezzel a mondattal zárul. Az ÚR parancsolt Mózes által Izráel fiainak a Sínai-hegyen. Az ÚR (יהוה). Parancsolt (צִוָּ֧ה). Az, aki kijelentette Mózesnek a nevét, a Vagyok, parancsolt Izráel fiainak. Ennek súlya van. Mindaz, ami a könyvben le van írva, az áldozatok különböző formáitól kezdve a tisztasági szertartásokon át a fogadalmak megváltásáig mind-mind JHVH parancsolata. A szentély királya parancsolt népének, és azt várta tőlük, hogy tartsák meg a parancsolatokat.
Egy karácsony, amikor az egyháznak nyugta lett az eretnekektől
Aranyszavú (Krüzologosz) Szent Péter „Beszéd Krisztus születéséről” című különös homíliája azt a békességet mutatja meg, amit az egyház az eretnekek veresége után él át. Krüzologosz Ravenna püspöke volt a Kr. u. 5. században. Egyik karácsonyi igehirdetésében visszaemlékszik arra, milyen irgalmatlanul nehéz teológiai viták bomlasztották az egyházat a megelőző évszázadban. A viták Krisztus istenségéről folytak, amit az ariánusok egyszer nyíltan tagadtak, máskor körmönfont nyilatkozatokkal és félreérthető formulákkal kérdőjeleztek meg. A 381-es konstantinápolyi zsinat tett pontot a viták végére, amikor is az egyház püspökei végleg megerősítették a niceai hitvallás homoousziosz formuláját és az ortodox hit győzelmet aratott az eretnekség felett. Hallgassuk meg, hogy beszél a békének erről az időszakáról Péter püspök karácsonyi homíliájában:
Oscar Cullmann az apostoli és az egyházi hagyomány közti hierarchiáról
Oscar Cullmann sokszínű és gazdag teológiai munkája leginkább az ún. üdvtörténeti iskolát erősítette, de magában foglalta a római katolicizmussal való párbeszédet is. Nem véletlen, hogy egyik legfontosabb könyve éppen egy Péterről szóló monográfia (Petrus. Jünger – Apostel – Märtyrer: Das historische und das theologische Petrusproblem), amely egyszerre kritikus a protestáns exegézissel szemben, amely hagyományosan inkább elvitatta Pétertől a Kőszikla szerepet, és a római katolikus teológiai hagyománnyal szemben, amely Péter Kőszikla szerepének egyszeri és megismételhetetlen voltát tagadta. Cullmann protestáns megfigyelőként vett részt a II. Vatikáni Zsinaton. Ökumenikus munkája miatt Karl Barth azzal viccelődött, hogy sírjára fogják majd írni: „Három pápa tanácsadója volt.” Mindezek fényében különösen érdekes, amit egyik teológiai esszéjében az apostoli és az egyházi hagyomány közti különbségről megfogalmazott:

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK