Képzeljük magunkat az ószövetségi időkbe, amikor még állt a Szentsátor. Képzeljük el, ahogy haladunk befelé, kezdve az udvartól, a szentélyen át szép lassan egészen a szentek szentjéig. Ahogy képzeletben megyünk egyre beljebb, használjuk a Találkozás Sátrának képeit az imádság eszközeiként. De ne csupán úgy, mintha még a régi Sátor állna, hanem úgy is, mint akik mindent az új szövetség fényében látnak, tudva, hogy eljött a Krisztus, hitünk főpapja, akiben Isten dicsősége közöttünk sátorozott (Jn 1,14). Imádkozzunk az idők teljességének fényében (Gal 4,4), mint akikért Krisztus bevitte már a tulajdon vérét az oltárra engesztelésül (Zsid 9,23-26). Amikor ezt a képzeletbeli sétát megtettem, bennem ilyen imádságok születtek.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Teológia
Egyház a világban
A keresztények társadalmi szerepéről néha azért is nehéz beszélgetni, mert nem feltétlenül vannak meg hozzá a fejünkben a megfelelő kategóriák. Sok összetett, bonyolult kérdés még összetettebbé és bonyolultabbá válik, ha néhány alapvető szempont nincs a helyén. Ebben a rövid posztban két egyszerű sémára szeretnék emlékeztetni az egyház természetével kapcsolatban. Az egyik a megjelenésével, a másik a feladatával kapcsolatos. Sok egyéb szempont is van, de ha csak ezt a kettőt szem előtt tartjuk, máris könnyebben tudunk tájékozódni, és talán szükségtelen félreértéseket is el tudunk kerülni. Kezdem az elsővel, ami az, hogy Jézus követői kétféleképpen vannak jelen a világban: összegyülekezve és szétszórva.
Házasság
A házasságról Istennek van elképzelése. Az nem csupán egy kapcsolat, amit megélhetünk, ahogy akarunk, kivitelezhetünk, ahogy akarunk, elkezdhetünk vagy abbahagyhatunk, ahogy akarunk. Istennek van szent akarata a házasságra vonatkozóan, hiszen az ő találmánya (1Móz 1,27-28). Ezt az akaratát évezredeken át el is mondta nekünk. Azt akarja például, hogy a házasság tiszta legyen (Zsid 13,4). Azt akarja, hogy szövetségként kössük meg és akként kezeljük (Mal 2,14-16). Azt akarja, hogy legyünk benne hűségesek, akkor is, amikor nehéz (2Móz 20,17; Mal 2,15). Azt akarja, hogy a férjek áldozatosan...
Áldozatkultúra vs. Krisztus áldozata
A Tűzfal podcast negyedik részében az „áldozat” szót igyekszünk megmenteni az elkárhozástól. Megbeszéljük, hogy mi a probléma az áldozatkultúrával, és rámutatunk az alternatívára. Vagyis ez az epizód megint egyszerre szól a kereszténységről és a kultúráról, a kultúrakritikáról és az evangéliumról. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Előttem az új, ESV Expository Commentary sorozat
St. Louisból októberben külön poggyászként hoztam haza – mint egy féltve őrzött kincset – az ESV Expository Commentary sorozat eddig megjelent tizenegy kötetét. Ez egy új, evangéliumi, kálvinista, komplementarista szemléletű kommentársorozat, melynek egyik szerkesztője volt tanárom, Dr. Jay Sklar, aki mellett még 2010-ben Teaching Assistentként dolgozhattam (a kiadás előtt álló kiváló Leviticus kommentárját véleményeztem fejezetenként). A tizenegy kötetet is tőle kaptam most váratlan, nagylelkű ajándékként. (Dr. Sklar rocks.)

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK