Nagyjából ötven évvel ezelőtt Martyn Lloyd-Jones mondta egy igehirdetésben a következőket:
„Mi a legfontosabb az evangélizációban? A legelső és legnyilvánvalóbb dolog ez: tudatában kell lennünk a hatalmunknak és tekintélyünknek! Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek. Enélkül minden erőlködésünk haszontalan. Hiszem, hogy a keresztény egyház legtöbb kudarca ebben a században az emberektől való félelemnek köszönhető. Az egyház félni kezdett a tanult emberektől. Azt mondogatta: ’A múltban az emberek tudatlanok voltak, de most már általános oktatás van, az emberek újságokat és könyveket olvasnak, tudományt tanulnak.’
Az egyház elkezdett védekezni, idegessé és félőssé vált. A hívők félni kezdtek attól, amit az emberek majd mondanak vagy gondolnak, és így ahelyett, hogy Isten igéjének vetették volna alá magukat, a félelem lelkétől vezérelve az üzeneten változtattak. Az eredmény: az egyház elveszítette a tekintélyét, és senki sem figyel már oda rá. Ezen nincs mit csodálkozni, törvényszerű, hogy így legyen.
Mi nem a saját üzenetünket prédikáljuk, hanem Isten üzenetét! Innen van a hatalmunk! És bár nagy ellenállásba is ütközhetünk, nem szabad félnünk tőle. Miért? Mert az élő Isten szolgái vagyunk, a lehetetlenségek Istenéi. Teljesen meg kell szabadulnunk az emberektől való félelemtől…, szükségünk van arra a bátorságra, mely olyannyira jellemezte az apostolokat! Nincs okunk védekezésre. Egy csődbement világhoz beszélünk. Beszéljetek szent bátorsággal, Istent félve, nem embereket! ’Őt féld’ – mondta Bunyan –, ’és akkor senkitől sem kell félned!’ Ha Isten félelmében szolgálunk, nemsokára eltűnik az emberektől való félelmünk!”
Szerintem sok igazság van Lloyd-Jones szavaiban. Szerintetek?
Abszolút igaza van.
Igen, tényleg nagyon gáz ez a telegatya-effektus…miközben szemünkkel látjuk, hogy mély gondolkodású, nálunk műveltebb, komoly emberek gondolatai, véleményei, életérzése milyen félelmetes ínségből kiált Krisztusért, látjuk és átéljük, hogy Isten szeretete mennyire nem valami leegyszerűsítő, kábítószerszerű „megoldás a bajainkra”, miért tojunk attól, hogy „félreértik” és hülyének néznek?
Nem beszélve most arról, amiről sokat beszéltünk az utóbbi időben, miszerint enyhén szólva a minimum, amire készenk kell lennünk, az a hülyének-nézés,
szóval ezen túl:
nem lehet, hogy attól félünk, hogy „ők”, akik minden leszűkítő, primitív, fanatikus, mániákus gondolkozást olyan élesen kiszúrnak, hogy ők, azért, mert még nem érintette meg őket Isten, a mi evangéliumunkat is csak egy primkó mániának fogják látni?
Bár ezt is el kell viselnünk, de azért, más oldalról:
talán az sem haszontalan, ha figyelünk, hogy tényleg a lényeget hirdessük, ami nem az, hogy „igenis van igazság, és én tudom, mert a Bibliában van”, hanem AZT, AMI a Bibliában van,
sőt inkább ŐT, AKI szól,
vagyis hogy Isten Szentháromság, Szeretetközösség, aki arra teremtett minket, hogy személyünkben megszenteljen, (ezért nem érdekel minket és Istent se semmilyen „reinkarnáció” vagy „személytelenbe való feloldódás”), és ezért, csakis végtelen, mindig-nagyobb szeretetében magára vette korlátozott testünket, sőt felfoghatatlanul a mi iszonyatos bűnösségünket, amibe ha csak egy kicsit belegondoltok, művelt felebarátaink, (elég egyetlen görög tragédiát elolvasni hozzá), ti is beláthatjátok, hogy a mi saját borzalmasságunk azért elég rendesen elválaszt minket mindentől, igazságtól, szeretettől meg végképp, de azt is beláthatjátok, hogy Igazság nélkül, szeretet nélkül, teljes Semmiben NEM LEHET ÉLNI, és mi csak azt állítjuk, mert szembesültünk vele, hogy Ő maga vette magára mindezt a bűnt, ezt a végső akadályt, és áttörte, és lehet Vele élni Általa,
vagy egyszerűen mondjuk el, hogy nekünk mit jelent a hit… lehet, hogy ha túl nagy a hangsúly azon, hogy milyen boldogok vagyunk, az „komoly” embereknél inkább gyanús lesz, mint vonzó, de hát ugye azt kéne hangsúlyozni, hogy KI tesz minket boldoggá, nem azt, hogy milllyen jó nekünk.
Sokféleképp lehet erről tanúságot tenni, csak, mint Ádám is írta A tekintély trónfosztásában, ne a Bibliával, még kevésbé az Egyházzal kezdjük, ne azzal, hogy „márpedig” a sok szent könyv és egyház és vallás közül csak egy az igazi, hanem…
Hanem kezdjük Vele, az Ő valóságával, amelyBŐL meg lehet azt is érteni, hogy mire jó a Biblia, és miért van Egyház.
szerintem attol fuggetlenul figyelni kell arra, hogy HOGYAN mondja az illeto az uzenetet, nem lehet arra hivatkozva csinálni akár ezt is, hogy ugysem számít mit gondolnak az emberek.
sokan pont azert felnek az emberektol, mert nem ertik a „nyelvuket”, a mai nyelvuket…nem azt beszelik.
szóval jó ha ott van az ezüst tányér is az arany alma alatt 😉