A hitért küzdenünk kell (vö. Júd 3), de nem mindegy, hogyan. Ahhoz, hogy a küzdelmünk ne össze-vissza vagdalkozás legyen, érdemes feltennünk magunknak az alábbi kérdéseket.

1) Mi motivál a harcra? Pál apostol beszél olyanokról, akik a vitatkozás és a szóharc betegségében szenvednek (1Tim 6,4). Vannak ostoba és éretlen vitatkozások, amelyek elől ki kell térnünk (2Tim 2,23; Tit 3,9). Ha csupán a vitatkozás kedvéért akarunk vitatkozni, nem a hitért küzdünk, hanem a lelkünk beteg. Vizsgáljuk tehát meg, hogy mi motivál a küzdelemre!

2) Ez az én háborúm, vagy más háborúja? Van, amikor szükség van a háborúra, de az nem a mi háborúnk. Fontos, hogy értsük: attól, hogy nem a mi háborúnk, még fontos lehet! De ez fordítva is igaz: attól, hogy fontos, nem biztos, hogy nekünk kell megvívnunk. És olyan is van, hogy egy háború alapvetően szükségtelen és rossz: abban nem kell részt vennünk.

3) A háborúban ez a csata van rám bízva, vagy egy másikban kell helyt állnom? Ez a kérdés akkor merül fel, ha tisztáztuk, hogy a háborúban nekünk is részt kell vennünk. Egy háború azonban sok csatából állhat, és nekünk azt is meg kell értenünk, hogy melyik csatában van dolgunk és melyikben nincs. Egyszerűen nem tudunk minden csatát megvívni, és túl sok fronton sem tudunk egyszerre harcolni.

4) Van bajtársi kötelességem? Előfordulhat, hogy magamtól nem mennék bele egy küzdelembe, de a bajtársamnak szüksége van a segítségemre, és ha cserben hagyom, ugyanúgy mulasztást követnék el, mintha a saját tusámat nem vívnám meg. Ilyenkor az ő háborúja az én háborúmmá, az ő csatája az én csatámmá is válhat. Persze itt is szükség van az előző pontok mérlegelésére, de a bajtársiasság meghaladhatja azokat.

5) Milyen harcmodor illik ahhoz, aki Krisztusban vagyok? Erre nem minden esetben ugyanaz a válasz, mert sokféle kontextus létezik, amelyek más-más stratégiát tehetnek szükségessé. Eltérő harcmodort igényelhet például egy progresszív teológussal való párbeszéd, mint egy muszlim fundamentalistával való hitvita, más taktika célravezető vallásosak és vallástalanok között, máshogy érdemes a hitért küzdeni publikus és privát térben. De minden esetben van határa annak, amit Krisztus követőjeként tehetek vagy nem tehetek.

6) Nem jobb elveszíteni egy csatát, hogy a háborút megnyerjük? Ez fontos stratégiai kérdés. Nem érdemes egyszerre túl sok fronton győzelemre törekedni, ha a háborút végül elveszítjük. Taktikai okokból néha jobb veszni hagyni egy ügyet, ha a nagyobb ügyet így viszont megnyerhetjük. Az oroszok átengedték Moszkvát Napóleonnak, hogy a háborút megnyerhessék. Néha számunkra is ez a bölcs döntés.

7) Tudok imádkozni az ellenségemért? Jézus az ellenség szeretetére biztatott. Tegyük fel tehát magunknak mindig a kérdést: tudom áldani azt, akivel éppen küzdök? Tudok imádkozni érte? A hazugságot gyűlölhetjük, az embert akkor is szeretnünk kell, ha hazugságot terjeszt. Ha nem tudok imádkozni az ellenségemért, lehet, hogy már nem az igazság szeretete motivál, hanem az ellenfél gyűlölete. Azt a harcot abba kell hagyni.

Nem lesz mindig könnyű válaszolni ezekre a kérdésekre. Mégis, sok felesleges küzdelemtől és kudarctól óvhatjuk meg magunkat és a környezetünket, ha legalább elgondolkodunk a lehetséges válaszokon.