Majdnem száz évet élt, és most ő is elment a mennyei dicsőségbe. Lady Elisabeth Catherwood Martyn Lloyd-Jones lányaként évtizedeken át szerkesztette és sajtó alá rendezte édesapja prédikációit. Harmincegy éve Dórával ott ültünk a nappalijukban, Lady Elisabeth kedves mosollyal szolgálta fel nekünk gyönyörű porceláncsészékben az angol teát, és magyarázta, hogy amit hozzá eszünk, azt az angolok scones-nak nevezik, de kétféleképpen is ejtik. Mutatta a konyha falán a festett tányérkészleteket, büszke volt rájuk. Majd Tolkienról és C. S. Lewisról mesélt, akik tanárai voltak Oxfordban. Tolkien unalmas volt, de Lewis mindenestül megragadta a figyelmüket – mondta.

Férje, Sir Fred levezetett bennünket a kastély pincéjébe. Sötét volt, misztikus hangulatban haladtunk lefelé, és egy váratlan pillanatban maga mögé világított a zseblámpával, ahol egy csontváz nézett vissza ránk. Persze csak oda volt festve, de a tréfa ült, mert pontosan úgy ijedtünk meg, ahogy az unokák, akikkel ezt rendre eljátszotta. Aztán mesélt az Antal Józseffel való barátságáról, és hogy mennyire tisztelte őt. Sir Fred konzervatív MP volt, egy ideig az Európai Parlament alelnöke is. Ízig-vérig evangéliumi keresztény és politikus.

Ezek a személyes emlékeim. Meg egy IFES konferencia 1994-ben, ahol már akkor is a hit veteránjaként interjúvolták meg a bűbájos Lady Elisabethet. Most ő is hazatért Urához, Martyn Lloyd-Jones és Sir Fred után. Nagy generáció túlélője volt. Melegséggel tölt el az emléke.