Világszerte sokkolta az embereket (és nem csak a keresztényeket!) a Charlie Kirk ellen elkövetett politikai gyilkosság. Talán ott van sokakban a kérdés, hogy miért pont ez az eset kelt ilyen hullámokat. Azt hiszem, erre mondják azt, hogy perfect storm (tökéletes vihar). Számos dolog összeért és egymást erősítette. Azt is mondhatnám, hogy ez egy kairosz. Az ördögi tett mögötti isteni időzítés. Valami elpattant. Valami született. Valami megváltozott. A Szentlélek is nagy erőkkel munkálkodik. Fiatalok tódulnak vissza az egyházba. Mindenesetre ahogy telnek a napok, olvasom a kommenteket, nézem a videókat, és igyekszem Krisztus uralma alá vinni az indulataimat, több random gondolat született bennem, amelyeket most így, félkészen megosztanék veletek.
1) Először is hadd írjak a haragról. A merénylet utáni napon mondta egy keresztény lelkész, hogy most még a sokkhatást látjuk, de ez napokon belül át fog váltani haragba, és akkor kell majd nagyon észnél lennünk! Mert bár a harag jogos érzés, nem szabad figyelmen kívül hagyni, sőt, baj lenne, ha a gonoszsággal szemben nem jelentkezne, de éppen a harag teszi aztán tisztátalanná a reakcióinkat, ha nem csatornázzuk be a megfelelő helyre. Az igazságszolgáltatásnak és a törvényalkotóknak acélkemény következetességgel kell cselekedniük. Ez az ő dolguk. A miénk az, hogy a bosszúállást átadjuk Istennek, a harag energiájával valami jót tegyünk. Valamit építsünk.
Tegnap megérkezett a szívembe a harag. Az első napok megrendülését felháborodás váltotta, és az a vágy, hogy akik ezt a gyűlöletet táplálták, bűnhődjenek. Leginkább nem is a gyilkos iránt éreztem haragot, hanem azok iránt, akik indoktrinálták őt. Sőt, igazán erősen azok iránt, akik nevettek, gúnyolódtak Charlie Kirk halálán, vagy elkezdték őt hibáztatni, sőt, szétkenni a felelősséget azokra, akik régóta szenvedik ennek az erőszakos ideológiának a napi atrocitásait. Legjobban néhány politikailag erősen motivált keresztény reakciója háborított fel, akik Charlie Kirk halála kapcsán is elkezdtek fideszezni, trumpozni vagy szélsőjobboldalizni. Shame on you.
Na, ezt a haragot kell most nekem is jól kezelnem, mert ahogy az ige mondja, ember haragja nem szolgálja Isten igazságát. Mit jelent ez számomra? Azt, hogy tudatosan át kell adnom az indulataimat Istennek. Ebben sokat segít, hogy a globális megemlékezéseken világszerte John Newton dalát, az Amazing grace-t játsszák. Amazing grace, how sweet the sound / that saved a wretch like me. / I once was lost but now am found, / was blind but now I see. Charlie Kirk mellett állni azt jelenti, hogy elismerem: bűnös vagyok, akit Krisztus megmentett. Én is hibáztam. Én is vétettem. Egy időben vak voltam, és csak az ő kegyelméből látok. Én is lehetnék az a woke diák, aki dühösen szét akarja rúgni az egész világot maga körül.
Charlie pont az Amazing grace alázatával viszonyult az őt gyűlölő egyetemistákhoz. Odament hozzájuk, hogy beszélgessen velük. Egészen közel ment hozzájuk. Aktívan szerette őket. Sőt, aktivistaként, bármilyen furcsán hangzik is ez. Őszintén újra és újra elmondta, hogy ő egy bűnös, akit Krisztus szeretett. Elmondta, hogy Jézus az életét adta értünk, hogy mi éljünk! Nekem sem lehet más célom. Nekem is kegyelmeztek, tehát nekem is kegyelmeznem kell. Ha ezt nem teszem, nem leszek végül különb a gyilkosnál, meg azoknál, akik táncoltak Charlie Kirk még ki sem hűlt teste felett. A mai napom a megbocsátásért való harccal kezdődik.
2) A másik random gondolatom az, hogy Isten népének viszont vannak ellenségei. Mindig is voltak, mindig is lesznek. Aki ezt nem hiszi, olvassa el a zsoltárokat! Vagy figyeljen a mi Urunk szavaira, aki azt mondta: ti pedig szeressétek ellenségeiteket! Előre megmondta, hogy lesznek, akik gyűlölni fognak bennünket, és gyűlölni fogják az igazságot, amit hirdetünk nekik. Nem szabad egy pillanatig sem elhinnünk azt a hazugságot, hogy a keresztény élet kockázatmentes, vagy azt, hogy csak azokat gyűlölik, akik provokálnak vagy politizálnak. Aki Krisztust úrnak tartja, az nem nagyobb a mesterénél, akit politikai okból végeztek ki (mint a zsidók állítólagos királyát). Akinek a jelenlegi kultúrában nincsenek ellenségei, az nem biztos, hogy Krisztust követi. Aki Krisztust követi, az ellensége lesz azoknak, akik ragaszkodnak a bálványokhoz.
De itt is van egy fontos kitétel. Krisztus tanítványaiként a harcunk nem emberek ellen van (még ha ellenségeink is), hanem szellemiségek, démoni fejedelemségek, hazugságok, Isten ismeretével szemben emelt magaslatok ellen. Charlie Kirk nem fegyverekkel ment az egyetemekre, hanem szeretettel, bátorsággal és érvekkel. Az igazság jobb és bal kéz felől való fegyvereivel, Isten ismeretével, az ige erejével. Ezekkel a fegyverekkel ment neki a szellemi magaslatoknak: a diabolikus marxista eszméknek, az LMBTQ-ideológia pusztító hazugságainak, a hitetlenség abszurditásainak, és igen, ezek politikai kifejeződéseinek. Kizárólag szellemi fegyverekkel, mert a magaslatok is szellemi természetűek. Nem Charlie Kirk lőtt le egy egyetemistát, hanem őt lőtte le a nézeteiért egy fiatal woke srác.
3) Sokan értetlenkednek azon, hogy egy evangélista miért politikai aktivistaként jelent meg az egyetemeken. Ezzel kapcsolatban egy dologra hadd hívjam fel a figyelmet. Amerikában sokkal természetesebb, hogy az emberek részt vesznek a polisz ügyeiben, mint nálunk. Amikor kint éltem az USA-ban, csodálkoztam, mennyire magától értetődő az amerikaiaknak, hogy levelet írnak a képviselőjüknek, önkéntesként részt vesznek kampányokban, nyilvánosan regisztrálnak demokrataként, republikánusként vagy függetlenként, szavaznak az iskolatanácsról, az állami főügyészről, megvitatják a közös ügyeket, még az előválasztás folyamata is sok helyen a szavazókörben folytatott társadalmi vita (caucus) keretében zajlik, és a politikai kampányokat is közvetlenül az emberek finanszírozzák. Az, hogy Charlie Kirk politikai aktivistaként jelent meg, Amerikában teljesen természetes. Az lenne számukra a furcsa és érthetetlen, ha a keresztények kivonulnának a polisz ügyeiből. Miért tennék?
Nálunk sokkal nagyobb a távolság az emberek és a politikusok között. Valószínűleg a történelmünkből – különösen a kommunista időszakból – is ered egyfajta tanult tehetetlenség, hívők között pedig pietista háttérbe húzódás és a közélettel kapcsolatos közöny. Ha úgysem tudunk változtatni, minek vegyünk részt a közéletben? – gondolják sokan. Ha mégis részt veszünk benne, azt inkább romboló módon tesszük: panaszkodva, keseregve, lázadozva. A marxista ideológia, amely a politikai hierarchiát az elnyomással kapcsolja egybe, beivódott a nemzeti karakterünkbe, de a passzív-agresszív lelkületnek a korábbi évszázadokban szinte biztosan megágyazott már a török, a Habsburg és a német megszállás is. Mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy Amerikában ez máshogy van. Ott természetes, hogy keresztények közéleti, politikai szerepet vállalnak, részt vesznek a helyi, az állami, vagy a szövetségi politika alakításában, és akár aktivistaként is szolgálják a közt. E tekintetben Charlie Kirk tökéletesen illeszkedik abba a kultúrába.
4) Ne kövessük el azt a hibát, hogy a politikai palettát stabil szintérnek tekintjük, ahol állandó szerepek vannak. Sok keresztény azt tartja a helyes hozzáállásnak, ha egy hívő ember nem foglal állást jobb és baloldal között, hanem ide is oszt egy-egy kritikát, meg oda is, egyik oldal erényeit is méltatja, a másikét is, és leginkább középen van. Lehet olyan helyzet, amikor ez bölcs pozíció. De a politikai térkép nem állandó. Nézzük csak a Demokrata Pártot.
Az amerikai polgárháború után a két nagy párt közül a Demokrata Párt foglalt el rasszista álláspontot, mai keresztény szemmel azt mondanánk, hogy abban az időben vállalhatatlan politikát képviselt. A 20. században a gazdasági világválság idején a New Deal által a szegények és elnyomottak pártja lett – sok hívő keresztény szívesen szavazott rá. Valamikor a 70-as évektől viszont a Demokrata Párt fokozatosan magáévá tette a rassz szerinti diszkrimináció elvét (csak most fordítva: a feketéket részesítve előnyben a fehérekkel szemben), és a szexuális forradalom ideológiáit. A pártot mára újmarxista ideológusok foglalták el és tették nyíltan keresztényellenes eszmék képviselőjévé. A keresztények értelemszerűen a republikánusok felé áramlottak, a szekularisták és ateisták pedig a demokraták felé. A polarizáció alapvetően világnézeti alapú lett.
Azt akarom ezzel mondani, hogy se nem szükségszerű, se nem életszerű, hogy a keresztény pozíció a pártokhoz képest mindig középen legyen. Számunkra a keresztény hit jelöli ki a közepet, nem a pártok. A kereszténység van középen, a pártok meg ott vannak, ahol vannak. A pártok elhelyezkedését nem csupán azonos célokban javasolt eltérő stratégiák jelölik ki, hanem világnézeti meggyőződések is. Ezt könnyebb belátnunk ott, ahol mondjuk van egy keresztény politikai elit, meg egy muzulmán politikai elit, és az egyik egy szabad országot szeretne, keresztény moralitással, a másik pedig a sáríát akarja ráerőltetni a társadalomra. A 30-as évek Németországában is viszonylag egyértelművé váltak a pártok közötti világnézeti különbségek, és így volt a második világháború utáni Magyarországon is.
Sokáig nem volt ilyen világnézeti szakadék a kétpárti Amerikában, ma viszont már egyértelműen világnézetek mentén különbözik egymástól a két nagy párt. És ez a szakadék mára hatalmasra nyílt. Egészen más világképe van annak, aki a női méltóságot az anyaságban látja, mint annak, aki az abortuszhoz való jogot tartja a női egyenjogúság zálogának. Teljesen más világot képzel el az, aki hetvenkét nemben gondolkodik, mint az, aki szerint mindnyájan férfivá vagy nővé lettünk teremtve. A példákat hosszan lehetne sorolni. Ez a világnézeti szakadék ott van ma az amerikai politikai viták mélyén, és csak ezek fényében érthetjük meg, miért támogatta Charlie Kirk Donald Trump kampányát Kamala Harrisével szemben. Ez neki világnézeti kérdés volt egy világnézetek mentén polarizált Amerikában.
5) Végül: vigyáznunk kell a keresztény testvéri egységre, de törekednünk kell a politikai indulataink megszentelésére is. A politikai nézeteink különbözősége ellenére Krisztus köt bennünket össze egymással, ugyanakkor az is elengedhetetlen, hogy növekedjünk a keresztény hitünkben. A politikai nézeteinket Krisztus uralma alá kell helyezzük, az indulatainknak is meg kell szentelődniük. A tanítványság szükséges feltétele, hogy a politikai érzületeinket is Krisztus és a Szentírás világképe formálja. Ha ez nem történik meg, zárványokká válnak a lelkünkben, és előbb vagy utóbb szétmállasztják a keresztény hitünk alapjait. Ennek számos szomorú példáját látom a magyar keresztény világban is. Csak hogy egy példát említsek: a piros lámpának azonnal mindenkiben ki kellett volna gyulladnia, amikor ezen a nyáron még keresztények is kimentek a Pride-zászló alatt masírozni. A politikai harag egyszerűen nem veheti rá Isten egyetlen gyermekét sem, hogy egy diabolikus eszme zászlajával azonosuljon. És nem, Trump minden hibája, bűne és bumfordisága ellenére sem képvisel ilyen eszmét. Ezekben a kérdésekben Charlie Kirk nagyon tisztán látott. Ez azt jelenti, hogy minden kereszténynek Trumpot kellett volna támogatnia? Nem, nem erre gondolok. Egyszerűen csak engedjük, hogy Krisztus formálja a politikai világképünket is, ne pedig a média buborékai.
És a legfontosabb: mielőtt a politikai kultúrát akarnánk megváltoztatni, a saját szívünkkel van dolgunk. Valójában ott dől el, hogy végül jó helyen leszünk-e az egyházban és a társadalomban. A saját szívünkkel kell kezdenünk a változtatást, nekem például most a haragommal kell csinálnom valamit. Másnak végre időt kell töltenie a családjával, ahogy Charlie Kirk egyik utolsó videójában hangsúlyozta. Van, akinek végre szembe kell néznie a tekintély elleni lázadásával, az apasebeivel, a mindenre rátelepedő keserűségével. Mert a dédelgetett keserűség lassan ölő méreg. A harag is végül öl. Az indulataink megszentelődése itt és most kezdődik a szívünkben. Az egység is könnyebb lesz utána.
„…19Tanuljátok meg, szeretett testvéreim: mindenki készségesen hallgassa meg a másikat, és jól gondolja meg, mit beszél, s emellett ne legyen hirtelen haragú, 20mert az ember haragjából származó tettek nem szolgálják Isten céljait” Jakab 1.19-20
Ádám, bocsáss meg Te is neki, mert nem tudja, mit cselekedett!
Ne Charlie-t, magunkat sirassuk mi, Jeruzsálem férfiai!
Kedves Ádám,
Köszönöm az irásaidat, régóta olvasom blogodat, hallgatom a podcast-okat és sokat épültem szolgálatod/totok által. Most is rávilágitottál pár dologra, amivel nekem is kezdenem kell valamit Krisztus keresztje alatt.
Ez a mondatod viszont nem egészen tiszta nekem: „Legjobban néhány politikailag erősen motivált keresztény reakciója háborított fel, akik Charlie Kirk halála kapcsán is elkezdtek fideszezni, trumpozni vagy szélsőjobboldalizni. Shame on you.”
Nem értem, miért kéne nekünk hallgatni, amikor olyan nagy az ellenszél, olyan értelemben, hogy sokan könnyen akasztgatnak keresztényekre meggondolatlan jelzőket (fasiszta, bigott, zárt elméjű, stb), amik az esetek 99%-ában csak a hergelésre, porverésre szolgálnak. Nekünk, keresztényeknek, mindig mindent el kell tűrni?
Kifejtenéd kérlek ezt bővebben?
Köszönettel, egy olvasó.
Szerintem fordítva értetted a mondatot, mint ahogy szántam. A még Kirk meggyilkolása kapcsán is szaporodó negatív előjelű, megbélyegző fideszezésre, trumpozásra, szélsőjobboldalizásra utaltam.
Harag – Kirk mondta mindig, pont az abortusz kapcsán, hogy felhozták neki, hogy ha erőszak áldozata volt a nő, akkor oké – ő erre azt mondta, hogy a rosszra rosszal felelni nem a nyugat stílusa, és nem helyes. Mennyivel jobb a rosszra jóval válaszolni – akár Jim Elliot esete is – felesége amit utána tett. Meghallgatva Erika üzenetét, ő tőle is szerintem hasonló várható majd és megtérés, megbocsátás és dicsőség Istennek lesz a végeredmény! Ha türelmesek vagyunk és kivárjuk.
Fabiny Tibor, azért engedtessék meg nekünk, hogy Charlie Kirk-öt is megsirathassuk, ahelyett, hogy megint álszent módon önostorozva merülnénk el a szélsőséges individualizmus énközpontú mocsarába.
Az meg, hogy Tyler Robinson ne tudta volna, hogy mit cselekedett? Hát, a kiszivárgott beszélgetései alapján erre enyhén szólva nem vennék mérget.
Köszönöm Ádám! Nagyon jó ilyen írásokat olvasni.
Hiszem, hogy Charlie Krik földre ontott vérét is meg lehet bocsátani és meg lehet csendesíteni a szív és a lélek fájdalmát. Ezt a bizonyságot láttam a sírva imádkozó amerikai keresztényeken.
De, vajon a „föld” is megteszi még ugyanezt? Eltakarhatja ezt a vért a föld pora? Elnyelheti feledés vagy konszolidáció? Mert hisz tényleg „megállt az idő” és a történelem a társadalom szívébe véste be újabb, megrázóan véres fejezetét.
Vagyis Krik vére velünk marad, mert azt immár – egy messzire kiható dolog – a kollektív tudat, a társadalmi emlékezet hordozza és tartja a felszínen. És ha mi hívők megbocsátunk is, e kiontott vért a földről eltörölni már nem könnyen lehet. E vér tanú lesz a földön, az emberi álnokság tanúja. Isten felindult haragjának vészjósló előjele:
„Mert íme az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!” (Ézs 26:21)
Tehát van olyan helyzet, amikor a „föld” a kiontott vért már nem issza be, hanem a felszínen tartja. És a vér, így bosszúért kiált. Csillapíthatatlan társadalmi indulatokat gerjeszt.
Csia Lajos a Jel 12,15-16 összefüggésben a „föld” szimbólumán, a szervezett társadalmat érti. Azt a társadalmi konszenzuson alapuló rendet, ami képes féken tartani a felkorbácsolt társadalmi indulatokat. Vagyis, szerinte, a társadalmi működés alaptermészete, hogy elnyeli a benne felgyülemlett negatív energiákat. A társadalom a saját fennmaradása érdekében konszolidálja a gyűlölködést, és békére és biztonságra törekszik. A „föld” (vagyis a társadalmi működés) természete, hogy elnyeli a Sátán uszító és gyűlöletkeltő beszédfolyamát. Csia szerint, ez a „föld” segítsége az üldözött egyház számára. (ld. Csia Lajos: Jelenések könyve a mai kor tükrében. Százszorszép kiadó Bp.2001)
De mi van akkor, ha a működő társadalmi rend iránti igény, már nem képes megfékezni a néplélekben felgyűlt népharagot? Mi van, ha a kiontott vér által kiváltott düh nagyobbá lesz, mint a társadalmi rend iránti igény? Szerintem csak annyi, hogy a kígyó szájából kijövő gyűlölködés még sodróbb erejűvé válik.
Félő, hogy Krik halála által ez is megtörténhet. És ha mi hívők a bátorságunkat nem a társadalmban feszülő düh feloldására, a keserű indulatokból való szabadításra, az elvakult szemek és bedugult fülek megnyitására, tehát az evangélium hirdetésére használjuk – mint Charlie Krik -, hanem politikai célú hergelésre, agitálásra, vagy megtorlásra, akkor akaratlanul is, de a sátáni gyűlöletfolyam áradatát tápláljuk, ami végső soron az asszony magvát, vagyis a keresztényeket akarja elsodorni. (Vö. Jel 12,13-17)
Itt írtam egy reflexiót az ügyről, ha érdekel valakit:
https://torvenyteleneszoszto.blog.hu/2025/09/18/gondolatok_charlie_kirk_meggyilkolasarol
Ha néhány dolgot máshogy is súlyoznék (az az érzésem, hogy ha Charlie Kirk egyetemi vitáit hosszabb ideig néznéd, talán Te is megütköznél az őt rasszistának, nőgyűlölőnek vagy hasonlóknak bélyegző véleményeken, és nemcsak radikálisnak tartanád ezeket a véleményeket, de egyenesen rosszindulatúnak és tévesnek), alapvetően respektet érzek az írásod kapcsán! Amit a végén írsz, az pedig lényegében Charlie Kirk ars poeticája volt.
Kedves Ádám,
köszönöm. Igen, nem láttam túl sok megnyilvánulását Kirknek, ez egy első benyomásra alapozott vélemény.
Kiábrándító, hogy kihagyod a fideszezők, trumpozók, szélsőjobbozók mellől a magyarpéterezőket, libsizőket, ellenzékezőket. Ezzel lényegében hiteltelenné is tetted az egész mondandódat.
Kedves Palkó János,
be tudnád linkelni nekem azokat a keresztény kommenteket, cikkeket, posztokat, amelyek Charlie Kirk halálának a jelentőségét azzal próbálták relativizálni, kisebbíteni, tompítani, hogy magyarpétereztek, libsiztek, ellenzékiztek? Én ilyennel nem találkoztam.
Azt hiszem, Charlie Kirk megölése valóban történelmi fordulópont. Nem csak a keresztény-konzervatívoknak, hanem az ateista-baloldali tábornak is le kell belőle vonnia bizonyos következtetéseket. Ezek pedig szerintem a következőek:
1. A politikai erőszak minden formájában elfogadhatatlan. Embereket nem lehet, nem szabad a véleményük hangoztatásáért megölni, vagy akár elhallgattatni és diszkriminálni. Humanista, emancipációs célok nem szentesítenek, nem szentesíthetnek embertele, jogsértő eszközöket – ezt a tanúságot a XX. századi szocialista kísérlet, a bolsevizmus történetéből már igazán le kellene, le kellett volna vonni.
2. Az ilyen tettek nem csak morálisan elfogadhatatlanok, de kontraproduktívak is. A politikai gyilkosság csak az áldozat oldalának ad eszmei fegyvert a kezébe…Sibour párizsi hercegérseket meggyilkolta egy (khm…) „liberális” paptársa, mert az érsek nem engedte, hogy ez a pap a Szeplőtelen Fogantatás akkor kihirdetett dogmáját kritizáló írásokat jelentessen meg. A következmény: egy évre rá Lourdesben megjelent Bernadette Soubirousnak Szűz Mária és azzal kezdte a beszédét: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás…”, aztán csodák történtek ott, aztán beindult a Mária-kultusz egy új hulláma.
3. Nem csak a gyilkosságot kell elítélni, nem csak az erőszakot – hanem félreérthetetlenül le kell szögezni: a baloldal NEM a morális relativizmus alapján áll.Hogyha azt mondjuk az embereknek, hogy a naturalizmus/materializmus/marxizmus morális relativizmust jelent, akkor el fogják utasítani ezt az ideológiát – hiszen – teljes joggal – érzik, hogy a morális relativizmus képtelen és veszedelmes doktrína. Ki kell mondani, hogy van objektív, társadalomtól és történelmi szituáció független erkölcs, amely nem a valláson és nem az Isten által megalapozott „erkölcsi világrenden” alapul, hanem a természettudományos világképen és az emberiség boldogságának, az emberi együttélés rendjének követelményein. Ha a baloldal azt állítja, hogy minden erkölcs csak valamiféle történelmi-társadalmi konstrukció, amelynek az érvényessége csak relatív akkor nem csak egy hazug és veszedelmes tant hirdet, nem csak elriasztja magától az embereket, hanem egyszersmind önnön üzenetét is cáfolja. Ha ugyanis minden morális igazság relatív, akkor az sem abszolút igazság hogy bizonyos embercsoportokat (nőket, feketéket, homoszexuálisokat) nem szabad elnyomni és diszkriminálni. (A naturalista, materialista megalapozottságú morált valamilyen más forrásokból kell megalapozni és nem a marxizmus klasszikusaiból, mert amit erről a marxizmus klasszikusai állítanak, az egyszerűen inkoherens: egyszerre háborognak humanista pátosszal a kapitalizmus – és általában az osztálytársadalmak – embertelenségén, és állítják ugyanakkor – több-kevesebb egyértelműséggel -hogy a proletariátusnak nem kell tiszteletben tartani az erkölcsi és jogi normákat, mert azok csak a burzsoázia illetve a fennálló társadalom – történelmileg relatív – normái.)
4. A baloldalnak nem kell és nem szabad végletes formában felvállalnia a nők, a melegek, a transzszexuálisok, a feketék ügyét – nem szabad fenntartás nélkül a radikális feminista, meleg, fekete emancipációs ideológiákhoz csatlakoznia. A női, fekete, homoszexuális egyenjogúság JOGI értelemben régóta megvan – és senki sem akarja megváltoztatni. Ezeknek a mozgalmaknak a radikálisai azonban – azért, hogy ez a jogi egyenlőség tényleges társadalmi egyenlőség legyen – fel akarják forgatni az emberi társadalom kialakult rendjét, öröklött életformáit, szokásait rítusait és szimbólumait – ami elfogadhatatlan és lehetetlen. Próbálok hozni egy szélsőséges de világos példát. Magyarországon senki sem akarja diszkriminálni az újpogányokat. De abszurdum lenne, ha valaki előállna azzal, hogy mivel Szent István király üldözte a pogányokat, ezért a Szent István körutat kereszteljék át Koppány körútnak – vagy legalábbis nevezzenek el egy ugyanilyen nagy és fontos utcát Koppányról. A radikális wokeista ideológia nem csak elriasztja az embereket a baloldali eszméktől, nem csak képtelenség, hanem ellentétes a marxizmus tudományos tanításával és szellemiségével is. A marxizmus ugyan elítéli a faji, nemi, vagy szexuális orientáció miatti elnyomást – de azt állítja – meggyőződésem szerint helyesen – hogy az ilyen elnyomó viszonyok végső soron csak a gazdasági, a termelésben, az adott társadalom termelési módjában létező elnyomás következményei és kifejeződései, és nem is lehet rajtuk radikálisan változtatni a gazdasági rendszer megváltoztatása nélkül.
5. A baloldalnak nem szabad az Amerika, Izrael és Nyugat-Európa hatalma ellen támadó harmadik világ-beli politikai-eszmei törekvések (mindenekelőtt a mohamedán fundamentalizmus) ügyével sem azonosulnia – ugyanis a jogos antiimperialista törekvések és szempontok mellett ezek a mozgalmak a barbárságot, a Nyugat univerzalista-liberális értékrendje elleni támadást is képviselik. Ebből a szempontból tanúságos az, amit Marx az indiai brit uralomról írt. Kemény szavakkal bélyegezte meg természetesen az angolok indiai uralmának embertelenségét, kizsákmányoló jellegét és képmutatását – de ugyanakkor azt is megírta, hogy az a kultúra, amely ott volt a britek előtt: „a babona ellenállásra képtelen bábjává” tette, „a hagyományos szokások rabszolgájává aljasította”.”Nem szabad megfeledkeznünk arról hogy ezeket a kis közösségeket kaszt-megkülönböztetések és rabszolgaság szennyezték be, hogy az embert a külső körülményeknek vetették alá, ahelyett, hogy a körülmények urává emelték volna, hogy az önmagát fejlesztő társadalmi állapotot soha nem változó természeti rendeltetéssé alakították át és ezzel egy kegyetlen természetimádatot hoztak létre, aely lealacsonyodását közszemlére bocsátja azzal, hogy az ember, a természet ura térdrehullva hódol Hanumán, a majom és Sabbala, a tehén előtt…” (Marx aligha mondhatná mindezt el a mai „marxista”, balos, wokeista egyetemisták előtt…:))) ). A harmadik világ Amerika-ellenes erőinek győzelme, az amerikai világhatalom és civilizáció végleges megsemmisítése NEM a baloldali értékek győzelmét hanem éppen a pusztulását hozná el a világban.
István Prózsa 2025. szeptember 17. szerda-n 17:14 közelében
Fabiny Tibor, azért engedtessék meg nekünk, hogy Charlie Kirk-öt is megsirathassuk, ahelyett, hogy megint álszent módon önostorozva merülnénk el a szélsőséges individualizmus énközpontú mocsarába.
Az meg, hogy Tyler Robinson ne tudta volna, hogy mit cselekedett? Hát, a kiszivárgott beszélgetései alapján erre enyhén szólva nem vennék mérget.
Mg van írva: „34Jézus ekkor így szólt: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” ” Ha a kivégzőiről, a főpapokról és a többiekről, meg a bámész népről így beszél Jézus, akkor logikus, hogy a gyilkos sem tudta, nem látta át tettének messzemenő következményeit.
Lehet, nem ment át, amit mondani igyekszem. Felháborít téged, hogy motivált keresztények fideszezni, trumpozni, szélsőjobbozni kezdenek, de – mivel nem említetted – nem háborít fel a politikailag erősen motivált keresztények például magyarpéterező reakciói.
Kedves Ádám!
Alapvetően egyetértek veled, nagyon jó írás, de egy téren szerintem nagyon mást gondolsz Charlie Kirkhöz képest. Az egyik beszélgetős műsorban azt mondta (egy felvilágosodás / klasszikus liberalizmus korából származó toposszal), ő akár meghalni is kész lenne, hogy marxisták, woke-osok stb. (a Te, és minden bizonnyal az ő (meg talán az én) olvasatomban is diabolikus eszmék vallói) szabadon elmondhassák véleményüket. Már csak ezért sem érti, ők miért akarják megakadályozni, amikor ő szeretne beszél(get)ni az egyetemeken. Tehát (nagyon) nem értett egyet az adott eszmékkel, de (nagyon) rossznak tartotta, ha megpróbálták (volna) elhallgattatni azokat.
Azt írtad, a Pride kapcsán „a piros lámpának azonnal mindenkiben ki kellett volna gyulladnia”. Egész biztos vagy benne, hogy akik valamilyen szintem támogatták, esetleg még ki is mentek, az ott vallottakkal is feltétlenül egyetértenek? Hogy okvetlenül a politikai nézőpontjuk alapján cselekedtek? És nem inkább Kirkkel állnak egy platformon azon a téren, hogy ha valamit el akarnak, a mi esetünkben akár törvényekkel is hallgattatni, az egy alapvető jogunkat sérti? Legyen szó sajtóról, civilekről vagy az LMBTQ-ról. Vagy nem inkább kisebbik rossznak tartják a Pride megtartásának lehetőségét? Persze fel lehet tenni az elméleti kérdést, Kirk mit gondolt (volna) itthon a nyáron, meg mondani, hogy odaát más a helyzet, mint ideát, de szerintem nem mindig fekete-fehér a képlet.
Palkó János, csak a kérdésemet tudnám megismételni.
Kovács János,
a Pride-zászló alatt masírozó keresztényekről beszéltem.
Részben én is. De ez nem feltétlenül egyenlő a homoszexualitás támogatásával.
Palkó János,
a magyar belpolitikai történések jelentősége fényévekkel el van maradva Charlie Kirk meggyilkolása miatt beindult szellemi megújulással. Talán nem korai megújulásról beszélni.
Az viszont itthon is igaz, hogy az ellenkező politikai meggyőződésű emberek között a beszélgetést, az érvek kultúrált ütközéstetését fenn kell tartani. Hidat kell építeni, tisztelve a szembenálló embert aki szintén Isten képmására teremtetett. Ennek volt szép példája Charlie Kirk.
Szerintem fordítva értetted a mondatot, mint ahogy szántam. A még Kirk meggyilkolása kapcsán is szaporodó negatív előjelű, megbélyegző fideszezésre, trumpozásra, szélsőjobboldalizásra utaltam.
ÁÁ így már értem és egyetértek 🙂 !
https://youtu.be/ehhDsQAryfw?si=iPzk0bi8jITG9zBZ
Kedves Ádám!
Válaszod alapján korrigálom magam. Úgy látom, akkor azon is egy platformon állsz Kirkkel, hogy nem jó rossz gondolatok szabad terjesztését elnyomni. És ilyen értelemben tiltakozni a Pride tiltása ellen. (Nem a zászlaja alatt masírozni.)
Pusztítóan károsnak tartom a Pride által fémjelzett ideológiát, és örülök annak, ha akadályokba ütközik a terjedése. Ahogy örülök annak is, ha egy kormányzat valahogy eléri, hogy ne masírozzanak az utcákon Hamasz-zászlók, vörös csillag, vagy horogkeresztes zászlók alatt.
Semmi gond, akkor nem szembeállítva, hanem csak megkérdezve:
miért nem háborítanak fel a politikailag erősen motivált keresztények magyarpéterező reakciói Kirk meggyilkolására?
Még egyszer: én nem találkoztam ilyennel. Ha te igen, be tudnád linkelni?
Kedves Ádám!
Akkor ezen a téren még sem állsz egy platformon Kirkkel.
Charlie Kirk nem azért küzdött, hogy az egyetemeken, oktatási intézményekben, óvodákban akadálymentesen terjeszthessék a genderelméletet. Ellenkezőleg. A Pride célját is inkább ebben látta: „Pride was fundamentally… designed to force not only acceptance… they were trying to force not only acceptance… but forced celebration and forced participation.” Teljes lényével szemben állt ezzel az ideológiával és annak terjesztésével.
Kedves Ádám!
Én egy percig sem arról írtam, hogy támogatta-e az ideológiát, hanem hogy nem tartotta jónak, ha – akár – ezt az ideológiát terjesztőket akadályozzák. Az adott nyilatkozata legalábbis egyértelműen erre utal. Én is látom, mennyire erőszakossá, és az elfogadást csak hírből ismerővé váltak odaát. Bármilyen álarcot vesznek is magukra. (Erre egyébként furcsa mód nem egy hívő, hanem egy CEU-n tanító ismerősöm hívta fel először a figyelmemet. Ő tényleg látta a gerendát a saját oldala szemében. Nálunk, hívőknél ez valahogy hiányzik.)
De az, hogy odaát valami van valahogy, miért jelenti azt, hogy az nálunk is így van? Olyan apróságról nem is beszélve, hogy a tiltással sikerült nem kis reklámot csinálni az egésznek, hiszen még csak különösebb erőfeszítést sem kell tenniük az áldozatszerepbe helyezkedéshez. Ami együttérzést szül. Megnehezítve ezzel nekünk, keresztényeknek a dolgát.
Lehet utálni a Pride-ot, vagy ellenezni, tiltakozni, sőt ellentüntetést szervezni.
Rengeteg formája van szerintem, ha valaki ki akarja fejezni a nemtetszését egy mozgalommal kapcsolatban.
De azért az nagyon durva, hogy a Pride-ot konkrétan a Hamasz terrorszervezethez, a kommunista ideológiához és a nácikhoz hasonlítod.
Igen, lehet utálni a Pride-ot, teljesen oké.
De azért a leggyilkosabb 20. századi ideológiákhoz hasonlítani enyhén szólva óriási arány tévesztés.
Kedves setxwy,
Természetesen a sötét ideológiák és szervezetek különböznek, és nyilván más nagyságrendű károkat okoztak az utóbbi 100 évben.
És nyilván minden keresztény azt kívánja, hogy az LMBT ideológia mögötti gonoszság soha ne tudjon kiteljesedni.
Ugyanakkor Ádám párhuzamára sajnos található már történelmi példa és indok.
Szodoma és Gomorra bukását és pusztulását nem a kommunizmus vagy a nácizmus kiteljesedése okozta.
Ádámnak:
„Trump, Fico és Babis után most ő is célpont lett. Bárki lehet az, aki szuverenista, bevándorlásellenes, a hagyományos családmodell védője, konzervatív, és nem azt ismételgeti, amit a liberális propaganda hallani akar vagy enged” – írta Kocsis Máté, majd rá is tért Magyar Péterre. „Itthon is jobb lenne, ha a forrófejű Magyar Péter és propagandája felhagyna a hergeléssel, az uszítással, a lincshangulat szításával, az erőszak bármely formájának legitimálásával! Előre szóltunk.”
Palkó János,
ezzel az idézettel magam is egyetértek (remélem, valahol te is), de ez nem jó példa. Az idézet nem próbálta Charlie Kirk halálát relativizálni, igazolni, a felelősséget rá hárítani. Éppen ellenkezőleg.
Ádámnak:
Valahol egyet is értek azzal, hogy célpont lehet, aki: szuverenista, bevándorlásellenes, a hagyományos családmodell védője, konzervatív. Sajnos, mivel egy világi ember szavai, ezért kimaradtak még ezek: szabadságpárti, szabadelvű, vendégszerető, más vallás hagyományos családmodelljének védelmezője, muszlim-konzervatív, no és persze: nősülni nem akaró (mint Pál), igazságszerető, szerény életvitelű stb.
Kedves István!
Azért nem hasonlítanám össze Szodoma és Gomorát a jelenlegi világgal.
Mostanában Isten nem szokott városokat kénköves esővel elpusztítani, mert bűnösek az ott lakó emberek. Tényleg volt rengeteg szélsőséges és elfogadhatatlan eset USA-ban és Nyugat-Európában az LMBTQ+, pc és woke ideológia miatt. A verbális erőszaktól, a véleménye miatt kirúgott tanáron át a fizikai erőszakig. Nem kell sorolnom.
Én, aki hiszek a demokráciában és az alapvető emberi és polgári jogokban, teljesen elfogadhatatlannak tartom ezeket a szélsőséges jelenségeket.
Azért, mert imádkozol egy abortuszklinika előtt, nem büntethetnek meg, vagy mert azt mondod, hogy csak két nem van, azért nem rúghatnak ki a munkahelyedről; Charlie Kirk brutális meggyilkolását meg se említem.
De sajnos azt veszem észre, hogy ahogyan a radikális pride aktivista, úgy nagyon sok keresztény (vagy aki ellenzi ezeket a nézeteket) nagyon szelektív érzékenysége van. Csak akkor szólal fel, ha az ő nézeteit, világát éri támadás, vélt vagy valós igazságtalanság. Ha bántalmaznak egy meleg embert szélsőjobbos emberek, akkor rögtön felháborodnak a liberálisok, ha ugyanez történik meg egy pride-ellentüntetővel, akkor az oké, vagy legalábbis nem foglalkoznak vele. Pont ellenkezőleg, sok keresztény (jogosan) van nagyon felháborodva amiatt, ami történt Charlie Kirkkel.
De amikor demokrata szenátorokat öltek meg, sehol nem láttam a felháborodást. Ezt lehet a végtelenségig sorolni. Ez a kettős mérce.
És amikor Magyarországon betiltották a pride-ot a gyermekvédelemre hivatkozva, az addig nagy demokrata keresztények és jobboldali emberek tapsoltak neki.
Ha egy pl. ateista kormány ehhez hasonlót csinált volna bármilyen keresztény rendezvénnyel, ők lettek volna az elsők, akik a szólásszabadság nevében és a gyülekezési jogért tüntettek volna.
Számomra ez mélységesen elszomorító.
El tudom fogadni, ha valaki nem hisz a demokráciában és teokráciát akar, szíve joga hozzá.
De aki akkor demokrata, amikor az ő jogai csorbulnak, de ha számára nem fontos vagy elítélt csoport jogai sérülnek, azt meg támogatja is, az már egészen más.
Lehet, hogy ez nem egy népszerű vélemény főleg Magyarországon, hogy mindenkit megillet a gyülekezési, szólás- és vallásszabadság, de ettől még én ebben hiszek.
„Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.”
Kedves setxwy!
Valóban, szerencsére mostanában nem fordult elő kénköves város pusztítás 🙂
Ugyanakkor Isten valamiért fontosnak tartotta ezt akkor és ott megtenni. Sőt azt is, hogy a történet fennmaradjon és minden generáció számára ismert legyen.
(Több száz évvel később, mikor Izraelben kezdett felemelkedni hasonló probléma, azt már Izraelnek magának kellett megoldania – rengeteg halálos áldozattal járt, és az egyik törzs majdnem kipusztult).
Örülök, hogy szabadság párti vagy.
Bár úgy látom, az egyik oldalon jelenleg sokkal több probléma van, a másik oldalon is vannak szélsőségek.
A minnesotai politikusok meggyilkolását is abszolút elítélem. Szerintem minimum ugyanazt a büntetést kellene kérni ott is, mint Charlie Kirk gyilkosánál.
(Csak zárójelben, az ügy számomra is politikai gyilkosságnak tűnik, de valószínűleg azért nem volt sokkal nagyobb visszhangja, mert bár a gyilkos Trumpista, jobboldali, abortusz ellenes nézeteket vall, nem ezekkel próbálta indokolni tettét, hanem valami egészen bizarr módon, emiatt ez az ügy kissé zavarosabb.
„Az FBI-nak címzett levelében Boelter azt állította, hogy Walz kormányzó utasította őt több tisztviselő, különösen Klobuchar meggyilkolására, hogy Walz indulhasson a szenátusi helyért. A levelet Boelter egy autóban hagyta, amelyet a háza közelében hagyott el, a Hortmanék és a Hoffmanék meggyilkolásáról szóló vallomásával együtt. A levél tartalmát ismerő, a Star Tribune-nak nyilatkozó személyek azt zavarosnak, összefüggéstelennek és összeesküvés-elméletinek írták le.” Translated with DeepL.com)
Folyt.
„Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.”
Ez bennem is többször feljött mostanában.
Ugyanakkor ez az elv sem korlátlan, hiszen egy náci vagy terrorista gyilkos nézeteit nem hiszem, hogy terjeszteni kellene, vagy mindhalálig támogatni a terror szólás szabadságát.
Jézus nem értett egyet azzal, ahogy éltünk, mégis meghalt értünk. De nem azért halt meg, hogy a végtelenségig hirdethessük és élhessük a bűnt, hanem hogy ki tudjunk jönni a bűn és a gonosz rendszerek, ideológiák fogságából.
Míg a nácizmus vagy a terrorizmus elítélése kapcsán jó esetben könnyű egyetértésre jutni, az LMBT már nehezebb kérdés.
A Biblia alapján az LMBT súlyos probléma.
Magát a teremtés rendjét, az emberi élet alapjait tagadja azzal, hogy a nemi identitás szabadon megválasztható, független a fizikai/biológiai adottságoktól,
illetve a férfi-nő kapcsolattal teljesen egyenértékűnek tekinti a különböző alternatívákat.
A törvény, a tíz parancsolat a teremtés után jóval később adatott. Én egyet értek azokkal a keresztényekkel, akik szerint az LMBT magának az emberi létnek az alapjait támadja, ezért ez az egyik leggonoszabb és legsúlyosabb téveszme.
(És látok összefüggést Szodoma és Gomorra bukása kapcsán, vagyis ahol egy ilyen vagy hasonló eszme kiteljesedik, az sajnos az erőszak elszabadulásával járhat.
Ezért óva intő a megjelenő transz erőszak, vagy az LMBT-t szintén magába integráló woke erőszakhullámai, bár nyilván ez több forrásból is táplálkozik.
A sötét eszmék mögött gyakran természetfeletti gonoszság áll.
A legsötétebb természetfeletti lényt pedig a Biblia leplezi le, mint aki gyűlöli az igazságot, aki a hazugság atyja és ember gyilkos a kezdettől fogva.
Amikor egy gonosz eszme egyre inkább kiteljesedik, ezek az ismérvek sajnos szintén megjelennek és kiteljesednek.)
Ezért nem akarok naiv lenni, vagy a szabadsághoz való jog mentén küzdeni az LMBT szabadságáért.
Különösen, hogy az utóbbi időben abszolút nyilvánvaló lett, hogy az LMBT már a legkisebb gyerekkortól ’indoktrinálna’, beoltaná ezt az eszmét.
Plusz az is abszolút nyilvánvaló, hogy teljesen elutasítja az alapvető keresztény értelmezést és harcol ellene, próbálja korlátozni, tiltani, vagy átértelmezni – lásd woke/LMBT barát Biblia átértelmezések.
(Még akkor is, ha ezzel egy átlag Fidesz ellenes tüntető, vagy szimplán szolidáris, szabadság párti Pride tüntető nincs is okvetlenül teljesen tisztában.)
Ugyanakkor nyilván ellenzem azt, hogy ma teokrácia legyen (majd miután Jézus visszajön :).
Az Istenhez való fordulásnak és kapcsolatnak önkéntesnek kell lennie, ezt nem szabad és nem is lehet emberekre kényszeríteni.
Arra azonban törekedni kellene, hogy ebben a tökéletlen világban is azért egy minél normálisabb, a valóságnak minél inkább megfelelő konszenzusra, közös értékrendre épüljön az állam és a mindenkori kormányzati hatalom. Ahol nyilván jelen kell, hogy legyen a másként gondolkodók elfogadása, az alapvető emberi szabadság, a szólás, vélemény és lelkiismeret szabadsága, amely akár a rosszat is elfogadja és védi bizonyos korlátok között.
Óriási téma. Ádám blogja rendszeresen foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, határokkal, trendekkel keresztény szempontból.
Annyira bonyolult, összetett világban élünk, hogy erre a folyamatos gondolkodásra, párbeszédre, plusz akár finom hangolásra vagy bizonyos változtatásokra folyamatosan szükség lehet.
(+ az ilyen fórumokra, hála Ádámnak 🙂