Nem vicc: olvassatok Kálvintól kommentárokat!
Most fejeztem be egy újabb Kálvin-kommentárt a református egyház által kiadott sorozatból. Mivel a gyülekezetemben a Timóteushoz írt második levélről tartok igehirdetéseket (most vasárnap lesz az utolsó), elolvastam a levélről Kálvin gondolatait is. Meg kell mondjam, újból és újból lenyűgöz ennek az embernek a világos, tiszta gondolkodása. Természetesen nem mindenben értek egyet vele, és azt sem akarom állítani, hogy mindig és minden tekintetben példa lenne a számomra. Nem titkolom ugyanakkor, hogy csodálom Kálvin Isten igéje iránti tiszteletét. Valami ilyesmit nevezek én evangéliumi...
Kiszakadni vagy bent maradni?
Szoktam olvasgatni a református Kevin DeYoung blogját, és pár hete találtam nála egy érdekes bejegyzést, melyet gondoltam, megosztok itt a Divinity-n, hátha valakinek hasznos lesz. DeYoung Martyn Lloyd-Jones 1947-es előadását szedte elő a felejtés homályából (ő is kedveli a velszi prédikátort). Az előadás az evangéliumi keresztények helyzetéről szólt. A brit evangéliumi keresztények jelentős része olyan felekezetekben élte a hitét (és éli ma is), melyek a névleges vallásosságtól és a liberális teológia romboló hatásától szenvedtek. A „Doctor”-t arra kérték, hogy a kiszakadás illetve a...
A szigorú konfesszionalizmus veszélye
Önmagamat időnként kálvinistaként szoktam definiálni, jelezve, hogy egy bizonyos konfesszió mentén értelmezem a keresztény hitemet. Nagyjából úgy gondolkodom a Biblia tanításáról, ahogy azt a kálvinista hitvallások (II. Helvét hitvallás, Heidelbergi káté, Westminsteri hitvallás, Belga hitvallás, La Rochelle-i hitvallás, Skót hitvallás, Ír hitvallás, Londoni Baptista hitvallás, Dordrechti kánonok stb.) összefoglalják. Nem mindegyikkel értek egyet minden kérdésben, hiszen ezek a hitvallások maguk is különböznek megfogalmazásaikban, arányaikban, és egy-egy konkrét kérdés értelmezésében,...
Vágyakozom, tehát vagyok!
November 17-én és 18-án a József utcai baptista gyülekezet Láss, ne csak nézz! evangélizációs programján veszek részt meghívott előadóként. Gondoltam, én is csinálok itt a Divinity-n egy kis reklámot a rendezvénynek. Az előadások témája a vágyakozás lesz. A program ismertetőjét itt, az előadások témáját pedig itt lehet megnézni. Veszprémi érdeklődőknek mondom: decemberben kis változtatással – és egy további résszel megtoldva – hasonló témák lesznek a gyülekezetünk istentiszteletein is, szintén evangélizációs céllal. A cím (Vágyok, tehát vagyok?!) a jubisok kreativitását tükrözi, azonnal...
Kálvin: az egyházatyák velünk vannak!
Katolikus hitre tért protestánsok bizonyságtételeiben visszatérő motívum az egyházatyák szerepe. Többször olvastam már ilyesmit: „Békésen éltem protestáns hétköznapjaimat, de egy nap a kezembe kerültek az egyházatyák írásai, és minden megváltozott. Úgy éreztem, hogy az atyák gondolatai inkább a katolicizmust igazolják. Elindultam ezen a szálon, és végül Rómában találtam magam.” Különösnek tartom ezeket a bizonyságtételeket. Elsősorban nem azért, mert a protestánsok sohasem tagadták, hogy már a korai egyházban megjelentek azok a csírák, amelyekből később kialakult a római katolicizmus (a...
Ismerjük a tant, melyen „az Egyház áll vagy bukik”?
A reformátorok megigazulástana nem bonyolult, néhány magyarázó megjegyzés azonban jól jöhet, ha szeretnénk helyesen érteni, amit tanítottak. Ebben a bejegyzésben arra teszek kísérletet, hogy könnyen megragadható és emlékezetbe véshető kulcsfogalmak segítségével világítsam meg a tételt, melyen Luther szerint „az Egyház áll vagy bukik”. Hogy valóban ezen a tanon áll vagy bukik-e az Egyház, arról persze lehet vitatkozni, ahogy arról is, hogy a tannak elégséges exegetikai alapjai vannak-e (szerintem igen). Erről talán majd máskor többet is írok. Most egyelőre azt értsük meg, hogy egyáltalán mi a...
Apostoli atyák a hit általi megigazulásról
A Biblia tekintélyének helyreállítása mellett a reformátorok egyik legfontosabb tanítása az volt, hogy a bűnös ember hit által igazul meg, nem cselekedetekből, nem is fokozatos megszentelődés által, hanem Krisztus neki tulajdonított igazságáért. A megigazulás tehát különbözik a megszentelődéstől. Aki Krisztusba veti a hitét, az mint egy kabátot magára veszi Krisztus igazságát, ahogy Krisztus is magára vette az ő bűneit. Csere történik: a mi bűneink átkát Krisztus kapta, Krisztus igazságának áldását pedig mi kapjuk. Ez extra nos (rajtunk kívüli) igazság, tehát nem belénk oltják, hanem nekünk...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK