„Mert a szegények nem fogynak el a földről; ezért megparancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő elesett és szegény testvéredhez.” (5Móz 15,11)
Egy átok alá vetett teremtés részeiként magunk is sok rossz döntést hozunk, ezért elkerülhetetlen, hogy legyenek köztünk szegények. Egyeseket kihasználtak, megkárosítottak, mások saját hibájukból lettek azok, és olyanok is lesznek köztünk, akik szerencsétlenségek, tragédiák miatt váltak földönfutókká. A Szentírás nem utópiákban gondolkodik, hanem reálisan látja a megváltásra, újjáteremtésre váró világot.
Mivel ez a helyzet, Isten azt parancsolja, hogy „légy bőkezű”! Pátoáh tiftáh et jádechá (פָּתֹחַ תִּפְתַּח אֶת־יָדְךָ)! Megnyitván nyisd meg a kezedet! Szabadon nyisd meg a kezedet, ne szűkmarkúan mérj a szegénynek, hanem bőségesen! „Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az ÚR minden munkádat és minden vállalkozásodat.” (10) A szegények mindig veletek lesznek, ezért legyen nyitva a kezetek, hogy bőven adjatok!
Jézus egy olyan esemény kapcsán utal vissza a mondatra, amelynek a középpontjában szintén a bőkezű pazarlás áll. Mária egy font drága nárdusolajat önt Jézus lábára, mire Júdás felszisszen: „Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?” (Jn 12,5) Észszerű bírálat, nem? Jézus azonban a szegények miatt sem hajlandó lemondani a bőkezűség szépségéről. „A szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.” (Jn 12,8) Mária tette gyönyörű volt, mert megnyitotta a kezét, hogy az ÚRnak adja féltett kincsét. A szegények felé is pontosan ennek az indulatnak kell megnyilvánulnia!
A szegények iránti gondoskodás nem lehet rideg számítás, mert az ilyen racionalitás éppen azt öli meg, amiben Isten gyönyörködik. A bőkezűséget. „Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban, amelyet neked ad majd Istened, az ÚR, ne légy keményszívű és szűkmarkú az elszegényedett testvéreddel szemben, hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, és amiben szükséget szenved.” (7-8)
Amivel Isten szemben áll, az a szűkmarkúság. A szegényekre hivatkozva sem lehetünk szűkmarkúak. Amit Isten tőlünk kér, az a megnyitván nyitott kéz. A többi az ő dolga.
„Urunk, ne haragudj ránk a szűkmarkúságunk miatt, hanem taníts meg bennünket arra, hogy örömmel adjunk a szegényeknek! Tégy bennünket tágkeblű, nyitott kezű emberekké!”
Idézet a poszt 4. bekezdéséből:
„…. „Ha valaki elszegényedik testvéreid közül …..””
Úgy gondolom, ennek újszövetségi megfelelője a Galata 6:10 verse:
„Ezért, amíg időnk van, tegyük azt, ami mindenkinek jó, különösen azokkal, akik a hit családjából származnak.”
” Ἄρα οὖν ὡς καιρὸν ἔχομεν, ἐργαζώμεθα τὸ ἀγαθὸν πρὸς πάντας, μάλιστα δὲ πρὸς τοὺς οἰκείους τῆς πίστεως.”
ami útmutató számomra, és ahogy a versben olvasom, a Lélek vezethet a világ szegényei felé is (Róma 8:14).
Köszönöm.