Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
„Oszd be a lévitákat Áron és fiai mellé, mert egészen az én tulajdonaim ők Izráel fiai között.” (4Móz 3,9)
Szeretnénk egészen az ÚR tulajdonaivá válni? A lévitákról Isten mondja: „egészen az én tulajdonaim ők Izráel fiai között”. A héber szövegben ez úgy van, hogy „átadottak, átadottak” (נְתוּנִ֙ם נְתוּנִ֥ם). Az ismétlés a hangsúlyt jelöli: teljesen, egészen átadottak. A léviták egészen az ÚR tulajdonába kerültek. Egészen az övéi.
„Izráel fiai mindnyájan a maguk hadijelvénye körül táborozzanak, nagycsaládjaik jelvényeivel ellátva, a kijelentés sátrától távolabbra, körös-körül táborozzanak.” (4Móz 2,2)
Egy Kr. e. 13. századi egyiptomi ábrázoláson azt látjuk, ahogy II. Rámszesz fáraó sátrát (amely egy hosszabb külső és egy rövidebb belső helyiségből áll) egyiptomi seregek veszik körül, teljes védelmet biztosítva a királynak. Hasonló történik Izráel táborában is, csak ott középen nem egy földi uralkodó sátra áll, hanem a királyok Királyának lakóhelye.
„Így beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában, a kijelentés sátrában a második év második hónapjának elsején azután, hogy kijöttek Egyiptomból…” (4Móz 1,1)
A Héber Biblia, amelynek szövege alapján írom ezeket a reggeli jegyzeteket, B’midbárnak nevezi Mózes negyedik könyvét. Ez abból a szokásból ered, hogy a Tóra könyveit az elején lévő szavakkal jelölik. Így lett Mózes első könyve B’resít, második könyve Semót (vagy V’élle Semót), harmadik könyve Vájjikrá, negyedik könyve B’midbár, ötödik könyve pedig D’várim (vagy Élle D’várim). A negyedik könyv annyiban kakukktojás, hogy nem az első szó (vagy az első szavak), hanem csak az első mondat ötödik szava (בְּמִדְבַּ֥ר) („pusztában”) kölcsönzi a héber nevet, ez azonban még inkább ráirányítja a figyelmet a puszta jelentőségére. A történet a pusztában játszódik.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK