Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
„Ne állíts szent oszlopot se, mert azt gyűlöli Istened, az ÚR!” (5Móz 16,22)
Hogyhogy gyűlöli? Nem azt olvassuk újra és újra a Szentírásban, hogy Isten a szeretet? Hogy örökkévaló szeretettel szeretett és örökké tart szeretete? Hogy azért választott magának, mert szeretett? Hogy a szeretete soha el nem fogy? Hogyan gyűlölhetne az, aki szeret, sőt, maga a szeretet?
„Így tanuld meg félni Istenedet, az URat mindenkor!” (5Móz 14,23b)
Az istenfélelem nem egyszerűen egy érzés. Tanulni lehet. Amikor az ember csecsemő a hitben, kevesebbet tud az istenfélelemről, mint amikor felnövekszik és érettségre jut, hiszen az érett hívő az istenfélelmet bizonyos értelemben megtanulta. De vajon mire utal itt az, hogy „így” tanuld meg? A l’máán tilmád (לְמַ֣עַן תִּלְמַ֗ד) pontosabb fordítása az lenne, hogy „azért, hogy megtanuld”, de a lényegen ez nem változtat. Van egy cselekvéssor, amit ha Izráel népe elvégez, megtanulja félni az URat. Mi ez a cselekvéssor ebben a kontextusban?
„Ehetsz lakóhelyeden, amennyit csak kívánsz.” (5Móz 12,21b)
Amikor egy zsidóra gondolunk, aki megtartja az ószövetségi étkezési törvényeket (pláne azok rabbinikus kiterjesztéseit), elsőre könnyen a szigorú tiltások jutnak eszünkbe. Ahogy Pál idézi: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” (Kol 2,21) Isten szándéka azonban még a mózesi szövetség alatt sem az volt, hogy népe finnyásan, aszkéta önmegtartóztatással viszonyuljon az ételekhez. Éppen ellenkezőleg: övéi örvendezve egyenek és élvezzék azt, ami a tényárjukra kerül!
„Ti már ismeritek, nem úgy mint fiaitok, akik nem ismerik, mert nem látták Isteneteknek, az ÚRnak a fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját…” (5Móz 11,2) Van annak határozott előnye, meg felelőssége is, ha valaki régóta él. Látott dolgokat és volt ideje gondolkodni is rajtuk. Mózes az idősebb generációhoz fordulva mondja: „Ti már ismeritek, nem úgy mint fiaitok…” Vídátem há-jóm (וִֽידַעְתֶּם֘ הַיּוֹם): ismeritek, tudjátok, van ismeretetek, tudásotok, tapasztalatotok. Mózes korában az idősek látták Isten fenyítését, nagyságát, erős kezét, kinyújtott karját. Látták, „hogy mit...
„Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni.” (5Móz 10,17)
A fenti mondatot ez előzi meg: „Íme, az ÚRé, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő. Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az ÚR, őket szerette, és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is. Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé kemény nyakúak!” (14-16)
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK