Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

kommunizmus

Richard Wurmbrand: Marx és Sátán

A Tűzfal podcast harmincötödik részében Richard Wurmbrand Marx és Sátán c. könyvéről beszélgetünk. Wurmbrand szerint Karl Marx és a marxizmus szoros kapcsolatba hozható a sátánizmussal. „Még a világi gondolkodásúak is megborzonganának, ha bebizonyosodna, hogy a marxizmus kezdeményezői és képviselői titokban sátánimádók voltak…” – írja. Igen, mi is megborzongtunk Wurmbrand meghökkentő felvetésétől, és ebben az epizódban azt beszéljük át, hogy vannak-e erre hihető bizonyítékok.

bővebben

A gyúanyag megvan, de könyörgöm, ne gyújtsuk meg!

Van egy szempont, amit Izráel háborúja kapcsán időszerű megemlíteni, noha azon is túlmutat. A gázai palesztinokat képviselő Hamász nyílt célja, hogy elpusztítsa Izráelt, de addig is, amíg ez nem valósult meg, a lehető legtöbb zsidót semmisítsen meg. Fő érvük, hogy elnyomják őket, legfőbb motivációjuk pedig a hit, hogy a Kalifátus megvalósulásának útjába egy állam és annak népe, vallása áll. Ez az indulat ismerős lehet a nyolcvan évvel ezelőtti soá történéseiből, ami itt fontos párhuzam, de most nem arra, hanem a másik totalitárius kísérlet tanulságaira akarok kitérni. A marxizmusra és a marginalizált tömegek indulatainak felkorbácsolására, ami itt szintén valódi, nem is rejtett kapcsolat. Egyáltalán nem véletlen, hogy a nyugati világ újbaloldali elitje, vagy annak egy jelentős része, a palesztinok mellett bont zászlót, a BLM-mozgalomtól egyes LMBTQ-szervezetekig mellettük tüntetnek, amerikai elit egyetemek a palesztinokat támogató nyilatkozatokat adnak ki, progresszív politikai donorok őket segítik pénzzel. A célok ugyanis amennyire eltérőek, annyira hasonlóak is: minden eltörlése, ami a „társadalmi igazságosság” megvalósulását akadályozza, legyen az nemzet, állam, osztály, kultúra, család vagy vallás.

bővebben

Mit kaptam Richard Wurmbrandtól?

Idei életrajzi előadásom témája Richard Wurmbrand volt. A romániai lelkipásztor tizennégy évet volt börtönben a hitéért, három évet egy földalatti magánzárkában, ahol soha nem látta a napot, viszont őrei rendszeresen verték és kínozták. Wurmbrand szenvedélyesen szerette Jézust, szerette a kommunistákat, szerette a megszálló orosz katonákat, és azoknak is Krisztust hirdette, akik gyűlölték őt. Ő írta azonban ezt is évekkel kiszabadulása után: „Jobban szenvedek Nyugaton, mint ahogy valaha is szenvedtem a börtönben, mert a saját szemeimmel látom, hogy a nyugati kultúra haldoklik. (…) A Nyugat… alszik. Azonban van egy erő, amely nem alszik: a kommunizmusé. Míg a Keleten a kommunisták kiábrándultak és elvesztették az illúziókat, Nyugaton a kommunizmus veszélyes maradt. Mert Nyugaton egyszerűen nem akarják tudomásul venni a sok rettenetes hírt a kommunista országokban végbemenő rémtettekről, nyomorúságokról és embertelen üldöztetésekről. Fáradhatatlan buzgalommal terjesztik ’üdvözítő tanukat’ mindenfelé, a felsőbb osztályok szalonjaiban, az értelmiségek klubjaiban, egyetemeken és főiskolákon, nyomornegyedekben és templomokban. Mi, keresztyének gyakran csak fél szívvel vagyunk a teljes igazság oldalán. Ők viszont teljes szívvel a hazugság oldalán állnak.” (Megkínozva Krisztusért, 92-93)

bővebben

Istenfélelem és gonoszság

Sokak szerint az istenfélelem a gonoszság egyik fő forrása, mert úgy gondolják, hogy az istenfélelemnek nevezett attitűd végső soron az elnyomó hatalmi struktúrák fenntartását szolgálja. Akik az istenfélelem alapján élnek, akár a legocsmányabb bűnöket is képesek eltakarni vele. Jól ábrázolja ezt A szolgálólány meséje (The Handmaid’s Tale) c. Hulu sorozat, melynek disztópikus világában Isten nevében tartanak fenn egy rettenetes zsarnokságot, ahol az egyik legkibírhatatlanabb kellék a gonoszságot elfedő kegyes nyelvezet. Ez nem csak képzelt világokban lehet így. Richard Dawkins és Christopher Hitchens vehemens valláskritikáikban a vallásokat tették felelőssé a világban lévő konfliktusokért, háborúkért, erőszakért és elnyomásért, hiszen aki féli Istent, az maga is félelmet terjeszt, és jó eséllyel félelemben tart másokat.

bővebben

Marx és Sátán

Döbbenetes könyvet fejeztem be. A szerző Richard Wurmbrand romániai lelkész, aki tizennégy évet töltött kommunista börtönökben. Wurmbrandot Visky András erdélyi drámaírón keresztül szerettem meg. A Fogoly vagyok c. könyvecskében édesapja Wurmbrandról szóló visszaemlékezéseit szabdalta kiváló dramaturgiai érzékkel rövid történetfoszlányokra. Ezekből ismertem meg „Richárd rabbi” szárnyaló szellemét. Az én példányomba András a konyhaasztalukon tréfás üzenetet firkantott, utalva egy beszélgetésünkre: „Ádám! Ez itt egy fölfelé pörgető mókuskerék! Szeretettel, öleléssel: András. 2003. június 12.” Azóta végigolvastam Wurmbrand több könyvét, a Beszédek a magánzárkában-t másodszor is, a Mélységben járattad őket c. életrajzi regényét pedig a feleségemmel olvassuk éppen újra. Régi ismerősként köszöntöm a történeteit. Valóban fölfelé pörgettek. Egy viszont eddig kimaradt: a Marx és Sátán (Stephanus, 1997). Ez az a könyv, ami újdonságként robbant most a lelkembe.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK