Timóteus jelentőségét a korai egyházban talán semmi nem mutatja jobban, mint az, hogy Pál apostol öt (!) levelét is vele közösen írta (2Kor, Fil, Kol, 1-2Thessz). Az apostol nemcsak tanítványaként és lelki gyermekeként tekintett rá, hanem szoros munkatársaként is. Pál utolsó levele is Timóteusnak szól. Arra kéri benne a félénk evangélistát, hogy vigyázzon az evangélium drága kincsére, legyen barátságos mindenkihez, de ne ijedjen meg az ellenfelektől, és ha kell, Krisztus jó katonájaként vállalja az igazságért a szenvedést is. Úgy tűnik, az apostol parancsa végigkísérte Timóteus szolgálatát egészen a halála napjáig. Különös mártírhaláláról egyetlen forrásból tudunk, az is több változatban maradt fenn, de amit valószínűsíthetünk a halál körülményeiről, az a mi kulturális klímánkban különösen megdöbbentő és felkavaró. Szikszai György így foglalja össze a fennmaradt emlékeket:
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Pride
A hittől való elszakadás
Ez egy rövid, határozott poszt lesz, utána viszont szeretnék egy időre eltávolodni a közéletet uraló LMBTQ-témától. Szombaton Magyarországon is láthatóvá tette magát a – nálunk még parányi, nyugaton már mindenre rákenődött – szivárványos „kereszténység”. Egy ismert lelkész üdvözletét és áldását küldte a Pride résztvevőinek. Egy ismert politikus magát váratlanul kereszténynek nevezve szólalt fel a Pride-on, és azt mondta: éppen keresztény hite miatt teszi ezt. A homoszexualitást, transzneműséget és más szexuális céltévesztettségeket ünneplő Pride így lett keresztény esemény is. Tőlünk nyugatra ez már általános, nálunk egy nagyon rossz folyamat kezdete.
Megszégyenítő Pride
Még egy poszt erejéig a Pride témájánál és Balavány Gyuri cikkénél maradok, mert egy fontos gondolatot szeretnék megfogalmazni a Pride és a szégyen kapcsolatáról. A szégyenérzet az egyik kulcsa a jelenség megértésének, és annak, miért rendkívül káros az, ha a homoszexuális vágyakkal élőket azonosítjuk a vágyaikkal. A szégyen abban különbözik a bűntudattól, hogy a szégyen esetében a jellemhibánkat a személyiségünk részének gondoljuk, ahelyett hogy azt éppen a személyiségünket romboló, attól valahogy idegen erőnek tartanánk. A szégyent azért nehéz feloldani, mert az teljes egészében rólunk...
A Pride margójára – vendégposzt Hamar Dávidtól
(Hamar Dávid barátom, az Agóra Corvin gyülekezet lelkésze, pár napja a Pride kapcsán küldte nekem az alábbi írását. Változtatás nélkül közlöm.) Talán többen is láttátok azt a képet, amin egy kifeszített, fekete molinó hirdeti az idei Pride felvonulóinak, hogy „Bűn nem lehet büszkeség tárgya“. Összeszorult a szívem, ugyanis a szöveg mellett ott volt egy hatalmas kereszt is. Azt éreztem, itt most megcsúfolják Krisztust és meggyalázzák a művét és a keresztény hit üzenetét. Olyan volt, mintha az Iszlám Állam fekete alapon fehér feliratos zászlójának keresztény változatát látnám. Arra gondoltam,...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK