Úgy másfél évtizeddel ezelőtt itt, a Divinity-n aggódtam amiatt, hogy az írógépekhez és a bakelit lemezekhez hasonlóan eltűnhetnek a nyomtatott könyvek is az életünkből. Akkoriban ezt írtam:
„Nem vagyok a technológia megszállottja, de nem vagyok a technológiai fejlődés ellen sem, ha annak van értelme. A nyomtatott könyvek eltűnését viszont egyelőre csakis veszteségnek élném meg, kifejezetten gyászolnám a sok évszázada bevált technológia halálát. Az ok egyszerű: szeretem a papírra nyomtatott könyveket. Szeretem a papír rugalmasságát és a könyv szagát. Az e-booknak nincsen szaga, és olyan merev, mint egy kőtábla. Szeretem, hogy a könyvet lapozni lehet – na nem egy gombra vagy nyílra kattintva, hanem kézzel, az ujjaimmal. A papírkönyvből melegség árad, az e-book fém és műanyag. Az e-book számomra drótanya, a papírkönyv a szőranya. Az e-book ráadásul képernyőt feszít közém és a szöveg közé, az olvasás így olyan, mintha egy rabot látogatnék meg, akivel csak ablaküvegen át beszélhetek. Az e-book börtönbe zárja a szöveget, melynek őreiben egyáltalán nem bízom. (Volt más is, akinek elvesztek már digitálisan tárolt adatai?) Az e-book számomra virtuális valóság. A nyomtatott könyv a valóság. Az a valóság, ami a polcomon van, nem az, ami áramköröktől és mikrovezetékektől függ.”
A reményemet abba a vékony szalmaszálba vetettem, hogy a papirusz tekercseket felváltó kódex forma ismert előnyei ma is a papírlapok mellett szólnak (az e-book üvegkalitkájával szemben). Nos, nagy örömömre a könyvek egyelőre velünk maradtak, és úgy tűnik, nem is nagyon terveznek eltűnni. A Portugáliában és Spanyolországban bekövetkezett áramszünetek után azon sem csodálkoznék, ha az otthonokat elektromos pusztasággá egyszerűsítő sivár időszak után újra megindulna a magánkönyvtárak építése, hiszen ki tudja, mikor válnak a digitális gyűjtemények egyetlen pillanat alatt az enyészetéi. A sztélék tartósabbnak bizonyultak a nádalapú papiruszoknál, és talán igazuk lesz azoknak, akik azt jósolják, hogy a papíralapú könyvek is túlélik az áramkörökkel működtetett könyvutánzatokat.
Most azonban hadd osszak meg egy rendhagyó verset, amellyel egy rokon lélek örvendeztetett meg az elmúlt napokban. Varró Dániel a 96. Ünnepi Könyvhét szegedi megnyitójára írt költeményében állt ki a könyv jellegű könyvek mellett. Figyelmesen hallgassátok, nem akármilyen védőbeszéd!
Erről van szó.
Egyetértek. Olvasni papíron jobb. Részemről azonban a papír mellett a legnagyobb érv, hogy elérhető. Elektronikusan csak nagyon kevés magyar mű érhető el, nem jogtiszta módon kicsit több, de sokszor borzalmas minőségben. Egy példa: míg az egyházatyák művei angolul (és biztos más világnyelven is) kismillió internetes gyűjteményben ingyen olvashatóak, addig magyarul sehol, vagy egy részük pénzért (https://www.szaktars.hu/szentistvantarsulat/), de nem letölthetően és nem jó minőségben…
Szerintem a kettő simán megfér egymás mellett. Varró Dani nagyon jól és frappánsan elmondta a nyomtatott könyv előnyeit. Korábban én is berzenkedtem, aztán kaptunk egyet karácsonyra. Pozitívan csalódtam benne. Szerintem pihenni és regényeket olvasni egy e-könyv olvasó is megfelelő, de „lapozgatni”, visszakeresni vagy „aláhúzni” már nem annyira. Komolyabb vagy szakkönyveknél számomra kicsit olyan, mint amikor az egyetemen fénymásolva kaptunk szakirodalmat. A célnak többé-kevésbé megfelelt, de nem volt az igazi. Én is azt gondolom, a nyomtatott könyv túl fogja élni.
„Az e-book börtönbe zárja a szöveget, melynek őreiben egyáltalán nem bízom.” Nagyon találó megfogalmazás. És itt nem csak az balesetszerű adatvesztéssel kell számolni, hanem rosszabbal is: A médiapiac az előfizetéses modell felé megy, ahol a digitális könyv valójában nem a miénk, csak hozzáférési jogot kapunk, amíg az előfizetés tart… vagy amíg valamiért úgy döntenek, hogy megvonják a hozzáférést, lehal a szerver, csődbe megy a platform szolgáltató, de legalább leállítja a szolgáltatást. De olyan is volt, hogy utólag, a felhasználó jóváhagyása nélkül szerkesztettek bele digitális könyvbe: nem elírást, hanem a modern politikai érzékenyéghez finomították a szöveget. Vanak, akik elvesztették könyveiket, mert abba az országba, ahová utaztak, nem szólt a licensz szerződés. Közben ezer apró lépéssel koptatják el a vevők könyvbirtokláshoz kapcsolódó elvárásait: Először beszüntetik a biztonsági mentést, utána csak regisztrációval lehet kölcsönadni, ajándékozni (hogy a hagyatékozásról ne is beszéljünk) utána sehogy, stb. Ja és közben minden adatot gyűjtenek, hogy mit mikor hogyan olvasunk. Persze, mindez nem szükségszerű a digitális médium esetében, a fizikai könyv esetében azonban egyenesen lehetetlen.