Három barátommal tizenkét nap alatt körbeutaztunk egy észak-afrikai muzulmán országot. Városról-városra, faluról-falura járva mindenütt a müezzin hangos imára hívó szavára ébredtem. A müezzin a négy égtáj felé hirdeti ki naponta ötször: „Allahu akbar, Allahu akbar, Allahu akbar, Allahu akbar….” A teljes ima magyarul ismétlések nélkül így hangzik: „Allah a legnagyobb. Tanúsítom, hogy nincs más isten, csak Allah. Tanúsítom, hogy Mohamed Allah prófétája. Gyertek imádkozni! Gyertek az üdvösségre! Allah a legnagyobb. Nincs más isten, csak Allah.” Volt, hogy már fél hatkor elkezdett énekelni a müezzin, hogy hatkor hatalmas crescendóban törjön ki az Allahu akbar, mint egy vulkán, amely mindent beterít, ami az útjában áll.
Lenyűgözött az ima ereje, határozottsága, komolysága és mindenütt jelenvalósága. A muszlimok egy pillanatra sem felejthetik el, hogy miben hisznek. A müezzin hangja nem sófár vagy harang, hanem parancsoló emberi szó, amelynek világos, megkerülhetetlen jelentése van. Kihirdeti, hogy Allah a legnagyobb, kihirdeti, hogy Mohamed a prófétája, és hívja a muszlimokat imádkozni. A férfiak előveszik az imaszőnyegüket vagy felveszik az ünnepi dzsalabát és elindulnak a mecset felé. Ereje van ennek a hangnak. És egyben ijesztő is. Ez a hang kérlelhetetlen. Agresszív. Nem ad lehetőséget a bizonytalanságra, hezitálásra, kételkedésre. Parancsol és fenyeget.
Én is minden reggel elővettem a Bibliámat, hogy találkozzak Istennel. Két hangot hallottam: egy erőset és egy csendeset. A müezzin hangját és a Szentlélek hangját. Utóbbi volt az Istené, akit ismerek. Allah idegen volt számomra. Olyan volt, mintha valamelyik keleti palota kényura magasztosult volna isteni rangra, és most onnan parancsolna a szolgahadnak, hogy tegyék a dolgukat. Mennyire más a Biblia Istene! Talán soha nem éreztem olyan fontosnak a kijelentést, hogy Isten szeretet, mint a müezzin imája alatt. Mi is kihirdetjük Isten nevét, de azét az Istenét, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott ki bennünket, annak a nevét, aki nem csak prófétát küldött, hogy megalázkodásra kényszerítsen, hanem maga jött el emberi formában, megalázva magát, hogy meghaljon értünk. Mennyire más ez az Isten!
A muzulmán kultúrának vannak gyönyörű oldalai, de ijesztő az istene. Ha az iszlám mélyére hatolnék, legjobb esetben is Allah könyörületével találkozhatnék, de ő nem a szeretet. Ha a keresztény hit mélyére hatolok, a szeretet Istenével találkozom, aki az életét adta értem. A keresztény hit mélyén Jézus Krisztus és az ő golgotai keresztje áll. A müezzin hangja a kettő közötti szakadékra emlékeztetett. Allah nem a legnagyobb. JHVH a legnagyobb, mert ő a szeretet (1Jn 4,16). Hozzá képest Allah olyan, mint Zordon az Oroszlánkirályban. Trónbitorló, aki erőszakkal és megfélemlítéssel tartja fenn uralmát. Az igazi király hangja nem a müezziné, bármilyen acélos határozottsággal is szólal meg. Jézus Krisztus az Isten valódi képe, aki a megrepedt nádat nem töri el, a pislogó mécsest nem oltja ki. Őbenne áll fenn a mindenség. Ezt a jó hírt kell a muzulmánoknak is meghallaniuk. Ki megy el követségbe hozzájuk?
„…Én is minden reggel elővettem a Bibliámat, hogy találkozzak Istennel…” azaz „Allahhal” – merthogy arabul Istent jelent.
Nem kötekedésből csak azon olvasók részére akik nem tudják.
„Zordon az Oroszlánkirályból.” Köszönöm ezt a hasonlatot, Ádám, széppé tette a reggelemet!
Van egy kérdésem Ádám.
Abban az országban körutazásotok során találkoztatok keresztény közösséggel?
Nem, de egy keresztény misszionáriussal töltöttünk néhány napot. Ő hivatalosan természetesen nem misszionáriusként él ott. A néhány létező kis létszámú keresztény közösséget megfigyelik és a rajtakapott misszionáriusokat kiutasítják az országból. Nagyon óvatosnak kell lenni. Az iszlám elhagyásáért egy 2013-as vallási rendelet szerint halálbüntetés jár, de a gyakorlatban ezt nem hajtják végre, inkább csak börtönbüntetés a következménye, ha kitudódik. Ezzel együtt volt egy-két jó beszélgetésünk muszlimokkal, a keresztény hit és Jézus is szóba került. A legtöbb helyen mi voltunk a keresztény közösség. De most már konkrét arcok és nevek vannak előttem, akikért imádkozom.
Az értékes információkat tartalmazó válaszod Ádám köszönöm.
Ádám,
„A müezzin hangja nem sófár […]” ezt a pici részt érdemes lenne kicsit jobban kifejteni, mert a sófár a mai magyar kultúrában nem túlságosan ismert…
Régóta foglalkoztat a kérdés,hogy kicsoda lehet ez az Allah?
Miféle hatalmasság,fejedelemség lehet aki ekkora embertömegeket ural és irányít.
Újabb két kérdés Ádám:
Szabadon használható ott is a net?
Elérhetők azok a honlapok és videók, amik más országokban?
Ahol van net, ott tapasztalatom szerint igen. De csak néhány oldalra néztem rá. A fiatalabbak lógnak a neten ott is.
Köszönöm a választ.
Bár „Allah” Istent jelent, mégis van olyan ország, ahol Istent nem nevezhetik a keresztények eme néven, mert megtiltották nekik.
„Allah” a zsidó „eloáh” (Isten) rokona, kiejtésbeli -arab- változata.
Feleségemmel mi is bejártunk anno egy hasonló észak-afrikai országot. Mi az egyik komolyan elismert muszlim zarándokhelyet is meglátogattuk. Nagyon érdekes volt, érdekesnek tartottam mind a kulturális, mind a történelmi, mind az etnográfiai oldalát. Sokat adott ebben az értelemben. Mégis igazán mindig Jeruzsálemben éreztem a nagy kontrasztot, kiemelten akkor, mikor a mecsetből vonul vissza a tömeg a szalátul-dzsumaa végén, a Via Dolorosa környékén. Egészen mást sugároztak az arcok, mint ami a vallásos zsidókon látható (és itt most egyáltalán nem a helyi politikai villongásokra, hanem határozottan a hitéletbe ágyazódó érzelmekre gondolok). Ott erősen kibonlik egy kívülálló előtt is számos nem leplezett különbség.
Nem kell türelmetlenkedni. Az iszlám még csak 1400 éves, talán ha átesik majd egy felvilágosodáson és némi szekularizáción, meglesz ott is a türelem és a szeretet… ha visszalapozunk 600 évet, a keresztény egyházban is több parancsoló (hang)erő volt.
JP,
amit írsz, a felszínen igaznak tűnik, de mélyebben vizsgálva nem áll meg. A kereszténység Jézus Krisztusra épül, az iszlám Mohamed példájára és tanításaira. Ezért bár a politikai hatalom kezében a két hitrendszer sokszor ijesztően hasonlóan működött, ha a gyökerekhez nyúlsz vissza, teljesen mást találsz. Az evangéliumi megújulások inkább hasonlítanak Jézusra, aki gyógyított, szeretett, és az életét adta másokért, a radikális (gyökerekhez visszanyúló) iszlám viszont inkább olyan, mint az ISIS és a lefejezős videók, mert Mohamed harcaira hasonlít. A felvilágosodás nem megszelidítette a kereszténységet, hanem tagadta annak lényegét, és ezzel párhuzamosan a politikai hatalom megosztására törekedett (amiben keresztény szemszögből is sok üdvözlendő elem van). A baj mindig az emberrel van, ez a felvilágosodás után is bebizonyosodott. A 20. század két totalitárius rémuralma ugyanis már alapvetően a kereszténységet meghaladó felvilágosodás szellemi terméke volt.
Kedves „vándor”, azt írtad: “…Én is minden reggel elővettem a Bibliámat, hogy találkozzak Istennel…” azaz “Allahhal” – merthogy arabul Istent jelent.”
Az arabban az iláh szó jelent „isten”-t, az Alláh személynév, és nyelvtanilag akként is viselkedik.
A saháda szerint is „nincs isten (lá iláha) csak Allah (ill’Alláh)”.
Az az elmélet, hogy az Allah név az al-iláh (az isten) szó összevonása lenne (azisten), elég valószínűtlen, mert a mekkai politeista panteonban 360 isten volt – hogy lett volna az egyik neve „azisten”?
Ha egyes arab bibliákban az Alláh szó áll, annak vagy a kulturális nyomás az oka, vagy az a történelmi lehetőség, hogy a mekkai politeista pantheonba a szír alláhá-t (Isten-t) vették át a pogány arabok, teremtő Istennek, ami idegen elem a politeista rendszerekben, de a Korán szerint is ez volt számukra a fő szerepe.
A keresztény szír Alláhá iszlamizált arab névváltozata (Allah) a bibliai istenkép tartalmilag is torzult változata. Bár több jellemzője azonos a bibliaival, jelentős eltérések is vannak, egyre Ádám is utalt.
Nem kötekedésből csak azon olvasók részére akik nem tudják. András :o)
Kedves András,
Valóban, Allah megtalálható egy korai arab (mekkai) okiratban, egy pogány női istenség Almilkan mellett – jelentése „A Királynő”. Ez lehet a főisten és a fegfőbb felesége: Al-lah és Al-Milkán.
Ui. Ugyanakkor elgondolkodtatók az Allah nevet használó iszlám előtti keresztény források.Ezért ki lehetne hámozni a következőt:
Mekka városa volt a legfontoabb, ugyanis itt volt a főszentély. A Mekkába tett zarándoklatot a három isteni rabba (úrnő) Al-Lat, Al-Uza (a főisten feleségei) és Manat – a főisten első felesége, a királyné (Al-Milkána), kegyeinek kieszközlésére végezték. Ezek birtokolták a gondviselést, a sorsot és a bőséget. De ezek felett volt egy isten (ilah) is mint a hely ura (rab), aki a kőszentély istene (bayt ilah) és tulajdonosa volt (hubál), és akit a „teremtőnek” véltek. Ennek egyik neve – éspedig a fő neve – volt Allah. Ezért magyarázható a Korán ragaszkodása a „asszociációs imádat” elutasításhoz, valamint az arab keresztyének álláspontja az Allah név használatában. Ebben az értelemben az iszlám a régebbi vallások – nevezetesen a judaizmus és a kereszténység – befolyása alatt alakult ki, a hierarchikus politeizmusról a tiszta monoteizmusra. Hasonló dolog történt a magyar nép esetében is, amikor megtartották az „isten” szót, ami főistent jelent: is (nagy)+ten (isten).
Èn ezen a cikken elmélkedem, vajon helyes-e?
http://www.biblebelievers.org.au/moongod.htm?fbclid=IwAR0gMzw7m6BJ6yV_3lJhHHNtz2-wAJ_w6acwr1BeysM8MwGFq8vJ3bRSEc8
Hu-Bál a holdisten
Az arab politesita panteonban létezett egy holdisten, neve Hu-Bál volt. Történelmi források szerint az arab politeisták és arab monoteisták közötti első komoly összecsapás a Badri csatában volt (624 AD), két évvel a Medinába futásuk után. A Badri csatában mindkét fél saját isteneit hívta: a politeisták Hu-Bál istent és Manat istennőt, a muzulmánok Allah istent. Miután Mohamed monoteista haderője legyőzte a Badr-csatában a politeistákat, a politeista vezér Abu Sufyan ibn Harb, a Quraysh hadsereg vezetője továbbra is kérte Hu-Bált, hogy nyújtson győzelmet a következő csatában, mondván: „Mutasd meg fölényed, Hu-Bál!”. Ez rengeteg költséggel járt, ugyanis sok tevét kellett feláldozni.
Amikor Muhammad 630-ban meghódította Mekkát, eltávolította és megsemmisítette a Hu-Bál szobrát, a többi Kábai 360 képpel együtt, és Allahnak szentelte a szerkezetet.
Ezek szerint Allah és Hu-Bál, nem lehetett egy és ugyanaz, hogy mégis vezető szerepe volt a politeisták között annak köszönhető, hogy a közel keleti mitológiákban a korai főistent egyik fia ledöntötte a királyi trónról és saját magát tette az istenek királyává. A görögök is átvették ezt a mitoszt és magukévá tették: Zeusz, Krónosz fia, megdönti apja hatalmát és átveszi az égi királyság vezetését.
Ha nem szólalna meg a müezzin, vajon ugyanúgy mindenki elindulna imádkozni? Ha nem volna hallható a parancsoló hang, vajon ugyanúgy mindenki engedelmeskedne? Úgy gondolom, hogy a müezzin valamilyen szinten befolyásolja az embereket, ez valamilyen propagandának is tekinthető, hiszen amikor csak megszólal, Allahot népszerűsíti.
A naponta ötszöri Allah-kampány és Allah-imádat után/közben nem is nagyon van idő gondolkodni, elmélkedni. Keresni az egyetlen igaz Istent.
Hogyne, bőséggel lennének, akik mennének. Ne becsüljük le az ember transzecendens iránti vágyát és az egyén opcionális odaszántságát. Ez „igazságfüggetlen”, szerte a világon különböző vallásokban vannak a tömeggel mozgó, vagy a szokásokat követő emberek (épp itthon is, akik a templomi harangszóra mennek ugyanígy, mindennemű valós meggyőződés nélkül) és vannak, akik mély belső igazságtudattal, nem kényszerből teszik ugyanezt. Természetesen a muszlimok között is. Semmilyen vallásban nem szabad lebecsülni le a hit (nem a bibliai hitre gondolok, hanem általában) őszinte erejét. A nagy tömeg persze a szokásból megy, de ez egyáltalán nem különbözik a középkori államvallás – kereszténységtől, vagy épp a mai nemzeti kereszténységtől, ahol ugyan nem a parancs hozza a képmutatást, hanem az érdek. Itt is ugyanúgy van möezzin, csak más a platformja és máshogy szól.
De ettől még nagyon is érzékelhető minden vallásban az igazán az adott hitre odaszántak valódi jelenléte.
Alapjából az iszlám egy téves zsidó elképzelésen alapszik.
Az iszlámot egy téves zsidó elképzelés keltette életre, éltette és élteti, amely sokáig továbbélt bizonyos zsidó-keresztyén körökben. A János 1 fejezetében jól látható, hogy a Jeruzsálemi zsidó értelmiségi elit egy amolyan triumvirátust várt: A Krisztust, Illést és a Prófétát.
19. És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?
20. És megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus.
21. És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És ő felele: Nem.
22. Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől?
23. Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.
24. És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:
25. És megkérdék őt és mondának néki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus (Messiás), sem Illés, sem a próféta?
A „Próféta” alatt a Mózes által bejelentett vezető egyént várták, de tévesen ezt a Messiástól egy különböző egyénnek vélték.
Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!5Mózes 18:15
Abban a tévhitben vannak, hogy ő az igaz Isten, sőt, még Henri Boulad jezsuita, világkaritász alelnök is úgy hallgatta, hogy a Teremtő imádatára szólít fel.
NEM osztom, hogy mindazt jelenti a müezzin hangja, hogy Mohamed a próféta, stb. Boulad csak ennyit gondolt, ennyit értett, mert ezek a szavak, csodálattal: „Allah nagyobb”! Isten nagyobb, mint minden amit itt látunk, élünk. És ez igaz. Hogy naponta többször „összeszedik magukat” nem ok arra, hogy „közben” ne keressék az Egy Istent hiszen igen sokan megtalálták már 🙂
Kedves Szalai András és János!
Írtátok:
SZA: „Az az elmélet, hogy az Allah név az al-iláh (az isten) szó összevonása lenne (azisten), elég valószínűtlen, mert a mekkai politeista panteonban 360 isten volt – hogy lett volna az egyik neve „azisten”?”
J: „Valóban, Allah megtalálható egy korai arab (mekkai) okiratban, egy pogány női istenség Almilkan mellett – jelentése “A Királynő”. Ez lehet a főisten és a fegfőbb felesége: Al-lah és Al-Milkán.”
A fair megközelítés azt kívánja, hogy egyenlő mércével mérjetek.
Jahveh sivatagi viharisten volt eredetileg. A 29. zsoltárban még ennek ott a lenyomata:
„Az ÚR hangja zeng a vizek fölött, mennydörög a dicsőséges Isten, az ÚR, a nagy vizek fölött. Az ÚR hangja hatalmas, az ÚR hangja fenséges. Az ÚR hangja cédrusokat tördel, összetöri az ÚR a Libánon cédrusait. A Libánon ugrál miatta, mint egy borjú, és a Szirjón, mint egy bivalyborjú. Az ÚR hangjára lángok törnek elő. Az ÚR hangja megremegteti a pusztát, megremegteti az ÚR Kádés pusztáját. Az ÚR hangja megriasztja a szarvasokat, letarolja az erdőket. Templomában mindenki őt dicsőíti.
„Él” alakja például a kánaáni és ugariti panteonokban sem egészen a monoteizmus jegyében áll.
Hab 3 például Témánnal hozza kapcsolatba Elóhá-t, ami a kuntillet adzsrud-i „témáni Jahveh” fényében különösen érdekes:
„Témán felől jön Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela.) Fensége beborítja az eget, dicsősége betölti a földet. Ragyogása olyan, mint a napfény, sugarak támadnak kezéből: abban rejlik az ereje. Előtte dögvész jár, lába nyomán láz támad. Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Szétporladnak az ősi hegyek, lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár.”
Ádám kontrasztba állítja JHVH-t Allah-hal, mondván, hogy előbbi a szeretet Istene, utóbbi pedig „erőszakkal és megfélemlítéssel tartja fenn uralmát.” (Olvastatok már pl.: Rúmi-t? Az istenszerelemnek olyan példái jelennek meg az iszlámban, ami keresztyén viszonylatban párját ritkítja.) Kérdés viszont, hogy aki előtt dögvész jár, nyomában pedig láz támad, vajon az elsőre, vagy a másodikra hasonlít inkább, hacsak nem allegorikusan értelmezzük. De akkor Allah esetében miért csakis literálisan mindent? Itt rejtőzik egy olyan módszertani kettős mérce, ami szerintem nem egészen fair.
Mindezek ellenére a héber létigével, illetve Isten önkijelentésével, az „Ehje aser ehje”-vel (2Móz 3,14) való összefüggéseit a JHVH-nak szerintem nem célszerű elvitatni. És nem is feltétlenül nyelvészeti, hanem mindenekelőtt teológiai alapon! Akkor viszont ez az Allah tulajdonnévnek is nyugodtan kijárhat. Egyébként végül is mitől „kóserebb”, mitől JHVH-ekvivalensebb a God, Gott, Dieu, Dios, Dio, Boh, Dumnezeu, Isten, Tao(!)…stb., mint az, hogy Allah? Az előbbieknek nem volt szintén valamilyen pogány gyökere?
Ami pedig a feleség témát illeti, Kuntillet Adzsrudban megjelenik „Jahveh és az ő Aserája” kétszer is: a samáriai Jahveh és az ő Aserája, valamint a témáni Jahveh és az ő Aserája. Úgyhogy Izráelben nemcsak politeizmusról, hanem egyenesen polijahvizmusról és Asera-hitről beszélnek a történészek a Kr. e. 9. században. Ld. pl: Kőszeghy Miklós tanulmányát a témában: http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/koszeghy.htm
Pusztán ezen az alapon nem érdemes tehát az Allah istennevet dehonesztálni, mert ugyanezt horribile dictu, maga a JHVH név kapcsán is meg lehetne tenni. Ami pedig nagy fokú botorság lenne, hiszen Isten az Isten, s nem nevezéktani, hanem metafizikai szinten egyetlen Valóság van, mégpedig aki így mutatkozik be: „Vagyok, aki vagyok”, s nincsen más Isten Istenen kívül…
Kedves Eriugena,
nem engem szólítottál meg, de engedd meg, hogy én is reagáljak:
1. A nevek etimológiájából valóban óvatosan szabad csak következtetéseket levonnunk az istenségekre vonatkozóan. Szalai András iszlámmal foglalkozó vallástudósként szerintem nem is ment messzebb annál, ameddig e tekintetben mehetett, egyszerűen rámutatott, hogy az Allah tulajdonnév etimológiailag nem azonos az isten főnévvel.
2. Az, hogy Jahve eredetileg sivatagi viharisten volt, egy az összehasonlító vallástörténeti hipotézisek közül. A hipotézis olyan vitatható előfeltevésekre épül (pl. istenek evolúciója a monoteizmus felé, módszertani naturalizmus, a Pentateuchosz keletkezésének dokumentarista hipotézise), amelyeket én teológusként nem (vagy nem teljesen) osztok, és vallástörténészek valamint kulturális antropológusok között sem mindenki fogad el. A komparatív vallástörténeti megközelítés E. Tröltsch óta a felvilágosodás világképe által meghatározott módszertannal dolgozik, amely módszertan a priori ítéletet hoz a vallásokról, még mielőtt azokat kutatná. Ez mindenképpen problémás, ha a vallásokban (akármelyikben) megélt természetfelettinek van objektív valósága.
3. Allah és JHVH között én nem a nevek etimológiája alapján tettem különbséget, hanem a szent szövegekben és a vallásgyakorlatban róluk kirajzolódó kép alapján. A különbség természetesen nem abszolút, de lényegi és jelentős. JHVH a bibliai szövegekben szent, hatalmas, félelmes, tehát nem ebben különbözik Allahtól. Abban különbözik, hogy amikor JHVH eljött a templomába (Mal 3,1), a szeretetét mutatta meg irántunk, mert magára vette a bűneinket és helyettünk szenvedett igazságos ítéletet (Ézs 53). Ilyet Allahról soha nem olvasunk. Allah könyörületes (Korán 59: 22), JHVH a szeretet (1Jn 4,16).
4. Isten szeretete alatt nem az Isten iránti szeretetet értettem, hanem Isten szeretetét irántunk (obj. gen. helyett szubj. gen.). Az iszlám szufizmusban (olvastam Rúmitól verseket) jelen van az Isten iránti rajongó szeretet. Egyértelműen van is az iszlámnak olyan oldala, amely mélységes esztétikai gyönyört okoz, és ez a gyönyör az iszlámban végső soron Allahhoz kapcsolódik. Ezt nem vitatom. De JHVH szeretete más. Ő megalázta magát, emberré lett és önmagát adta értünk.
5. JHVH Aserája: a Szentírás számos helyen beszél arról, hogy Izráel népe lélekben paráználkodott, amikor más isteneket (is) imádott az egy igaz Isten, JHVH helyett vagy mellett. Izráel politeizmusa mindig hitehagyás volt, soha nem norma. A próféták rendre ezt tették szóvá, elítélve az idegen istenek (pl. Asera) imádatát. Allah esetében máshogy merül fel a kérdés. Az ún. sátáni versek (Szúra 53: 19-20) politeista istenképet sugallanak („Mit gondoltok al-Látról és al-‘Uzzáról, és a másikról: a harmadik Manátról?… Ezek magasságos hattyúk, közbenjárásukban reménykedni lehet.”). Korai muszlim történészek (Ibn Ishak, al-Tabari, Ibn S’ad és mások) szerint maga Mohamed korrigálta a szöveget, belátva, hogy a Sátántól volt a kijelentés. Itt tehát jogos a vita, hogy a kezdetek vajon nem politeista kezdetek voltak-e. JHVH Aserája esetében másfajta problémáról van szó, Aserát maguk a zsidók tették néha JHVH mellé, és ez ellentétes volt a JHVH-imádat alapjaival. Az emberi vallásgyakorlatot kutató vallástörténészek számára ez nem mindig nyilvánvaló különbség, teológusok számára azonban igen.
Kedves érdeklődő,
Szerintem az YHWH – magyarosan Jehova – egy személyes név, az isten szó pedig egy cím. A héberek ismerték Isten (Elohim) címeit, de nem a nevét, addig amig Mózes által ez ki lett jelentve a népnek.
Az Istentől kijelentett mózesi teológia mindig monoteista volt. Persze voltak elrontói és ez látszik az általad leadott nyomokban. Éppenséggel ezért az elrontásért, a Mózes által kijelentett monoteizmus annyira ápolva volt a babiloni fogság utáni papoktól, hogy szélsőségekbe is estek. Például, amikor Mózes öt könyvének fordítása elkészült – a Septuaginta (LXX) első változata elkészült, a rabbik hülledezve vették észre, hogy számos helyen a főpap által küldött írnokok megváltoztatták a szöveget, attól félve, hogy politeista értelmezést válthatnak ki. Ezt Románia egyik volt főrabbija is alátámasztotta.
Itt van például az 1Mózes 18 fejezetének a rekonstrukciója a maszoréta (TM – Maszoréta szöveg) szöveg margóján leírtak alapján és a Biblia tanúbizonysága alapján:
A TM héber szöveg margóján az áll, hogy az eredeti szövegben az Úr állt Ábrahám előtt, ezt pedig nem látták jó szemmel az írnokok (szoferim) és megfordították a szöveget, hogy Ábrahám álljon az Úr előtt. Ez arra mutat, hogy a héber szöveg eredeti szövege néhol meg lett bontva.
Az Úr nem állhatott Ábrahám előtt, mivel ember nem láthatja Őt.
Forrás:
Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén. (2Mózes 33:20)
Ezt Pál apostol is vallja eképpen: Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen. (1 Timótheushoz 6:16)
Kit látott Ábrahám?
A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg. (Zsidókhoz 13:2)
Károli 1589-es szövegének átdolgozása
1
Megjelenék pedig ő néki az Jehova angyala a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon.
2
És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.
3
És monda: Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.
4
Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt.
5
Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál.
6
És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.
7
A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.
8
És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ő mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.
9
És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban.
10
És monda: Esztendőre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.
11
Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet.
12
Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!
13
És monda az Jehova angyala Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szűlhetek-é, holott én megvénhedtem?
14
Avagy a Mindenhatónak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.
15
Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az: Nem úgy van, mert bizony nevettél.
16
Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket.
17
És monda Jehova angyala: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék a Mindenhatónak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse a Mindenható Ábrahámon, a mit szólott felőle.
20
Monda azután Jehova angyala: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:
21
Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? Tudni akarom.
22
És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Jehova angyala pedig még Ábrahám előtt áll vala.
(A TM héber szöveg margóján itt jelezték az eredeti szöveget)
23
És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?
24
Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?
25
Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?
26
És monda Jehova angyala: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
27
És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én uramnak, noha én por és hamu vagyok.
28
Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
29
És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.
30
Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.
31
És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.
32
És monda: Ne haragudjék kérlek az én uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.
33
És elméne Jehova angyala, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.
—
Persze, nincs eddig egyetlen egy kézirat sem amely ezt a képletet adja. Kivéve, ha a daghesztáni (derbenti) kézirat nem hozzná be. De ki tudná ezt leellenőrizni? A Szentpétervári volt cári könyvtárban őrzik.
Ui
A héber biblia eredeti példányát számos ősi forrás idézi vissza: Aristeas levele; Philo bizonyságtétele Alexandriában; Joseph Flavius bizonyságtétele.
Egy Talmud-jelentés szerint, talán egy régkorra hivatkozva, azt mondja, hogy a második Templom udvarán egyszerre három különböző Tóra kéziratot találtak (Mózes öt könyvét); a három tekercsben levő különbségeket a zsidó bölcsek egyes összejövetelein egységesítették, azaz három verzióból egyet csináltak. Ez a Maszoréta szöveg őse. De mivel ezek a különböző verziók elterjedve voltak a nép között, írnokokat fizettek, hogy foglalkozzanak a bibliai könyvek korrekciójával. Azaz a nép kezében levő verziókat a bölcsek verziójával hozzák öszhangban. Ez azért volt megfelelő, mivel egy új tekercs sokba került és nem mindenki engedhette meg magának. Erre a technikára az Úr Jézus is példázatot alapozott:
16 1A tanítványoknak pedig ezt mondta: »Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. 2Erre magához hívatta és azt mondta neki: ‘Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!’ 3Az intéző ezt mondta magában: Mitévő legyek, hisz uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. 4Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, miután elmozdított az intézőségből. 5Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: ‘Mennyivel tartozol uramnak?’ 6Az így felelt: ‘Száz korsó olajjal.’ Erre azt mondta neki: ‘Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!’ 7Azután megkérdezte a másikat: ‘Hát te mennyivel tartozol?’ Az így válaszolt: ‘Száz véka búzával.’ Erre azt mondta neki: ‘Fogd adósleveledet, és írj nyolcvanat!’ 8Az Úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.
A Talmud-jelentésnek lehet valódi alapja
Károli – Zsidókhoz 1:6 Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.
E fenti szöveg az alábbi szöveg idézete lenne, ha benne lenne:
Károli – 5Mózes 32:43. Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!
De miért nincs?
De ha a három Maszoréta előtti verzióra gondolunk, a Zsidókhoz 1:6 idézete benne van az 5 Mózes 32:43 bizonyos visszaadásaiban:
V1 És imádják őt az Istennek minden angyalai. (Septuaginta – LXX)
V2 És imádják őt mind az istenek. (Holt Tenger melleti héber szöveg – 4QDeutQ)
V3 A fenti verziókat mellőző szamaritánus szöveg
—
A bölcsek összevető verziója – Maszoréta előtti, a mellőző szöveget választja: Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!
János, ezek hogy kapcsolódnak ide?
Kdeves Ádám,
Eriugenának szántam: A zsidóságnak volt egy olyan teológia szárnya amely a pogányság felé hajlott, de ez nem a hivatalos mózesi teológia.
S hogy ez bekerül bizonyos kéziratokba is, nem kizárt. Példa erre V2 És imádják őt mind az istenek. (Holt Tenger melleti héber szöveg – 4QDeutQ). Az Ariszteász levélben is van egy adat arra, hogy létezett az LXX előtt is görög verzió, de ezt nem tartották jónak.
Elnézést ha nem voltam érthető, és nem tudom ha érthetőbb leszek: Nem hiszem, hogy a zsidóság politeista nyomai – vagy olyan szövegváltozatok mint a 4QDeutQ, egy komoly érv arra, hogy a monoteizmus a politeizmusból alakult ki. Miért ne lehetne ez viceversa?
És még azt is felhozzák, hogy a zsidóság a monoteizmust nem Ábrahámtól és Mózestől, hanem Zarathustra iráni prófétától kapta a babiloni fogság idelyén. Miért ne lehetne ez viceversa?
Így már értem a kapcsolatot.
Szervusz, Ádám. Ezek szerint rendezett viszonyok között töltöttétek a 12 napot ebben az országban. Az emberek hangulata milyen volt? Hogy viszonyultak hozzátok? Hogyan fogadtak benneteket? Találkoztatok esetleg az ellenségesség bármilyen formájával?
Találkoztunk ellenséges emberekkel, volt, hogy leköpték a kocsinkat, de az kirívó, egyszeri eset volt, alapvetően barátságosak, vendégszeretők voltak velünk, és folyamatosan arról akartak bennünket biztosítani, hogy biztonságban vagyunk. A gond inkább a folytonos lehúzás szándéka volt, de azt meg ki lehetett védeni egy kicsit asszertívabb magatartással. Maga az iszlám volt inkább olyan folyamatos, nyomasztó jelenlét, amit nem akartál picit se megpiszkálni.
Akit bánt a müezzin parancsoló hangja, de szereti az arab nyelvet és zenét, íme a hegyi beszéd arabul:
https://youtu.be/njyJPNxOPXw?list=RDEMS6iaRIDpIWwTTMRedfV3tQ&t=161
Javaslom a Sakhnini testvérek egyéb dicséreteit is az arab keresztény zene barátainak – néhány ízelítő:
Jézus a világ világossága:
https://www.youtube.com/watch?v=VZqHxkfV2co
Milyen jó az Urat dicsérni az oud-dal (ez egy tradicionális közel-keleti hangszer):
https://www.youtube.com/watch?v=Md1tdK3DZiQ&feature=youtu.be&t=22
Végül egy csodás dicséretfüzér, amelyben Észak-Afrikától egészen Kis-, Közép-és Dél-Ázsiáig együtt énekelnek arabok, örmények, irániak, törökök, izraeliek, koptok, kurdok, afgánok stb., sajnos tipikusan ma is ellenségeskedő népek fiai és lányai – akik Jézusban egyek:
https://www.youtube.com/watch?v=VJSQNDQI0bs