Néhány napja rendkívül érdekes globális statisztikákat tett közzé a patinás Pew Research Center. A világ harminchat országában a vallás és a nemzeti identitás kapcsolatát vizsgálták, és hogy az emberek szerint milyen hatással van a vallás országuk társadalmára. Az eredmények nekünk, magyaroknak kissé meglepőek lehetnek, és bennünket, aggódó keresztényeket is kizökkenthetnek a jól megszokott borúlátásunkból. Bár a mért adatok szembe mehetnek személyes tapasztalatokkal, láthatóan nem igazolják az egyes helyeken immár közhelynek számító megállapításokat, hogy mennyire negatívan gondolkodnak a magyarok a kereszténységről, pláne az elmúlt év botrányai fényében. Ezek a megállapítások igazak lehetnek bizonyos szubkultúrákban, de összességében nem megalapozottak.
A felmérés első kérdése arra vonatkozott, hogy a vallás vajon inkább segíti-e egy ország társadalmát, vagy inkább árt neki. A legtöbb országban a válaszok a pozitív tartományban voltak, de azért találunk kivételeket is. Svédországban például csak az emberek 42 százaléka válaszolt igennel, 51 százaléka mondta azt, hogy a vallás inkább árt a társadalomnak. Hollandiában ez az arány még rosszabb: 43-54 százalék. Nagy-Britanniában is csak 46 százalék az igenek aránya, és mint a svédeknél, 51 százalék tartja a társadalomra nézve ártalmasnak a vallást. Franciaországban is csak éppenhogy vannak többségben azok, akik pozitívan ítélik meg a vallás társadalmi szerepét, és Kanadában, valamint Ausztráliában is hasonló a helyzet.
Ezzel szemben Magyarországon és Lengyelországban kifejezetten magas azok aránya, akik a vallást inkább segítségnek látják a társadalom számára, a lengyeleknél 19 százalék mondja ártalmasnak és 62 százalék hasznosnak, nálunk 21 százalék ártalmasnak és 73% segítségnek! A legmagasabb egyébként Tunéziában és Indonéziában a vallás pozitív megítélése (nyilván ott az iszlámról van szó), gyakorlatilag mindenki segítségnek tartja a társadalom számára. Magyarország a vallásosság társadalmi haszna kapcsán nagyjából Argentínával, Izraellel és az Amerikai Egyesült Államokkal van egy kategóriában.
A második kérdés azt vizsgálta, hogy az emberek szerint a vallás vajon a toleranciára bátorít-e az országukban. Itt is hasonló tendenciákat figyelhetünk meg, mint az előző kérdésnél. A legkedvezőtlenebb képpel a svédek rendelkeznek (27-62%), őket követik a németek (57-36%), a hollandok (57-38%) és a britek (57-41%), valamint az ausztrálok (56-41%). Persze lehet, hogy ez elsősorban a radikális iszlámnak szól, de a másik végen ismét a tunéziaiak és az indonézek vannak, ahol egészen biztos, hogy elsősorban az iszlámot értik a vallás alatt. A felmérésben szereplő európai országok közül egyértelműen Magyarországon mondták a legtöbben, hogy a vallás bátorítja a toleranciát (72-23%), e tekintetben az olaszok (70-27%), a görögök (62-34%) és a lengyelek is mögöttünk vannak (53-30%).
A harmadik kérdés arra vonatkozott, hogy vajon a vallás hozzájárul-e a babonás gondolkodáshoz. Érdekes módon erre a kérdésre a válaszok eloszlása jóval kiegyensúlyozottabb világszerte, de Európán belül ebben a kategóriában is csak a lengyelek nyilatkoztak a vallásról kedvezőbben a magyaroknál: náluk 56% szerint a vallás nem bátorít babonaságra, míg 30% igen, nálunk 57% mondta, hogy a vallás nem bátorít babonára, 41%, hogy igen (teljesen azonosak az arányok az olaszoknál is). Svédországban, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Franciaországban viszont az emberek nagy többsége összekapcsolja a vallást a babonával. Kanada és Ausztrália is felzárkózik melléjük.
Amikor azt a kérdést tették fel, hogy a különböző országokban mennyire tartják fontosnak, hogy a vezetőik kiálljanak a vallásos emberekért, Magyarországon 62 százalék felelte, hogy valamennyire vagy nagyon fontosnak tartja ezt. Franciaországban 73 százalék mondta ennek az ellenkezőjét. Spanyolországban is elvetik ezt, és feltűnően magas az elutasítás aránya Dél-Koreában és Japánban is. Talán meglepő, de Magyarország itt is inkább Izraelre, illetve Brazíliára hasonlít.
Az már kevésbé fontos nálunk, hogy a vezetők meg is vallják a maguk vallásos hitét, viszont Európában csak a lengyeleknél magasabb ez az arány. Valamivel több, mint az emberek fele mondja Magyarországon, hogy nem tartja fontosnak, hogy a vezetők erősen vallásosak legyenek, de ennél a kérdésnél is a magyarok és a lengyelek adták a legpozitívabb választ, nagyjából abban az arányban, ahogy az amerikaiak válaszoltak.
Amikor azt a választ tették fel országonként, hogy a keresztény vallás mennyire fontos része a nemzeti identitásnak, Magyarországon 42% mondta, hogy valamennyire vagy nagyon fontos, 55%, hogy egyáltalán vagy nem igazán fontos. Ezzel globális szinten kb. középen helyezkedünk el, mert míg a Fülöp-szigeteken 89% jelezte, hogy a kereszténység fontos része a nemzeti identitásnak, Svédországban 89% azt jelezte, hogy nem fontos. Európán belül egyedül Lengyelországban kapott magasabb értéket a kereszténység fontossága a nemzeti identitásban. Hasonló tendencia figyelhető meg azzal kapcsolatban is, hogy a Biblia mennyire legyen hatással a nemzeti törvényekre. A magyarok többsége ezt elveti, de lényegesen kisebb arányban, mint Nyugat-Európában, Kanadában vagy Ausztráliában.
Sokféle következtetést le lehet szűrni ebből a kutatásból, bár nyilván a más országokkal való egybevetés a fő értéke. Ezzel kapcsolatban a Pew Research Center felmérése összességében azt a meglepő eredményt mutatja, hogy Magyarországon egyáltalán nem olyan kedvezőtlen a keresztény hit megítélése, mint ahogy azt a különböző közösségi médiás buborékokban gondolnánk, és messze nem olyan kedvezőtlen, mint a felmérésben szereplő, a szekularizmus érvényesítésében nálunk progresszívebb nyugat- és észak-európai országokban. A felmérés ráadásul 2024. január és május között, vagyis épp a kegyelmi botrány tetőpontján készült.
Nagy megelégedéssel olvastam ezt az írást, mert megerősítést kaptam néhány-utóbbi időben történt – vitámban képviselt nézetemhez. Az itt általam elmondandók megértéséhez előre kell bocsájtanom, hogy tapasztalataimat hosszú idő alatt /88 év/ szereztem, ami az egyházak társadalmi elfogadottságában különböző korokat ölel fel. De bármennyire is változtak a korok a hatalom és a társadalom véleményét tekintve, letagadhatatlan, hogy az élet különböző területein /jog, szociálpolitika, emberi kapcsolatok, iskola rendszer, gyógyítás,stb/ az egyházak /és a Biblia!/ maradandó nyomokat hagytak!
Egy-két érv: 6-8 éves gyerekként nagyszüleimtől útmutatóként azt kaptam, az életben a legfontosabb az „Isten-Haza-Család” védelme és az ezekért való áldozatvállalás. //Vidéki, felső középosztálybeli, félig értelmiségi nagyszüleim voltak/ Ez számomra törvénnyé vált, mint kortársaim nagy részénél is. Az 1950-es – 1970-es évek fizikai elnyomatása hatástalan volt, ha kellett, lopakodva mentünk templomba, mint én is kollégista koromban Az egyházak prés alá a liberális /új marxista/ tanok terjedésével kerültek és ez begyűröződött az egyes emberek és az egyházak kapcsolatába is, bontva a korábbi kapcsolatokat. De a médiában megjelenő- ezt elősegítő- híreknek- véleményeknek a hihetősége igen csak gyenge volt, mivel az említett liberális világnézetű hatalom már nem fizikai kényszerrel operált, hanem a médiát tette eszközzé, azt teljesen leuralva. A szórakozás, a mának élés és manapság a kereskedelmi Tv-k és az internet tevékenysége azt a látszatot kelti, hogy amit ők hirdetnek, az a döntő többség véleménye, rajtuk kivűl nincs is, csak egy kevés -főleg vidéki- buta öreg. Ahol ennek az ellenkezője megjelenhetne, a rendszer arra nem ad lehetőséget. Erre csak egy példát mondok: a népszámlálás után az egyházak számára kedvezőtlen számszerű adatokat bizonyítéknak tartják arra, hogy az egyházak leépülnek. Én számlálóbiztos voltam az utolsó népszámlálást megelőző népszámlálásnál és a feladatot komolyan teljesítettem. Minden kérdést feltettem, így íz egyházakhoz kötődő kérdést is. A nem kötelezően megválaszolandó kérdéseket a legtöbben elhessegették maguktól, mert egy négy tagú család íveinek kitöltése közel egy óra volt. Én mégis feltettem a kérdéseket és a nemleges egyházi kapcsolatot válaszoló szülők keresztelték és hittanra járatták a gyerekeket.Olyan is volt, akinek konfirmandus fia volt. Mivel az emberek fele a körzetemben a számítógépén küldte a kitöltött iveket, nyilván igyekezett azt összecsapni, és a nem kötelező kérdéseket nem válaszolta meg!
Összefoglalva: Az írásban szereplő- hazánkra vonatkozó- adatok inkább valósak, mint ami a médiánk terjeszt! Egyházainkat negatív sziben és azért látom, mert az egyházakba, a teológiákra is- belopakodott a liberális progressziő, ami ellen az egyszerű hívők / a többség/ védtelenné vállik. Sok kérdésben egy-egy felekezet megítélését az egyházon kívüli liberális megmondó emberek alakítják. Mint pl. a Balog Zoltán elleni médiahadjárat!
Köszönöm ezt a hozzászólást! Fontos hallanunk ezeket a tapasztalatokat, és megértenünk a történelmi távlatokat, amelyek 88 év alatt már sokkal világosabban kirajzolódhatnak.
Nekem csak egy kérdésem lenne: mit értenek idehaza az emberek kereszténységen? Szerintem mást, mint amit ennek a blognak az írója vagy olvasóinak a többsége.
Mindenesetre a hír örömteli, ha másért nem, hát azért, mert így kisebb ellenszéllel találjuk szembe magunkat.
Bár a kegyelmi ügy miatt tavaly 20 ezerrel kevesebben adták 1 %-ukat a ref egyháznak. Sajnos ez is tény. Nem hiszem, hogy a kereszténységhez való hozzáállásuk változott meg.
Nem vagyok a reformátusok prókátora, de közben az összlakosság is 50 ezerrel csökkent, a magyarországi kereszténység szerkezete változik (a rendszeresen templomba, gyülekezetbe járók között lassan paritásban vannak a történelmi és az új felekezetek), a történelmi egyházak tagsága évek óta drámaian fogy (ez a végeken a kihaló gyülekezeteken és a templomok látogatottságán sajnos jól látszik). Miért gondolod, hogy épp a kegyelmi ügy lenne az adófelajánlások csökkenésére a magyarázat? Nekem ez túl egyszerűnek és inkább a folyamatosan sulykolt politikai narratívádhoz illőnek tűnik.
A népességfogyás számai mögött álló elhalálozók főleg nyugdíjasok, akik nem tudnak 1%-ot felajánlani. Tehát főleg aktív korúak orroltak meg a ref egyházra. Hogy hány nyugdíjas volt (ami csak a számot növeli), nem tudjuk. Viszonyítási alapnak mindenesetre jó lenne látni a korábbi évek változásait, de az sajnos tény, hogy a reformátusoknak nagyon nem tett jót a kegyelmi ügy, és Balog püspök viselkedése. (Bár tudom, ez utóbbit te teljesen máshogy látod.) Az viszont tény, hogy tavaly volt a kegyelmi ügy és a felajánlások jelentős csökkenése is. Szerintem inkább ahhoz kell nagyobb bűvészkedés, hogy ezek közt ne lássunk összefüggést. Főleg úgy, hogy nyilatkozni kell a lemondásról, különben automatikusan „megújul”. De szerintem a minapi konferencia is ezt támasztja alá.
A nyugdíjasokkal kapcsolatban igazad van, én is csak a létszámbeli csökkenést illusztráltam a kihaló vidéki gyülekezetekkel. Azt viszont mivel magyarázod, hogy ha tavaly 20 ezerrel csökkent a felajánlók száma, az még mindig 120 ezerrel több, mint ami 2022-ben volt, 130 ezerrel több, mint ami 2021-ben volt, és majdnem 150 ezerrel több, mint amennyi 2020-ban volt? Nekem továbbra is nagyon leegyszerűsítőnek hat a magyarázatod. Egy évek óta fölfelé törő ív korrigált visszafelé, igazodva más demográfiai trendekhez (pl. történelmi egyházak létszámbeli csökkenése). Természetesen nem zárom ki, hogy volt, aki a kegyelmi ügy miatt adta tavaly máshová az adófelajánlását. De rengeteg faktor lehet az enyhe tavalyi csökkenésben, ami egy pár éves nagyobb íven valójában még mindig növekedés.
A katolikus felajánlások száma arányaiban sokkal kevesebbel csökkent (-5% vs. -2%, vagy hasonló), az evangélikusoké stagnált. Azt próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy a református hívek demográfiai összetétele ennyire eltér a többitől? Nem a 2022-eshez, hanem a 2023-as számsorhoz kell hasonlítani, mert államilag fel lettek pumpálva a felajánlások azzal, hogy néhány éve bevezették az automatikus rendelkezést. Ez folyamatosan hajtotta fel a számokat, és ennek ellenére sikerült éves összehasonlításban -5%-ot, vagy még rosszabb eredményt produkálni.T. G.
Nagyon érdekes ez a kutatás számomra, de nagyon fontos, hogy hogyan értelmezzük. Szerintem ez csak annyit jelent, hogy a legtöbb magyart nem zavarja, sőt pozitív véleményen van a kereszténységről általában.
Azért általában, mert szerintem itt nem az egyházakra, felekezetekre gondolnak, hanem általában véve a keresztény vallásról, hitről, kultúráról, hagyományról, értékrendről stb. (szerintem egész más eredmény jött volna ki ha az egyházakról lett volna a kérdés.)
És én azt tapasztaltam, hogy azok akik ellenzik a kereszténységet, nagy részben, csak az egyház vélt vagy valós bűnei miatt teszik azt. Önmagában a hittel, vallással nincsen problémájuk.
Szóval szerintem egyáltalán nem meglepő ez az eredmény.
Más a helyzet viszont a konkrét egyházakkal.
Szóba került a kegyelmi ügy és ezzel kapcsolatban azt írtad, hogy :
„Nekem ez túl egyszerűnek és inkább a folyamatosan sulykolt politikai
narratívádhoz illőnek tűnik.”
Ezzel én sem értek feltétlenül egyet. Bár abban biztos igazad van, hogy a felajánlók számának csökkenését sok minden okozhatja de az egyik nyomós ok biztos, hogy a kegyelmi ügy volt.
A kegyelmi ügy nagyon mélyen érintette a református egyházat (és a református hívőket is) ezt kár lenne tagadni. (Friss példa: Református Megújulás Konferencia). Az alábbi cikk részletesen leírja, hogy a kegyelmi ügynek jelentős negatív hatása volt a református egyházra nézve is.
https://www.valaszonline.hu/2024/10/22/a-vita-eldolt-kimutathato-veszteseget-okozott-az-egyhazaknak-a-kegyelmi-botrany/
(Ezzel lehet egyet érteni vagy tagadni, de valamennyi igazság tartalma biztos,
hogy van.)
Azért érdekes lenne azt is megvizsgálni, mi lenne, ha a felajánlásokból kivennék az egyházaknak igen kedvező automatizmust. Mindenesetre lemondták húszezren, ami tény. A korábbi években pedig nem volt „botrány”. Ami azért több, mint hogy „nem zárható ki” ez sem.
Érdekes lenne megnézni, mennyien mondtak vissza (vagy nem is jelentkeztek) keresztelőt, esküvőt, konfirmációt stb. Mert úgy tudom, ezek számában is van visszaesés. És nem csak a demográfia miatt.
És tény, azt is, miért volt akkora ugrás 2020 után.
Vagy a Zalatnay tiszteletes úr áll hadilábon a százalékszámítással, vagy én, mert nekem a -7%-nál valamivel kevesebb jött ki a rendelkezők számára vonatkozóan. Mindenesetre az nagyon aggasztó, hogy az értelmiség tűnik el az egyházból. Ezt a mozgást persze az állampárt támogatottságában is láthattuk az elmúlt évtizedben. A kérdés csak az, hogy szembenézés helyett miért az önámítást választjuk.
Hát, ha azt választjátok, akkor azt nektek kell megválaszolnotok, hogy miért. Te például miért?
mivel te nem vagy református, én pedig a szembenézést szorgalmazom (a magam módján), a többes szám első személy használata indokolatlan költői eszköz volt.
Úgy nehéz a szembenézés, hogy nem látszik a szemed, a neved, az, hogy ki vagy.
Én inkább a tükörbe nézést javasolnám. Én helyreigazítottam egy hamis vélelmezésedet, amit a református egyház kapcsán kívülállóként tettél. Tudok még neked valami másban segíteni?
Elnézést kérek, hogy újra jelentkezem, de több véleményt nyilvánító – bizonyítandó valami rosszat /lehet,hogy öröme telik benne/ nem ismeri, vagy nem akarja figyelembe venni azokat a tényeket, amelyek az országban élők statisztikai összetételében változásokat okoztak! Ugyancsak nem gondolták át az adózási rendszerben történő változásokat. Mire gondolok?
– Nyugdíjba menetel révén a foglalkoztatottak egy része kikerült az adózók köréből.
-A nyugdíjba kerülő, de valamilyen szinten /kevesebb órában/ tovább dolgozók jelentős része az átalányadózás miatt havi kb. 210 ezer Ft-ig adómentes. /költséghányad és adókedvezmény összege/
– A fiatalok különböző adókedvezményei és a családtámogatás adójóváírása 0-ás adót is eredményezhet..
–a megnövekedett egyetemi tanulólétszám miatt jóval nagyobb az adórendszerből kikerülők, mint bekerülők száma.
-A Statisztikai hivatal friss jelentése szerint hiányos létszámú korosztályok kerültek szülőkorba- a Bokros csomag miatt- mint pár évvel korábban! Ez nyilván a fiukra is igaz, nem csak a lányokra-és ezek az évjáratok lesznek az új adózók!
Elnézést kérek a „tudálékosságért,” de a tények tények és ha felekezetünk romló helyzetét számokkal akarjuk bizonyítani, az valós legyen, vagy inkább hallgassunk! Főleg azok, akik a vészjelzéseket nevük /és gyülekezetük/ titokban tartásával adják!
Kedves Aranyoss Péter!
Jó látni, hogy tényekre alapozva érvel. Ám ha érvelését elfogadom, akkor a 2020 utáni pár évben megjelent nem kevés új felajánló mögött is hasonló okokat kellene feltételeznünk. Csak fordított előjellel. Olyan nagy változások azonban nem történtek az elmúlt években, hogy főleg ezek az okok álljanak a számok változása mögött. Vagy tulajdonítsuk a növekedést mondjuk a KATA-ból kikerülőknek?
Mint írtam biztos, hogy sok minden közreműködött abban, hogy csökkent tavaly a felajánlók száma és nem csak a kegyelmi ügy okozta.
De irracionálisnak tartom azt a véleményt, hogy semmilyen negatív hatása nem volt a kegyelmi ügynek az egyházra nézve, sőt az csak Novák Katalin és Balog Zoltán elleni média hadjárat volt.
Az is egy megfontolandó tény, hogy 2020 óta minden évben nőt a felajánlók száma, pedig ugyan olyan demográfiai folyamatok zajlottak le azokban az években is ( pl. egyre több nyugdíjas lett ). Ennek ellenére még is, évente egyre több ember ajánlotta fel az adó 1%.
De valami oknál fogva ez a több éves növekedés megállt sőt kb. 7% csökkent.
Én emiatt gondolom, hogy volt negatív hatása a kegyelmi ügynek. Erre lehet azt írni, hogy nekem örömöm telik ebben, meg csak nyílván le akarom járatni a református egyházat azzal, hogy ok-okozati összefüggésbe hozom a felajánlók csökkenését a kegyelmi üggyel.
De a valóság az, hogy egyszerűen próbálom a tények (és a különböző vélemények) alapján szemlélni az egész dolgot, és ehhez bizony hozzá tartozik az, hogy nem mindig a számomra kedvező magyarázat bizonyul igaznak.
Természetesen hasznos a társadalomra, mint minden, ami pozitív értékeket kommunikál, és ezek mentén eligazítja az egyént.
Csak tessék békén hagyni az alkotmányt és a törvényhozást.
Nem lepődnék meg ha a svédek kizárólag az iszlámra gondoltak volna mikor válaszoltak. Gyanítom, hogy a kereszténység annyira elmúlt már abban a társadalomban, hogy csak üres múzeum épületek maradtak utána. Az iszlam viszont valoszinuleg hallatja a hangját a neten, a tv-ben, es az utcán is.
Nem önmagában a többek által említett eset okozott csökkenést (bár ez a csökkenés nem szignifikáns) a reformátusoknál, hanem bizonyos, az ügyön alkalmat vevő személyek csoportjának az interpretációja, tálalása – és ezt készségesen megtámogatta az egyébként erőteljesen egyház-ellenes, liberális és baloldali sajtó. (volt kifejezetten MIÉP szimpatizáns zsinati püspöke is anno az MRE-nek, akkor sem zuhant be a támogatottsága). A gyülekezetekben nem ezzel foglalkoznak, a lelkészek sem, inkább végzik a munkájukat, misszióznak, lelkigondoznak és hasonlók. Ez akkor is így lesz, ha a baloldali orgánumok hetente megírják, hogy „hatalmas, elképesztően durva, bazinagy krízisben van a református egyház”. Nincs abban. Csak szeretnék – nagyon, de nagyon vágynak rá –, hogy abban legyen. Ez sem ok nélkül, úgy érzik ezzel a politikai vezetésnek lehetne bevinni egy halálos csapást. Ez szinte már komikus – ezek az ideologikus és megrendelésre kikerülő, időzített cikkek –, semmint komolyan veendők. Értem, hogy a vágyvezérelt, az egyházi eseményeket befolyásolni igyekvő sajtó elemében van, de ez nem a valóság. Zalatnay István megszólalásai egyáltalán nem tükrözik a többség véleményét, nem képviseli a fősodort, néha egészem abszurd dolgokat mond ( = az egyház minden vagyonát adja vissza). Bármiféle csökkenést most már azok okoznak, akik erőltetett módon szinten tartják ezt az ügyet. Ergo az Ádám által hozott kimutatás vagy felmérés teljes megállja a helyét. Az, hogy itt és egyéb bogfelületeken merrefele billen a mérleg az irányultságot tekintve, egyáltalán nem reprezentatív, csak annyiban, hogy az egyházvezetésre fújó klikk tagjai szívesebben irogatnak ilyen felületekre – lelkigondozói szempontból teljesen érthető, valahol ventilálni szeretnének. A helyzet az, hogy békén kellene hagyni a református egyházat, annak vezetését, és azokat a lelkészeket kellene a sajtónak és az érdeklődőknek kérdezni, akik szolgálnak, végzik a dolgukat a végeken és mindenhol máshol. Kicsit tágulna a perspektívánk.
Számomra kívülről is jól látszik, hogy a „kegyelmi ügy” (ami egyébként egy méltánytalanság enyhítéséért való közbenjárás, de legrosszabb esetben is csupán a politikai térben értelmezhető hiba, illetve jóhiszemű, téves ítélet volt) egyszerű apropó lett, hogy aki politikai, egyházpolitikai irányváltást akar, az közelebb léphessen a céljaihoz. Engem ez az utilitarizmus kezdettől taszított és megszólalásra késztetett. Az ügy agresszív meglovagolásának lehetnek „részsikerei” akár az adófelajánlások csökkenésében is, de egyrészt szerintem ez a direkt kapcsolat nem bizonyított (lásd pl. az Aranyoss Péter által sorolt szempontokat), másrészt nem tudom, mennyire lehet az ember büszke az ilyen sikereire, hacsak nem eleve ellenlábasa a saját közösségének.
Kedves András!
Ki tudnád fejteni bővebben, mit is értesz ezalatt, hogy „úgy érzik ezzel a politikai vezetésnek lehetne bevinni egy halálos csapást”!? Mert ezzel a mondatoddal kimondtad, hogy mi a „baloldali és liberális” (bármit is jelentsen az az olvasatodban) és a vezetéssel szemben kritikákat megfogalmazók (egyik) legnagyobb problémája. Aminek a „reklámarca” Balog püspök.
„Csak tessék békén hagyni az alkotmányt és a törvényhozást.” Ezzel a kijelentéssel nem értek egyet.
Mi van akkor ha hoznak egy életellenes törvényt? Akkor nem trombitálhatok össze sok embert akikkel addig gyakorlunk nyomást a törvényhozókra amig visszavonják?
Ezt jelenti a törvény békén hagyása? Abba csak a „nagyok” szólhatnak bele?
Kedves János!
A baloldali-liberális (alapvetően egyház-ellenes) sajtó régóta próbál fogást találni a kormányon, ilyen értelemben ez az ügy kapóra jött nekik. De azoknak is, akik a saját irányvonalukat szeretnék érvényesíteni az egyházban, mert bár kisebbség, a sajtó által felhangosítva többszörösére növelik a hangjukat és az érdekérvényesítő képességüket. Vannak persze olyanok is – ezt kár lenne tagadni –, akik valódi megújulást szeretnének, de ők a kisebbségen belüli kisebbség. Mondom egyszerűbben: az egyház politikával való összefonódását támadják, de valójában egy összehangolt politikai akcióvá válik maga a kritika is. A Fidesz-gyűlölet – akármilyen szóvirágokba is van csomagolva – semmiféle lelki reformációt nem fog eredményezni. Csak és kizárólag teológiai, evangéliumi, reformátori alapon lehet reformálni az egyházat. Minden más púder. Arról nem beszélve, hogy Balog Zoltánt többen támogatják az egyházon belül, mint amennyien kritikusak – csak ezeknek az embereknek a hangja nincs a világi sajtó által felerősítve. Nem a személyekre kell a hangsúlyt helyezni, sem pro sem contra, hanem a teológiára.
Fernando, igazad van. Ha a demokrácia jól működik, és a törvényhozók egy vallási szubkultúra véleményével megegyező törvényt hoznak, az teljesen normális. Így vagy úgy: a többség akarata a lényeg.
Kedves András!
Nem tudom, a kormánytól független média miféle új „fogást” tudott volna találni a kormányon? A két nagyobb népegyház és a kormány szoros összefonódása eddig is tény volt, amit a te kommentjeid is alátámasztanak.
Nem ismerem a ref egyházon belüli törésvonalakat, de a minapi konferencia előadásait szemezgetve, nekem nagyon úgy tűnik, hogy a többség „valódi lelki megújulást” szeretne, és nem csupán a kisebbség. És ennek egyik legfőbb akadályának tekintik a politika és egyházuk összefonódását. (Ami egyébként régi hagyomány, és pl. Barth is szemére vetette Bereczki Albertnek.) A társadalom egy jó része elég keserűen ki is fejezte nemtetszését, és a kegyelmi ügy sajnos ráégett az egyházra. Balog püspök reakciói meg… Számomra végtelenül csalódást keltő volt Thoma vagy Csűrös tiszteletesek elleni kicsinyes bosszúja.
A katolikus botrányokat amúgy az ízig-vérig keresztény-konzervatív valaszolnile.hu dobta be a köztudatba, de a hasonló szellemiségű Magyar Hang és a szemlelek.hu is hasonlóan vélekedett a kegyelmi ügyről. Ők pedig a legkevésbé sem tekinthetők egyházellenesnek.
Kedves Kovács János!
Az egyházi megújulás szóba kerülésekor, mindenki a „lelki megújulásra hivatkozik”, aztán kiderül, hogy valójában az intézményrendszer megváltoztatására törekednek. Magát az intézményrendszert, azok vezetőit tartják kerékkötőnek, és megfeledkeznek arról, hogy a helyi gyülekezetektől mindez oly távol áll, mint Makó vezér Jeruzsálemtől.
Ameddig a szószékekről az Ige szól, az intézményeinkben a képviselt tanítás bibliai, addig nincs baj. Isten kegyelme megtartja az ő választottjait.
Kedves Kovács János!
A valaszonline abszolút nem keresztyén-konzervatív, az új irányvonala kifejezetten egyházellenes – és nem azért, mert ők hozzák le mostanság legelőször a kínos eseteket. Viszont a valaszonline (Simicska árvák stb.) masszívan kormányellenes. A Szemlelekről ne is beszéljünk, akinek korábbi (egyértelműen ellenzéki elköteleződésű) lapigazgatója napi politikai műsorokban kommentálja a kormány irányvonalát és intézkedéseit (rendszerint kritikusan). A Magyar Hang említését már értelmezni sem tudom, de lehet, hogy csak viccelni szeretnél. Ezek a lapokat politikai szándékok vezérlik, és ebben jött kapóra nekik a kegyelmi ügy. Szerintem ez nem olyan bonyolult.
A két nagy népegyház és a kormány összefonódása nem tény, hanem a te értelmezésed. A kérdés persze az, hogy mit jelent az „összefonódás” szó. Hatalmi, intézményi összefonódást? Támogatást? Értékalapú közösséget? A támogatás és az értékalapú közösség bűn? Számtalan jelentésárnyalat van itt. Az tény, hogy a nagyobb és még mindig konzervatívabbnak számító népegyházak pozitívabb hozzáállást tanúsítottak a kormányhoz, részben a konzervatívabb családpolitika miatt. Jellemző, hogy nem említed az evangélikus egyházat, holott ők is kaptak anyagi támogatást, sőt, az egyik evangélikus püspök a keményen jobboldali politikai tömörülés rendezvényén is felszólalt (lásd CPAC).
Én nem Thoma Lászlóról vagy Csűrös Andrásról írtam, illetve annyiban igen, hogy ők a kisebbségen belüli kisebbség – nem feltételezek részükről rossz szándékot. Egyébként ezt a konfliktust egyházon belül szépen lehetne rendezni, testvéri hangnemben. Ahogy én érzékelem, ők ketten nem rohangálnak az ellenzéki sajtóhoz, szemben másokkal. És nem Perintfalvival (aki a DK TV visszajáró vendége volt) egy pódiumon beszélik meg, hogy „milyen nagy bűn, hogy az egyház politizál, és hogy minden vagyonát azonnal adja vissza.”
Azt írod, hogy a kegyelmi ügy ráégett az egyházra. Én nem ezt tapasztalom, szerintem ez egy dogmatikus állítás, ami a te vágyaidat hivatott kifejezni. Te ezt az értelmezést szeretnéd érvényesíteni, de ez nem tény. Mint írtam a lelkészek nagy része (gyülekezeti tagokról nem is beszélve) nem így érzékeli. Innentől kezdve ez egy mantra, ami célzatos.
Sokan megújulást szeretnének, de ezt nem politikai és nem egyházpolitikai szférában képzelik el. Erre írtam, hogy aki a kegyelmi üggyel meg személyi kérdésekkel kapcsolatos döntésekben látja a megújulást zálogát, az valójában egyházpolitikát folytat, klientúrát akar klientúrára cserélni. A megújulás lelki kérdés, az evangéliummal kapcsolatos.
Kedves András!
Az egyház dolgait nem látom belülről. Nem látom, hányan akarnak változást. Viszont nem csak én, hanem te is állítod (indirekt módon), hogy az egyházak összefonódtak a politikával. Ugyanis szerinted az ellenük való áskálódásban a kormányon próbálnak fogást találni. Ez az állítás pedig csak akkor igaz, ha az összefonódás(t) fennáll(ónak tekintjük).
Az „egyházellenes” jelzőt bevallom, nem értem. A szennyes kiteregetését jelenti? Vagy a hivatalos állásponttól való eltérést? Vagy a tükörtartást? És őszintén, nincs igazuk? Mármint az általam említett sajtótermékeknek, amikor ezt teszik.
Biztos vagy benne, hogy a keresztény-konzervatívok kormánypártiak? Álljon itt erre cáfolatként a budai keresztény-konzervatív kerületek példája. A rendszerváltás után sokáig (még 94-ben is) egy üde sziget volt az országon belül. Aztán egyszer csak átbillentünk. És nem, nem mi változtunk meg, nem, nem mi váltottunk világnézetet, az az elmúlt 35 évben ugyanaz maradt, még csak meg sem változott a lakosság összetétele. Hanem az a párt, amelyikre sokáig szavaztunk. Pont ezért igaz sajnos kőkeményen, hogy mára a keresztény-konzervatívok nagyrészt nem kormánypárti szavazók és az általam is említett sajtótermékeket olvassák.
Az értékalapú közösség természetesen nem bűn. De a jelenlegi anyagi kitettség miatt sajnos többről van szó. Aminek, ahogy kivettem, maguk az egyházak sem feltétlenül örülnek. És azt hiszem, Iványi Gábor egyházának példáján valamennyien láthatjuk, mit jelent, ha valaki nem fogadja el az „értékalapú közösséget”.
Azt írod, hogy Thoma és Csűrös tiszteletesek a kisebbség kisebbségéhez tartoznak. Akkor viszont duplán nem értem Balog püspök velük szemben mutatott kicsinyességét. Illetve azt sem, miért nem merik sokan az arcukat adni nyilatkozataikhoz. Ez számomra nem azt a bizonyos szabad légkört feltételezi, ami nem kiált változás után.
Kedves Zoli!
Meglehet, hogy neked van igazad. Nem látom a helyi gyülekezetekben a vélekedést, hangulatot stb. A kívülállók szemében viszont Balog püspök nem bír nagy tekintéllyel. (És sokszor sajnos tényleg övön alul támadják.) Ami kérdés, jót tesz-e az egyház reputációjának?
Zoli@
„……… Ameddig a szószékekről az Ige szól, az intézményeinkben a képviselt tanítás bibliai, addig nincs baj. ……”
Egyetértek. Szószékről, vagy asztal mellől, én mindenekelőtt az Igéért megyek alkalmakra, olvasok, vagy hallgatok igeszolgálatokat. Mindig megszólítva érzem magam, amit nem tud megzavarni kedvezőtlen körülmény, számomra „furcsa” magyarázat. Ugyanis az Igén keresztül, Isten ekkor is tud beszélni velem.
Kedves János!
Már önmagában az, amit írsz (lehet nem szándékos), manipulatív: „hányan akarnak változást.” Mintha lennének azok, akik változást akarnak és a püspököt lemondatni, meg azok, akik nem akarnak változást és akik nem akarják a püspököt lemondatni, mert nekik jó a poshadt állóvíz. Ez egy téves keretezés.
Az egyházban az emberek többsége nagyon jól tudja, hogy a valódi változás az evangélium szerinti bűnbánathoz, megtéréshez és új életben járáshoz kötött – ezt az egyházvezetők is tudják. Végig ezt próbálom hangsúlyozni. Az egyházban mindig ébredések hoztak változást, azt pedig a Szentlélek indukálta, és nem egyházpolitikai megmozdulások. Ilyen értelemben mindig „változásra” kell törekedni minden hívőnek. Szerintem az említett két áldott szolgálatú lelkész is ilyen alapon akar változást, a személyi konfliktusok pedig sajnálatosak, de hiszem, hogy ezek az ellentétek az egyházon belül baráti hangnemben orvosolhatók, kisimíthatók, és nem kell ehhez a politikailag motivált sajtó folyamatos duruzsolása és erőszakos hatáskeltése.
Egyébként az sem teljesen korrekt, amivel indítod a kommented: „az egyházak összefonódnak a politikával.” Ez így leegyszerűsítő. Egy demokráciában, ahol elvileg mindenki szavaz (vagy nem szavaz, de a távolmaradás is politikai vélemény-nyilvánítás), nincs olyan, hogy pl. egyháztagok teljesen függetlenek a politikai történésektől. Az egyházak közfeladatot ellátó intézményeket tartanak fenn, amelyek által a mindenkori állam helyett látnak el bizonyos fontos társadalmi feladatokat (kórházak, iskolák stb.) A református egyház tagsága az egyház történelmi fejlődésénél fogva (és hitvallási tartalmai miatt) mindig is konzervatívabb volt (és ez kifejeződött pl. abban, hogy többnyire jobboldalra szavaztak), de ez még pl. nem összefonódás. Nyilván ez a vezetés összetételében is tükröződött. Önmagában – ha valaki ismeri a református hitvallások szerinti elképzelést a mindenkori állam mandátumáról – az sem „összefonódás”, ha például egy volt miniszter lesz egyházi vezető (gondoljunk Kuyperre).
A helyzet az, hogy azok számára, akik most összefonódásról beszélnek és ez rettentően zavarja őket, bizonyos ideológiai síkon jelentkező azonosságok problémásak. A baloldali, liberális szavazók (és sajtó) szerint már az is összefonódás, ha az egyházak támogatják ideológiai alapon a kormány családpolitikáját és mondjuk az alkotmányba foglalt magától értetődő igazságokat (amelyek sajnos ma nyugaton többségében nem azok). Nem a pénz itt a lényeg, hanem az egyház tanítása és az egyházvezetők meggyőződése szerinti konzervativizmus. Ez az igazán zavaró sokak számára.
A Magyar Hang, a Telex meg a Szemlélek nem „tükröt” tart, nem tisztázni akar, hanem kihasználva a helyzetet egyszerűen a kormány-ellenes, ellenzéki indulatokat akarják felkelteni és meglovagolni. Ezzel egyébként folyamatosan aktuálpolitikai síkra terelik az egyház ügyét, és ÉPP EZZEL akadályozzák, hogy valódi beszélgetések legyenek az egyházban. A cikkeik hangneme zengő érc és pengő cimbalom, alig leplezett hergelés – nem csak egy személy, hanem egy közösség ellen is. Az ilyen-olyan fundamentális benső krízisről írt eposzaikat önbeteljesítő jóslatoknak szánják, manipulálnak és politika által átszőtt egyházpolitikává akarják degradálni a helyzet tisztázására törekvők őszinte szándékát.
Kedves János! Nem akarom eldönteni az itt folyó vitát-szerintem könnyű abban állást foglalni- hanem véleményedre néhány észrevételt teszek!
–„az egész dolgot nem látom belülről” Nem értem, hogyan tudsz így véleményt kialakítani, hisz -és ezt nagy gyülekezetbeli tagként állítom- kevés gyülekezeti tag támogatna, az én budai gyülekezetemben.
-kétled, hogy a keresztények kormánypártiak! Van más válsztás? Passzívitás, vagy az értékek alapján a támogatás!
-A budai kerületekben nem a keresztények váltak liberálissá, hanem strukturális változások történtek. Önkormányzati választáson az itt tanuló egyetemisták szavazati jogot kaptak és a Momentum jól szervezett, az Ogy. választást pedig az befolyásolta, hogy az építkezések-új lakások- döntő többsége Budán épült és épül! /18 esetben ültem a számlálók között és az utóbbi 10 évben feltűnő nagy volt a létszámnövekedés. Ezt bizonyítják a választási törvényben az új körzetek/
Iványi Gábor üldözöttségét szóba-hozni felesleges. Üzleti vállalkozást működtetett egyháznak álcázva és kiderült, hogy közveszélyes adócsaló! A közveszély a be nem fizetett járulék miatt értendő!
.- Nem tudom, hogyan lettek lelkészek letámadva Balog Zoltán által, de én tudom, hogy az egyik említett lelkész a szószékről támadta Balog Zoltán és hogy-hogy nem, az egyik liberális újságíró /aki nem jár a gyülekezetbe/ ott ült és azonnal hírt adott. Nem arrül, hogy a szószékről politizáltak, hanem helyzet a református egyházban. Ez olyan véletlenszerű-úgye?
Kedves János! Történelmi időket élünk, hisz a héten kiderült,hogy az igazság mellett szorgalmasan kiálló független újságíróink milyen nagy pénzekért teszik ezt, amit a világ neoliberális trendje -beleértve Sorost, az amerikai demokratákat és az Unió vezetőit is- juttatott neki, a kormánybuktatás előkészítéséért és a kormánnyal békésen együttműködő egyházak ellen. /Hogy mit jelent az együttműködés- tessék Kálvint olvasni. Ezekre a juttatásokra az ütődött német zöld-!magyarszerető??/ képviselő adott bizonyítékot tegnap, amikor követelte, hogy a leálló támogatást az UNIÓ vegye át!
Kedves János! Mint tudjuk, az ítélkezés az Isten joga! Az Isten pedig az embert mérlegre teszi és egész életét megítéli. Balog Zoltán is megkapja az ítéletét ! De ehhez felhívnám a figyelmét Balog Zoltán életére. Amiről biztosan nem tud: Balog Zoltán 1989-ben a gyülekezetében istápolt sok-sok NDK állampolgárt, akik -egyre növekvő létszámban- Istentiszteleteken vettek részt, mert Balog német nyelven beszélt- és ez a német tömeg volt ott a Soproni határ-áttörésnél és a határnyitásnál. Ez a vasfüggöny lebontását elindító eseménysor az alakuló MDF, az akkori magyar kormány /Németh-Pozsgay/ és Habsburg Ottó munkája révén hazánkat példává tette. De Balogról tudni, kell, hogy utána Lipcsébe ment és az Ő prédikációi után indultak a híressé vált hétfői menetek, amelyek megbuktatták Honeckkert és a Stasit. Ha ezzel kapcsolatban kételyei vannak, felhívom a figyelmet Matthew Longó holland történész nagy sikerű könyvére, amiben levéltárakból és az érintettekkel történő beszélgetésből szerzett informácikkal írt meg. A magyar fordítás decemberben jelent meg és több izben megemlíti Balog szerepét, például a volt NDK-sok csoportos keresztelkedését is!
Kedves András!
Tény, mindenki változást akar(t) az egyházon belül. Balog és Szajuz püspökök Zsengellér Józseffel kiegészülve úgy negyven éve, még lelkes ifjakként jelentős, akár strukturális változásokat is szerettek volna. Sőt, még a – kálvinizmussal csak jóindulattal összeegyeztethető – püspöki hivatalt is újragondolták volna. Ha jól vettem ki, a jelenleg elégedetlenkedők már régóta a felszín alatt lappangó problémákat akarnak orvosolni, amelyeket a kegyelmi ügy csak felszínre hozott. És többek közt úgy érzik, Balog Zoltán túlzott hatalomközeliségével nem tesz jót az egyház megítélésének, ezáltal missziójának. Talán nem is önmagában a hatalomban eltöltött évei, hanem az ott elsajátított, és jelenleg is alkalmazott módszereit pedig egyházon belül tartják nemkívánatosnak. Sajnos ezt keserűen bizonyítják a két lelkész elleni lépesei. És egyes értelmezések szerint, ezzel másoknak küldött egyértelmű jelzést.
Sok hívő, köztük én, nem az ideológia, hanem a gyakorlat miatt fordultak szembe a kormánnyal. Szép dolog, hogy család és szexualitás terén egyet értünk (bár hazánk Alaptörvényének a megírását egy meleg emberre bízták), de a mindennapi megnyilvánulásokat meg elengedjük a fülünk mellett. Szerinted mennyivel kevésbé biblikus vagy hatnak rosszul a társadalomra a woke őrültségei, mint a nagyüzemi szintre emelet, mindennapi hazugságok, lejárató kampányok, karaktergyilkosságok vagy a kálvinista etikával bajosan összeegyeztethető haverok és családtagok brutális gazdagítása? Amikor egy református lelkészt ki lehet rúgni az állásából egy politikai beszéde miatt. Vagy a feleségét néhány lájk miatt. És még sorolhatnám napestig. Ezeket szóvá tenni egyáltalán nem politika. Nyilván rá fognak repülni, de az már csak következmény.
Az egyházak sajnos anyagilag függnek az államtól. Tény, sok feladatot vállalnak át tőle, csakhogy ezek egy jó része az utóbbi 15 évben került hozzájuk, így egy kicsit árnyalja a képet. (Szerinted miért kell brutális milliárdokat költeni a Pázmányra és Károlira, miközben az ország legjobb egyetemét hagyják lerohadni?) És ennek a függésnek a fenntartásával tudnak hatni rájuk. Ha úgy tetszik, fonódnak össze.
Kedves Aranyoss Péter!
Bár jómagam von Haus aus református vagyok, így próbálom követni volt egyházam dolgait, elsősorban a „kívülállók” vagy a „világ” oldaláról próbálom vizsgálni a dolgot. Aminek a megítélése a jelek alapján eltér belülről és kívülről.
Igen, van más választás. A gyakorlatot kell nézni, az pedig a legtöbbször sajnos nem biblikus. Mindazonáltal nem mindig könnyű eldönteni.
Mivel születésem óta (ami nem tegnap volt) egy budai kerületben lakom, származásom pedig keresztény középosztálybeli, ráadásul egyfajta hobbiként figyeltem is a folyamatokat, úgy vélem, elég jól látom, mik mentek végbe az itt élő, hozzám hasonlókban. Ezek a kerültetek öregszenek, és nem lépett be annyi egyetemista a szavazók körébe, hogy ilyen drasztikus változást okozzanak a szavazatok összetételében. Ráadásul a Fidesz is igen szervezett. Emlékszem is rá, és is rajta voltam a Kubatov listán. Az 1., 2. és 12. kerületekben nem épült sok új lakás, a 11-dikben igen, de az oda költözők pedig miért lennének „ellenzékiek”? Említette, hogy sokszor, de mégis csak egy szavazókörben volt számláló. Ez statisztikailag legfeljebb arról a körzetről, de a kerületekről túl sok mindent nem mond el. Tíz éve még viszonylag könnyen behúzták ezeket a kerületeket a kormánypártok, legutóbb a 2-dikban 71, a 12-dikben 75 százalékkal nyert azt ellenzéki polgármester. Ön szerint az elmúlt tíz évben történtek akkora változások, hogy megforduljanak az arányok?
Iványi Gábor politikai nézőpontjával és aktivitásával (ami csak Balog püspök aktivitásához merhető) nem értek egyet. Amikor szóba kerül az egyházak igen busás anyagi támogatása, az egyik legfőbb érvként az államtól átvállalt feladatok szoktak felmerülni. Magyarul, iskolákat, szociális intézményeket perselypénzből nem tudnak fenntartani. Ez egy jogos és akceptálható, nehezen támadható érv. De valahogy a nagy egyházak megkapták ezt a pénzt, Iványiék pedig nem. Ez mindenre magyarázatot ad.
Ha megengedi, a „külföldi támogatásról” alkotott véleményét nem kommentálnám.
„Külföldi támogatás” -> a USAID botrány azért csak felnyitja a szemünket, hogy mik mennek a háttérben. Ugye ezek azok a dolgok amiket körömszakadtáig tagadtak az érintettek és szinte „laposföldes” összeesküvéshíveknek állították be mindazokat akik kétségbe vonták a függetlenségüket.
Kedves Kovács János! ! Tekintve, hogy Ön is református- sajnálatomra felekezeten kívüli,- és nem ismeri a valós gyülekezeti véleményeket, így újként éli meg az én véleményem. Sőt úgy gondolom, nem olvassa a Bibliát a református Bibliaútmutató napi penzumai szerint, mert ott az efféle kérdésekre szinte naponta jön válasz, csak fel kell ismerni! De ezt félretéve /többször ebben a témában nem jelentkezem/ néhány evidenciára felhívnám a figyelmet:
– az ön által felsorolt média-termékek olyannyira egyházellenesek, / a hozzájuk köthető személyekkel együtt! /hogy a védelmezésük érthetetlen. Az is egyértelműen bebizonyosodott- a nem magyar és nem keresztyénbarát Daniel Freund által, hogy nincs miről beszélni. Ezek az oldalak éppúgy hazánkat támadták /ez alkalommal az egyházat is felhasználva/ hogy nevezett német politikus követeli, hogy az eddigi amerikai támogatást ezután az Unió teljesitse! /A többi támogatott lappal egyetemben!/
-A kiemelt két lelkész ügyéből egyet ismerek! A gyülekezete helyében a presbitériumnak kellett volna lépnie, mivel egyházi belső ügyet a liberális médiának adott át! /Akik közismerten függetlenek/ Sajnos ez nem történt meg!
-Két nagy egyház és az állam összefonódása? /Érdekes, az USA választását erősen befolyásolta, hogy a nyertesre- a keresztény értékek képviseletének reményében- a korábban ellene szavazók adták a többséget! / Az egyházhoz tartozók 80 % felett támogatták Trumpot! / Azóta: az iskolákból kiszorul a gender, 19 év alatt nincs nemváltó őrület, és az iskolákban újra napirenden a hazaszeretet!
-Vannak-é problémák, amelyek megújulást kívánnak? Igen, vannak! A katolikusoknál a celeb- papok lebukása és Beer Miklós ámokfutása! /Ismerek katolikus véleményeket az őkumenikus hét révén/ A reformátusoknál az egyre gyakrabban jelentkező progresszív-liberális véleményt hirdetők, aki a szeretet hirdetésének leple alatt a világnak akarnak megfelelni. Sajnos, még a teológiákon is előfordul! Az evangélikusoknál tavaly a vezető püspökük a TV képernyőjén szorgalmazta, hogy meg kell találni a módját az azonos nemű párok megáldásának. Az európai protestáns szervezetek ősz tanácskozásán /Temesvár/ a tárgyalandó témák közzé becsempészték nyugati testvéreink az egyneműek házasságának kérdését, emiatt az összes református szervezet-az Erdélyben lévő püspökségek kezdeményezésére- otthagyta a tanácskozást! /Hála Istennek/ Ugye, ennek nem volt olyan hírverése, mint az un. kegyelmi ügynek? Mert a felsorolt liberális oldalaknak ez nem volt téma!
– Ami pedig az állam-egyház kapcsolatát illeti: kéretik Dr. Ravasz László önéletrajzi regényének, vagy Kálvin idevonatkozó főmüvének elolvasása!
A magyar kormány által „guruló dollároknak” bélyegzett amerikai támogatások legnagyobb hazai nyertese meglepő módon a Pázmány Péter Katolikus Egyetem – írta a Magyar Hang az amerikai kormány kiadásait listázó hivatalos oldalra, az USAspendig.gov-ra hivatkozva. A weboldal adatai szerint 2010 óta az amerikai adófizetők összesen 766 ezer 990 dollárral (azaz több mint 300 millió forinttal) támogatták az Orbán-kormány egyik kedvenc felsőoktatási intézményét.
Kedves Aranyoss Péter!
Bevallom, nem tudom, miért gondolkodik „egyházellenesként” az általam említett sajtótermékekről. A magam részéről örülnék, ha konkrét idézetekkel támasztaná alá, miért tartja azokat „egyházellenesnek”!
Én nem emlékszem, hogy hazánkat bárki is támadta volna. A vezetőinket igen, de a kettő nem ugyanaz. És nem is szeretnék olyan országban élni, ahol ez így lesz.
Én nem tudok olyan lelkészt, aki bármit is átadott volna a liberális médiának. Ön tud ilyenről?
Nem tudom, Trump elnök győzelme miképpen kapcsolódik a témához. Orrbefogva valószínűleg én is rá szavaztam volna. De az USA-ban az állam és az egyház szigorúan szét van választva. Sok woke ellenes lépésének örülök, ám az az ember finoman fogalmazva sem a hívő élet reklámarca.
Pázmány Péter Katolikus Egyetem-nek juttatott 300 Millió forintnyi USAID támogatás tényét 2 módon is értelmezhetjük. Mindezt valószínűleg úgy tesszük, hogy ne okozzon feszültséget a világról alkotott eddigi képünkben.
1. Jobboldali intézmények is kaptak támogatást akárcsak a baloldaliak, tehát kiegyensúlyozott a rendszer. Nincs itt semmi látnivaló, haladjunk tovább. Nincs helye a további kérdezősködésnek.
2. Vallásos intézményekbe való LMBTQI ideólógiai betörési szándék.
Én a magam részéről több olyan „adatpontot” látok amelyek a 2dik értelmezést támogatják.
Lásd alábbi cikk:
https://www.hetek.hu/cikkek/online/usaid-botrany-musk-szerint-a-kormanyzati-finanszirozas-vallasi
Kedves Nagy Árpád!
Teljesen elment a beszélgetés a cikk témájától, de a kommentedre szeretnék reagálni, mert két dolog zavaróan összekeveredik benne (és a Magyar Hang cikkében).
Az amerikai kormány védelmi minisztériuma (DoD) régóta együttműködik kutatásfejlesztésben szövetséges országok egyetemeivel. Ez általában meghívásos vagy nyílt pályázatokon keresztül történik, átlátható módon, többnyire kettős (katonai és polgári) felhasználású technológiák fejlesztésére. Ha jól értem, ez a helyzet az amerikai védelmi minisztérium és a Pázmány együttműködésével is. Az ilyen együttműködés jól ismert, nyilvános, és azt jelzi, hogy az USA megbízható partnerének tekinti az adott országot.
Ettől élesen különbözik az, amikor átláthatatlan, burkolt támogatási rendszeren keresztül finanszíroznak magyar sajtótermékeket, amelyek célja elvileg a tájékoztatás. Különösen zavaró ez, amikor ezek a sajtótermékek önmagukat függetlennek és objektívnek mutatják, és rendre azt hangsúlyozzák, hogy mikroadományokból tartják fenn magukat, miközben látványosan illeszkednek a valódi támogató háttér ideológiai céljaihoz. Ezek közé tartozik a Magyar Hang is. Az ilyen titkolt külföldi befolyásolás joggal vet fel kérdéseket, amikor váratlanul napvilágra kerül.
De most térjünk vissza a cikk eredeti témájához.
kedves Ádám!
Annak idején az amerikaiak a Magyar Baptista Szeretetszolgálaton keresztül, bizonyos értelmezések szerint „burkolt támogatási rendszeren keresztül” támogattak olyan országok bizonyos csoportjait, mely országok nem voltak az amerikai „baráti országok”. (Még a NYT „leplezte le”.) És mondanom sem kell, nem csupán karitatív céllal, hanem (megint csak bizonyos értelmezések szerint) volt némi ideológiai töltete is. Szerinted az is felvetett kérdéseket? Hiszen a baptik sem számoltak be erről a „burkolt támogatásról”, hanem a „mikroadományokat” hangsúlyozták. Szerintem ez és az a támogatás is rendben van.
„De most térjünk vissza a cikk eredeti témájához.”