Szabados Ádám, Author at Divinity

Nem oké, boomer

2019. december 7. | Divinity, Kultúra, Spiritualitás, Társadalom | 8 Hozzászólások

Egykor (nem is olyan régen) az én generációm – az X generáció – volt a téma. Ma „digitális bevándorlóknak” neveznek bennünket, de emlékszem, amikor nem a technológiához való viszony volt a fő ismertetőjelünk, hanem a globalizációba való belépés, a kommunizmus bukásának eufóriája, az új kor kapujában való toporgás, a köztesség, és hogy mi vagyunk az első igazi posztmodernek. Mi előbb mondtuk, hogy „oké, boomer”, csak az még egy új világrend előszobájában való ténfergés és onnan visszanézés volt, nem a közeledő világvége kilátástalansága. Az én generációm jellemzője a cinizmus, nem a...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (19) – De bizony nevettél!

2019. december 5. | Divinity, Elmélkedések, Spiritualitás | 11 Hozzászólások

„Az ÚR azonban így szólt: De bizony nevettél!” (1Móz 18,15) A nevetés elválaszthatatlanul összefonódott az ígéret gyermekével, amikor Isten Ábrahám nevetésére válaszul azt mondta: legyen a fiú neve Jichák! Aki nevet. Sára pontosan ugyanúgy válaszol a hírre, hogy egy év múlva fia lesz, mint férje, Ábrahám. Nevet. Csak mikor az ÚR nyíltan rákérdez, hogy miért nevetett, akkor ő ezt letagadja. Nem meri felvállalni, mert fél. Illetlennek tartja a kuncogást, és illetlennek érzi, hogy a sátrában kihallgatta a férfiak beszélgetését. Tudja, hogy maga az ÚR látogatta meg őket Mamré tölgyesében. Nem...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (18) – Arcra borult és nevetett

2019. december 2. | Divinity, Elmélkedések, Spiritualitás | 4 Hozzászólások

„Ábrahám arcra borult, de nevetett, és azt mondta magában: Százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Vagy Sára kilencven éves létére szülhet-e?” (1Móz 17,17) Amikor Isten megszólította Ábrahámot, Ábrahám rendszerint arcra borult előtte. Ez gyönyörű gesztus, kiveszőben van a mai kereszténységből, noha ugyanaz az Isten a mi Atyánk is, aki Ábrahámhoz szólt. Helyénvaló lenne ma is ez a mozdulat, mégis ritka. Tényleg, miért nem borulunk gyakrabban arcra Isten – a Mindenható Isten – előtt? Én vagyok Él-Sáddáj (אֲנִי־אֵ֣ל שַׁדַּ֔י) – mutatkozott be a Mindenható. Ábrahám pedig arcra borult. Nem...

bővebben

Kövessük a misztikusokat? – Gondolatok Kovács Endre és Márkus Tamás beszélgetéséhez

2019. november 28. | Divinity, Spiritualitás | 61 Hozzászólások

A Teológusok párbeszédben sorozat keretében két hozzám közel álló ember folytatott beszélgetést a keresztény misztikáról. Egyikük Kovács Endre lelkiségi teológus, régi barátom, a másik Márkus Tamás református teológus, akivel éppen két hete az Evangéliumi Fórum teológus műhelyében szolgáltam együtt. Az érzékelhető kezdeti idegenkedés ellenére kifejezetten barátságos hangulatban zárult (?) a beszélgetés. Nem azért örültem ennek, mert szükséges lenne az egyetértés, vagy mert ne lennének valódi különbségek Tamás és Endi álláspontja között, mégcsak azért sem, mert a spiritualitásnak az...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (17) – Belátható következmények

2019. november 25. | Divinity, Elmélkedések, Spiritualitás | 3 Hozzászólások

„Akkor Száraj, Abrám felesége, fogta szolgálóját, az egyiptomi Hágárt, és férjének, Abrámnak adta, hogy legyen az asszonya...” (1Móz 16,3a) A következő vers így szól: „És ő bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte.” (16,4) Olvasva a történetet nem értem: mire gondolt vajon Száraj, amikor előállt ezzel a tervvel? Mégis hogy képzelte a szituációt? Hágár alázatosan kihordja majd a gyermeket, hálásan átnyújtja neki, és mindenki boldog, amíg meg nem hal? Egyáltalán nem mérte fel, milyen dinamikát hoz a kapcsolatukba az, hogy a...

bővebben