Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Szabados Ádám

Ukrajnából, Ukrajnába

2022. március 12. | , , , | 4 Hozzászólások

A háború kezdete óta elsősorban Ukrajnára és a menekülőkre irányul a figyelem. Nekem is nagyon nehéz másra fókuszálnom, folyamatosan keresem a lehetőséget, hogy valamit tehessek ebben a borzasztó helyzetben. Amikor tudtam, a határra mentem vagy felajánlásokat szerveztem, amikor nem tudtam, fel-alá járkáltam a lakásban. Pár napja büszkén gondoltam a fiamra, aki egy busznyi emberért ment a határra, de szinte fájt, hogy nem lehetek én is ott. Lélekben állandóan Ukrajnában vagyok. Két nap tétovázás és vergődés után tegnap lehetőségem nyílt, hogy Győri Máté barátomhoz csatlakozva kimenjek Kárpátaljára, az ukrán határ másik oldalára. Beregszászra és Kígyósra vittünk adományokat a Baptista Szeretetszolgálat hét kisbuszával. Jó volt tenni valami kézzelfoghatót, valahogy csak ebben találok most békességet.

bővebben

Miért a Nyugatról írok, és nem Putyinról?

2022. március 11. | , , , , | 7 Hozzászólások

A minap nekem szegezték a kérdést, hogy miért nem írok többet Oroszországról, Putyinról, miért a Nyugatot teszem még most is a bírálataim tárgyává, amikor Ukrajna megtámadásával egészen nyilvánvalóvá vált, hogy keletről jön az igazi veszély. A kérdés fontos (bár kissé félreérti a szerepemet), ezért megpróbálom röviden megválaszolni. Mielőtt azonban hozzákezdek, arra kérem az olvasót, vessen egy pillantást a fejlécre. A nevem mellett három szó áll: teológia, spiritualitás, kultúra. Ami nincs ott, az a politika. Bár érdekel a politika, nem vagyok sem politikai elemző, sem politikai újságíró, sem politikai aktivista. Hívő teológus vagyok, aki a kultúrával is foglalkozik. Ez a különbség fontos.

bővebben

A forradalmi blöff törékeny üressége

2022. március 9. | , | 5 Hozzászólások

A magvas gondolatok jóllakatnak, a magtalanok ürességérzetet hagynak maguk után. Slavoj Žižek szlovén filozófus A törékeny abszolútum – avagy miért érdemes harcolni a keresztény örökségért? (Typotex, 2011) c. könyvét olvasva folyamatosan mindkettőt éreztem. Voltak pillanatok, amikor sikerült ráharapnom egy-egy valódi gondolatra, amit ízlelgethettem, utána viszont oldalakon át rendre a puffasztott semmi következett. A kötet nagyjából ezt a ciklust járja be ismétlődő monotonitással. Elindul egy fejezet valami izgalmas felvetéssel (pl. hol kezdődik a Balkán? miért szeretjük a Coca Colát?), majd teljesen értelmetlen szóförgeteg követi, amelyről a legjobb szándékkal is lehetetlenség eldönteni, hogy jelent-e bármit. A végén egy hasonlóan talányos és semmitmondó konklúzió, köztük esetleg egy-egy bravúros gondolat. Mindez háromszáz oldalon keresztül.

bővebben

A Nyugat Dosztojevszkij nélkül

2022. március 5. | , , , , , | 6 Hozzászólások

A napokban terjedt el a hír, hogy a Milánói Egyetemen eltörölték a Dosztojevszkijről szóló kurzust. Paolo Neri olasz író oktatta volna a tárgyat. Az egyetem vezetése arról értesítette az írót, hogy az Ukrajna elleni katonai támadás miatt nem akarnak belső vitákat az egyetemen, ezért az előadássorozatot nem lehet most megtartani. Neri egy rövid videóban megdöbbenéssel és könnyezve mondja el az esetet. Könnyezik akkor is, amikor az Ukrajnában zajló szörnyűségekről beszél, meg akkor is, amikor bejelenti: Olaszországban ma olyan helyzet állt elő, hogy nem lehet Dosztojevszkijt tanítani. Éppen Dosztojevszkijt. Neri rámutat a dolog különös iróniájára: az orosz íróóriást 1849-ben azért ítélték halálra, mert tiltott könyveket olvasott. Most az ő könyveit nem lehet oktatni.

bővebben

Megrendítő könnyek a határon

2022. március 3. | , , | 6 Hozzászólások

Nálam különb emberek sokkal áldozatosabban vesznek részt a segítségnyújtásban, szinte szégyellem is, hogy a magam szerepét szóba hozom. De talán mégis helyénvaló, ha megírom a saját közvetlen tapasztalataimat is arról a felfoghatatlanul tragikus helyzetről, ami a szemünk láttára bontakozik ki a háború kezdete óta. Tegnap reggeltől estig az ukrán határnál voltunk fogadni a menekülőket. Néhányan a gyülekezetünkből a Baptista Szeretetszolgálattal vettük fel a kapcsolatot, hogy miben tudunk az anyagiakon túl is segíteni. Azt hallottuk, hogy a határon nagy szükség van logisztikai és egyéb segítségre, ezért oda mentünk. A tiszabecsi iskolában alakítottak ki egy fogadópontot, ahova érkeznek az adományok és a menekültek. Néhányan egészen a határállomáshoz telepedtünk ki egy hosszú asztallal, ahol a beérkező autókba adtunk be italt, élelmet, tisztálkodási szereket, gyerekeknek csokit, bébiételt, pelenkát, esetleg játékot. Még most is csak könnyek között tudok írni arról, amit átéltünk.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK