„Ha azonban ellene mond neki az apja, amikor hallja őt, akkor nem érvényes semmiféle fogadalma vagy elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott. És az Úr megbocsát neki, mert az apja mondott neki ellene.” (4Móz 30,6)
Ha valaki eleve elfogadhatatlannak tart mindenféle patriarchális berendezkedést, annak elfogadhatatlan lesz az a rendelkezés is, hogy az otthon élő leány fogadalmát az apa megsemmisíthette. Ha az önrendelkezés a végső jó, akkor minden, ami azt csorbítja, erkölcstelen. De talán érdemes a fenti ószövetségi rendelkezésre más nézőpontból is rápillantani.
Az Istennek tett fogadalmakkal kapcsolatban a fő elv, hogy azokat meg kell tartanunk, akkor is, ha a fogadalom megtartásának ára van. De vannak fogadalmak, amelyeket nagyon bánunk már, hogy kimondtunk. Ez így volt abban az időben is. Tegyük fel, hogy egy hajadon lány egy nehéz, megalázott pillanatában szent fogadalmat tesz, hogy soha nem fog megházasodni. Később azonban megbánja ezt, és nem tudja, mit tegyen, hiszen Istennek szólt a fogadalma. Vajon egyetlen elhibázott pillanatnak ilyen súlyos következményei legyenek?
A törvény nem ad könnyű kiutat, nehogy súlytalanná tegye a tényt, hogy Istennek teszünk fogadalmakat. Azonban beépít korlátokat a rendszerbe, amelyek valamennyi védelmet jelenthetnek a meggondolatlan fogadalmakkal szemben. Ilyen korlát volt az, hogy az apa megsemmisíthette a lány fogadalmát, és ebben az esetben a lány lelkiismerete is megnyugodhatott. Ha az apa megakadályozta a fogadalom teljesítését, mentes volt a következményektől. Arról nem is beszélve, hogy a leány fogadalma akár a családot is nagyon nehéz helyzetbe hozhatta (mondjuk ha a család megélhetését jelentő állatokat akarta volna feláldozni), így az apai vétó a családnak is védelmet jelenthetett.
Vagyis az, ami a mai embernek elsőre az önrendelkezés csonkításának tűnik, valójában kegyelmes védelem volt a meggondolatlan fogadalmakkal szemben, ami sok bajtól óvhatta meg mind a lányt, aki a fogadalmat tette, mind a családját, amelynek tagjaira a fogadalom hatott volna.
Ma már nem vagyunk a mózesi törvény rendelkezései alatt, de a fogadalmak törvénye több erkölcsi tanulsággal is bír számunkra. Istennek ma se tegyünk meggondolatlan fogadalmakat, és vegyük komolyan azt, amit Istennek ígértünk. Ugyanakkor lássuk Isten kegyelmes szándékát is, amely gátakat épít a meggondolatlan fogadalmak elé, és bizonyos helyzetekben felold bennünket a fogadalmaink alól. „És az Úr megbocsát neki (יִֽסְלַח־לָ֔הּ)”. Jeszláh-láh. Megbocsát neki. A megbocsátás itt a megfelelő szó.
„Urunk, bocsáss meg nekünk is, ha utólag súlytalanná tettük a neked kimondott fogadalmainkat! Adj erőt a fogadalmaink teljesítéséhez! Köszönjük ugyanakkor, hogy a régi törvényed gátakat szabva jelezte, hogy nem kívánsz tőlünk teljesíthetetlen áldozatokat!”
(A teljesíthetetlen áldozat -tartalmi szempontból – egyenlő lehet-e az Isten által nem kért áldozattal?)