Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Divinity

Úrvacsora a karantén idején

Nemcsak az összegyülekezés alkalmainak elmaradása jelent most kihívást a gyülekezeteknek, hanem az is, hogy mi legyen a karantén idején az úrvacsora megünneplésével. Nálunk „békeidőben” minden vasárnap van kenyértörés, nagyon fontos része az istentiszteleteinknek, ezért nagy a hiányérzet is, ha elmarad. De hogyan vegyünk úrvacsorát a járvány alatt? Lehet ezt virtuálisan csinálni, vagy legalább félig virtuálisan, mint az igehirdetés hallgatását? Van itt is „pótmegoldás”? Megtörhetjük mi magunk, otthon a kenyeret? Nem sérti az eucharisztia szentségét, ha „pótmegoldást” alkalmazunk? És mi van a...

bővebben

Kezdjük szőni a szociális hálót, és tegyük a helyes sorrendben!

Mivel a járvány miatti veszélyhelyzet még hosszú hónapokig elhúzódik (valójában nem tudjuk, mikor lesz vége), és a gazdasági következményeket igazán csak utána fogjuk mindannyian megérezni (ezek igencsak kemények lehetnek), és jelen állás szerint százezrek veszítik majd el a munkájukat (ez már elkezdődött), a gyülekezetekben is készülnünk kell a súlyos pénzügyi következményekre. Most nem arra gondolok, hogy mi lesz az épületek bérlésével, fenntartásával, a pásztorok fizetésével, bár sok helyen nyilván ezek is égető kérdések lesznek. Komolyabb szociális problémákra kell majd választ...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (44) – Gondolkodási idő

„És őrizetben tartotta őket három napig. Harmadnap ezt mondta nekik József: Ezt tegyétek, ha élni akartok! Hiszen én is félem az Istent! Ha becsületesek vagytok, maradjon fogságban egyik testvéretek a börtönben, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házatok éhező népének.” (1Móz 42,17-19) Az időnek nagy szerepe lehet abban, hogy érzelmileg terhelt kapcsolatokban helyes döntéseket tudjunk hozni. Józsefet váratlanul éri, amikor az éhínség idején Egyiptomba érkező vásárlók között felfedezi saját testvéreit. A testvérek nem ismerik őt fel, de ő felismeri őket. Józsefnek ekkor már két fia is...

bővebben

Csoda történt

Vajon nem azért maradunk le folyton egy csodáról, mert annak ismétlődését olyan magától értetődőnek vesszük, mint azt, hogy a konyhában le- és felkapcsoljuk a mennyezeti világítást? A napfelkeltére gondolok. Egyik reggel, ahogy félrehúztam a függönyt és néztem a velem együtt kelő napot (igen, azon szerencsések közé tartozom, akiknek a lakásablakából tiszta időben látszik), elképzeltem, hogy én vagyok az az ember, aki az Örök Felhő országában élve még soha nem látott ilyet. Elképzeltem, hogy mindezidáig csak egyhangú, színtelen tájat láttam, ahol minden olyan szürke és halovány, mint a...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (43) – Nem én, hanem Isten!

„József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad választ a fáraó javára.” (1Móz 41,16) Amikor elkezdődik József felmagasztaltatása, József pontosan tudja már, hogy hol van a világban a helye. Isten uralma alatt. A főpohárnok beajánlja őt a fáraónak, mint olyan embert, aki meg tudja fejteni az álmokat. A fáraó senkit nem talált udvartartásában, aki képes lett volna megfejteni nyugtalanító álmait, ezért kapva kap az alkalmon és magához hívatja Józsefet. Azután, amit neki a főpohárnok a börtönben történtekről mesélt, a fáraói bizalma rendkívül nagy a héber rabszolga iránt. „Rólad azt...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK