Divinity

Atyám, ez a „miképpen” szorongással tölt el. Te úgy bocsátasz meg nekem, ahogyan én megbocsátok másoknak? A megbocsátásodat az én megbocsátásomtól teszed függővé? Hogyan lehetséges az, hogy feltételt szabsz, mikor máshol azt mondod, hogy a hit az egyetlen feltétel, és ha megdolgozhatnék az üdvösségemért, akkor az többé nem volna kegyelemből? Jól értelek, hogy azt mondod: akkor bocsátasz meg nekem, ha én is megbocsátok másoknak? Ez így nagyon kemény. Vagy lehet, hogy az üdvözítő hit egyik elengedhetetlen tulajdonsága az, hogy elengedi mások adósságát? Lehet, hogy amikor kinyitom a kezemet,...

Atyám, nem tudok veled úgy beszélgetni, hogy ne rendezzem az adósságaimat. E nélkül nem tudok a szemedbe nézni. Bűnös ember vagyok. A minap is önző voltam, nem láttam tovább a saját igényeimnél. Érzéketlen voltam és bántóan viselkedtem a feleségemmel, türelmetlen voltam a fiaimmal, feszült voltam a feladataim miatt, és nem tudtam ezeket időben eléd hozni. Szégyenkezem ezek miatt. És így vagyok most előtted. Jó nagy adósságkupaccal. Közben azon is gondolkodom, vajon mennyire volt őszinte az, amit az előbb leírtam. A szívem csalárdságának a mélységeit sokszor alábecsülöm, lehet, hogy most is...

Atyánk, rengeteg a szegény ember a világban, és Jézus azt mondta, amikor a földön járt, hogy a szegények mindig velünk lesznek. Atyám, nagyon rossz látni ezt a sok szükséget. Néha lyukas zsáknak tűnik ez az egész, amit nem lehet soha betömni. Előttem van annak a kisfiúnak az arca, aki a múltkor elkérte a sült krumplimat. Fájdalmas volt látni az örömét, amikor odaadtam neki a krumplit. Neki csak így van mindennapi kenyere. És olyan sokan vannak, Atyám, akiknek még így sincs. Bele se tudok gondolni, milyen lehet éhen halni. Atyám, annyi család van az országban, akik belerokkantak a...