Divinity

Atyám, amikor azért imádkozom, hogy jöjjön el a te országod, valójában azért imádkozom, hogy végre csak a te akaratod valósuljon meg. Hogy ne más akarata döntsön, ne a lázadók akarata, ne az én akaratom, hanem a tiéd. Annyi akarat feszül most egymásnak a földön, és ezekből nem rajzolódik ki semmilyen harmónia. Háborúban áll a sok akarat veled is és egymással is. És te ezt hagyod. Kérlek, ne hagyd! Legyen meg a te akaratod! Nem akarok hallgatni azok véleményére, akik ellentmondanak neked. Arra vagyok kíváncsi, amit te akarsz mondani és tenni. A mennyben már most is minden úgy van, ahogy...

Atyánk, mi uralkodni akarunk. Eredetileg te bíztál meg bennünket azzal, hogy hajtsuk uralmunk alá a földet, vagyis uralkodjunk, de akkor még minden máshogy volt. Akkor a te nevedben uralkodtunk volna, téged szolgálva, követeidként, papjaidként, helytartóidként. Most viszont ellenedben uralkodunk. Istenek lettünk, mit te, mi akarjuk eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Mi akarjuk hozni a törvényeket, melyek a saját szívünket tükrözik, nem a tiédet. Szóval bajban vagyunk. Köszönöm, Atyám, hogy legyőztél engem. Köszönöm, hogy megmutattad: az én uralmamnak nincs jövője. Hálásan gondolok vissza...

Atyánk, a szentséged időnként megijeszt bennünket. Könnyebb is a szentségedről a közösségben beszélnünk, mert amikor egyedül vagyunk, és úgy találkozunk vele, az félelmetes. Nekem is könnyebb elismernem, hogy bűnös vagyok, amikor mások is bűnösök körülöttem, mint ha egyedül vagyok veled, és csak te vagy, én vagyok, meg a bűneim. Sokszor kerüljük a szemtől-szembe találkozást veled. Látod, most is a többes szám mögé bújok. A szentséged nehéz, mert elszakít örömöt ígérő vágyaktól és súlyosan rombolja az énképemet. Előtted tisztátalannak érzem magam és tudom, hogy változnom kell. Egyszerűbb...