Értem, hogy sokan vétkesnek tartják Izraelt a palesztin kérdésben, ha most épp a közelmúlt fényében nem is annyira értem. Azt is felfogom, hogy sok vétlen áldozata van a háborúnak Gázában, sokan csapdába estek, és ugye, nincs kollektív bűnösség, ezt tanultuk, egy népet nem büntethetnek a rossz vezetői miatt. (Ugye?) Mégis, az október 7-i horrorfilmekbe illő és a bucsai öldöklést nagyságrendekkel meghaladó, az ISIS módszertanát követő kegyetlenségek, kisgyermekek megkínzása, megnyúzása, lefejezése, elevenen megégetése, az ezt végignézni kénytelen anyák megerőszakolása, elrablása, valamint a...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Kultúra
Tolkien és a gonosz problémája
Egy jó Isten világában a gonosz valósága az egyik legnehezebb kérdés mind az értelem, mind a szív számára. Vajon az ainuk muzsikája, az Ainulindale, J. R. R. Tolkien A szilmarilok című regényének gyönyörű első fejezete közelebb visz a feloldáshoz? A Tűzfal podcast huszonegyedik részében erről gondolkodunk. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel!
Nem az a fajta homoszexualitás?
A homoszexuális párkapcsolatban élő Hodász András nemrég Kolozsváron fejtegette azt az ismert teológiai érvet, hogy a Biblia héber szövege „egészen másképp mutatja be a homoszexualitást, mint amit általánosan gondolunk, elfogadunk ezzel kapcsolatban”. Hodász szerint abban az ókori világban „mindenki 16 évesen megházasodott, mert ez volt a szabály, és a homoszexualitás kiélésének két módja volt: a házasságtörés, vagy leigázott népek megerőszakolása”. Hodász itt a homoszexualitással kapcsolatos revizionista bibliaértelmezés egyik legfontosabb toposzát ismétli meg: az a fajta homoszexualitás, amiről a Biblia beszél, nem olyan párkapcsolat, amit ma számos egyházi körben megáldanak, ezért nekünk is, akik eddig ezt még nem tettük meg, újra kell gondolnunk a homoszexualitáshoz való teológiai hozzáállásunkat. A revizionista magyarázatok szerint a Bibliában olvasható homoszexualitás inkább a pederasztiára (fiatalkorúakkal való szexuális kapcsolat) vagy valami barbár, erőszakos közösülésre utal, nem felnőttek közötti konszenzuális, szereteten alapuló, hűséges viszonyra. Azt ugyanis az ókor még nem ismerte, ezért a mi korunk más kérdéseket tesz fel a homoszexualitással kapcsolatban, mint amelyekre a Biblia reagál. De vajon igaz ez?
Az önismeretünk végső soron a teológiánktól függ
Az empiristák és a pozitivisták azt gondolták, hogy a tapasztalatok csupasz egymásra helyezésével és megfelelő definiálásával a valóság helyes ismeretére juthatunk, beleértve önmagunkat is. A fenomenológia hívei nem is nagyon láttak más járható utat: az ember csak a tapasztalati valóságában megismerhető. De a helyzet az, hogy nincs önismeret értelmezés nélkül. Sőt, nincs értelmezés emberkép nélkül. Nincs emberkép világkép nélkül. Nincs világkép világnézet nélkül. És nincs világnézet istenkép nélkül. Ezek mind-mind egymásból következnek és visszahatnak az önismeretre. Nincs pszichológia antropológia nélkül, nincs antropológia kozmológia nélkül, nincs kozmológia filozófia nélkül, és nincs filozófia teológia nélkül. A teológiánk (legyen az bármilyen elemi és kezdetleges) végső soron mindent értelmez, azt is, hogy hogyan ismerjük önmagunkat.
Byung-Chul Han: A rítus eltűnése
A Tűzfal podcast huszadik részében Byung-Chul Han koreai filozófus gondolataival birkózunk. Han szerint korunk nárcisztikus depressziójának egyik fő oka a rítusok eltűnése: nincs, ami megszabadítsa az ént önmaga terhétől. Erről A rítus eltűnése című könyvében ír, amit Bolyki Lacival mindketten alaposan átolvastunk és a stúdióban keresztény nézőpontból együtt kiveséztünk. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!...

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK